 |
Hazánkban szeptember elsejével 51-re bővült a feljogosított árampiaci fogyasztók száma, amely cégeket jelenleg 11 áramkereskedő lát el villamos energiával – közölte nem-régiben az árampiaci liberalizáció eddigi eredményeit összefoglalandó a Magyar Energia Hivatal (MEH). Ezen cégek összesített fogyasztása éves szintre vetítve 5,7 terrawattórára tehető, amely az összes hazai áramfogyasztás 18 százalékát teszi ki.
Az energiahivatal értékelése szerint az év közepére megélénkülő kereslet kialakulásában a közüzemi villamosenergia-árak 2004. február elsejei, átlagosan 10 százalékos (ezen belül a nagy-fogyasztóknál átlagosan 12 százalékos) emelése, a kialakuló importverseny, valamint néhány nagyfogyasztó (BorsodChem, Mal Rt.) gyors piacra lépésének demonstrációs hatása játszotta a döntő szerepet. Az ősz folyamán így az éves szinten 100 gigawattóra feletti fogyasztók esetében gyakorlatilag minden érintett a liberalizált piacot választotta, a kisebbek esetében a szabad piaci részvétel azonban lineárisan csökken. E tendenciából ráadásul a 40-50 gigawattóra fogyasztású cégek “kilógnak”, itt ugyanis jóval alacsonyabb a piacra lépési arány.
| Mi kellene a hatékony szabadpiachoz? |
• Az importkorlátozás megszüntetése
• A rendelkezésre álló határkeresztező kapacitások átláthatóvá tétele, az átviteli infrastruktúra fejlesztése
• A belföldi erőművi kapacitások felszabadítása (megfontolandó a paksi áram szabadpiaci értékesítésének lehetősége is)
• Koncentrált és szervezett piac (energiatőzsde) létrehozása
• Az MVM Rt. által lekötött felesleges energia átlátható és hatékony módon történő piacra vitele
• A fogyasztók piacra lépését könnyítő jogszabály-módosítások |
|
A két évvel ezelőtt elfogadott új villamos energia törvény, és az ehhez kapcsolódó végrehajtási rendeletek elméletileg lehetővé teszik, hogy januártól minden, évi több mint 6,5 gigawattórát fogyasztó cég, és bizonyos feltételek mellett az önkormány-zatok kiléphetnek a közüzemi körből, és a szabad piacon szerezhetik be a számukra szükséges áramot. Az árampiaci liberó első körében a törvényileg feljogosí-tott fogyasztók száma így eléri a 350-et, ezzel a lehető-séggel azonban eddig csupán alig 15 százalékuk élt. Bár az energiaigényes vállalatok intenzíven keresik az alternatív vásárlási lehetőségeket versenyképességük megőrzése érdekében, az áramkínálat szűkösségével találják magukat szemben – adja egy magyarázatát a szabadpiaci nyitás korlátozott sikerének az Ipari Energiafogyasztók Fóruma (IEF). Sok cég piacra lépésének ugyanakkor adminisztratív korlátja is van: a feljogosítási kormányrendelet telephely-centrikussága ugyanis belépési gátat jelent azok számára, amelyeknél az egy fogyasztási helyükre szóló csatlakozási szerződésben rendelkezésre álló teljesítmény értéke viszonylag alacsony. A MEH azonban bizakodó: miután az új uniós direktíva szerint jövőre minden nem lakossági fogyasztó számára megnyílik a piac, várható, hogy a telephelyek szétaprózottsága mint akadály megszűnése után ezek a cégek is kilépnek a szabad piacra, így akár újabb, legalább 1,5 terrawattórányi éves többletkeresletet jelentenek majd.
KORLÁTOK. A költségek vitatott mértékű csökkenése mellett (lásd külön írásunkat) a feljogosított fogyasztók és az áramkereskedők szinte mindegyike ugyanarra a tényezőre panaszkodik: a liberalizáció sikeres előrehaladását nagyban nehezíti a kínálati oldalon kialakult, egyesek szerint mestersé-gesen generált kapacitásszűke. A MEH szilárdan kitart azon véleménye mellett, miszerint a hazai villamosenergia-rendszer-ben – a 2003. április 11-én bekövetkezett paksi súlyos üzem-zavar ellenére – elegendő kapacitás és megfelelő szintű tartalék áll rendelkezésre az igények kielégítésére. A több tucat ügyféllel rendelkező energia-kereskedő, a Magyar Áramszolgáltató (MÁSZ) Kft. szakértői azonban arra figyelmeztetnek, hogy míg Európa más országaiban az átlagosan 70-80 százalékos kapacitástartalékok az árampiac megnyitását követően valódi versenyre, és így az árak csökkenésére adtak lehetőséget, a nálunk meglévő többletek nem elegendőek egy likvid piac megszületéséhez.
 |
Kínálati oldalról az egyik legnagyobb gondot a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. és a főbb hazai erőművek, illetve egyes importőrök között a kilencvenes évek közepének privatizációja során megkötött hosszú távú áramvásárlási szerződések (htm-ek) jelentik. Ezen kontraktusok a hazai és importkapacitások nagy részét közvetlen módon elérhetetlenné teszik a fogyasztók, illetve a kereskedők számára. Piaci szereplők szerint a hazai áramtermelés 90, a MEH szerint csupán 80 százaléka van ilyen szerződésekkel lekötve, míg a rendelkezésre álló importkapacitások terén ez az arány meghaladja a 40 százalékot. Az új jogszabályi környezet éppen ezért a kapacitások fokozatos felszabadításának kényszerét írja elő az MVM közüzemi nagykereskedő számára. Bár a piacnyitás első félévében a cég kezdeményezte a közüzemi célra lekötött villamos energiára vonatkozó hosszú távú szerződései újratárgyalását erőművi partnereinél, ezen tárgyalások eddig egyetlen esetben sem vezettek a szerződések tényleges újratárgyalásához.
| Milliárdos megtakarítás? |
A MEH szerint azon nagyfo-gyasztók, amelyek már a piacról szerzik be a szükséges villamos energiát, jelentős megtakarítá-sokat értek el. Ezen vállalatok informálisan 6-12 százalékos lefaragásról számoltak be, ahhoz képest, mintha a jelzett időszakban a közüzemi körben maradtak volna. Kaderják Péter, a hivatal elnöke szerint így a költségoldali versenyképesség javulása az érintett feldolgozó-ipari szegmensben éves szinten akár 6-10 milliárd forintot is lehet. A feljogosított nagyfo-gyasztóknak azonban nem mindegyike osztja a MEH fenti optimista értékelését, az erre vonatkozó vélemények megle-hetősen vegyes képet festenek. Drucker György, az IEF főtitkára reálisnak tarja az energiahivatal értékelését, mivel hozzájuk is 5-15 százalékos költségcsök-kenésről szóló hírek érkeztek. A szabadpiacra igen korán, március elején kilépett Magyar Alumínium Rt.-nél viszont úgy vélekednek, hogy a piacnyitás első fél éve nem igazolta maradéktalanul várakozásaikat. “Még a februári 12 százalékos áremelést sem tudtuk teljes egészében kivédeni azzal, hogy a szabad piacról szerezzük be a villamos energiát” – mondja Tolnay Lajos elnök. Ők tavaly arra számítottak, hogy abszolút értékben is csökkenteni sikerül majd a vállalat 5 milliárd forintot is meghaladó villanyszámláját.
Az egyik legjelentősebb áram-kereskedő, az E.On Energiake-res-kedő Kft. és a Mol-csoport június végén kötött egy 2004 végéig szóló megállapodást, amelynek keretében az olajipari vállalat 9-10 százalékos költség-csökkentést ért el. Spilkó József, az E.On Kft. ügyvezetője szerint azon vásárlók, akik éltek a liberalizált piac lehetőségével, most átlagosan 5 százalékkal olcsóbb, és a közüzeminél lényegesen kényelmesebb megoldás keretében kaphatják az áramot. “Ez pedig nem több milliárdos, hanem cégmérettől függően tíz-, esetleg százmilliós költségcsökkentést jelent” – vélekedik.
A MÁSZ szerint az elérhető megtakarítás mértéke attól is függ, hogy az ügyfél milyen körű szolgáltatást kér a kereskedőtől. “A legnagyobb fogyasztók eseté-ben 8-10 százalékos árcsökkenés elérhető – mondja a MÁSZ egyik szakértője -, ám ehhez kocká-zatok is társulnak, hiszen egy ilyen alacsony ár már nem tartal-mazza a közüzemben megszo-kott szolgáltatások teljes körét.” |
|
A hosszú távú megállapodások keretében lekötött villamos energia mennyiségéből azonban elvileg egyre több feleslegnek kellene a közüzemi nagykereskedőnél maradnia, a versenypiaci ellátást választó fogyasztók szabadpiaci beszerzései ugyanis csökkentik a közüzemi villamosenergia-értékesítést. Ennek következtében az MVM Rt. által korábban lekötött kapacitások egy része értékesíthetetlenné válik, és “befagyott költséget” okoz. A cégnek így elvileg nemcsak jogszabályi kötelessége, de önérdeke is az lenne, hogy az ellátási kötelezettségén túl megmaradó, szabad kapacitá-sokat aukció keretében értéke-sítse a piac többi szereplőjének, minimalizálva ezzel a fenti veszteségét.
Az első ilyen, közüzemi kapacitás aukciót azonban csak 2003. június 23-án tartotta meg a társaság, ahol végül 85 mega-watt úgynevezett “virtuális” kapacitást vitt a piacra, amelyet zsinórmenetrendes termékként (minden nap folyamatosan ugyanakkora teljesítmény) értékesített a 6 résztvevő kereskedő cégnek. A szabad-piacra vitt kapacitás a MEH véleménye szerint messze elmaradt az általuk előzetesen becsült, minimum 450-500 megawatt közüzemi többlettől. A viszonylag szűk mennyiséget az MVM a paksi üzemzavar következtében kialakult helyzet-tel indokolta. Ezzel együtt egyes szereplők az elmaradó áram-aukciók mögött az MVM és annak elvileg független áramkereskedő cége, az MVM Partner közötti összejátszásra gyanakodnak, amely érthető okok miatt igencsak sértené az egészséges piaci versenyfeltételeket.
IMPORTKORLÁTOZÁS. A fenti okok miatt ami közüzemi célra nem lekötött, azaz fellelhető szabad kapacitás marad a piacon, az javarészt drágább áramszámlával jár, mintha a nagyfo-gyasztó a hagyományos, közüzemi módon szerezné be a villamos energiát.
A megoldás az olcsó, főleg Szlovákiából és Ukrajnából érkező import lehetne, a határkeresztező kapacitások azonban meglehetősen szűkösek. Ráadásul a hatályos szabályozás szerint a feljogosított cégek csak éves fogyasztásuk 50 százalékáig importálhatnak villamos energiát, igényük további részét csak belföldi forrásból szerezhetik be. Ennek oka a hazai erőművek védelme, ám egyes vélemények szerint ez a protekcionista eljárás hatalmas károkat okoz nemzetgazdasági szinten, mivel ezen erőművek jelentős része korántsem hatékony módon állítja elő a villamos energiát. A határkeresz-tező kapacitások ennek ellenére sem tekinthetőek jelentékte-lennek, ám ezek zömmel korábbi hosszabb távra szóló szerző-désekkel, illetve a tranzitforgalom számára vannak lekötve.
A fenti korlátok ellenére az év elején a szabadpiacot választó nagyfogyasztók jelentős mértékben növelték a villamosenergia-importot – egészen addig, amíg a kapacitáskorlátok határához nem értek. Az MVM adatai szerint 2003 első félévében a villamosenergia-import szaldója a bázishoz képest 39 százalékos növekedést mutat, melynek jelentős részét a megélénkült szabadpiaci importtevékenység tette ki. Bertalan Zsolt, a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító (Mavir) Rt. piacszervezési osztályvezetője elmondta, hogy a nemzetközi hálózati összeköttetések korábban nem a fokozott importigény kielégítésére épültek, így jelenleg az árambehozatalnak valóban vannak technikai korlátjai. “Ugyanakkor a rendszerirányító a jövő évre elkészítendő rendszerszintű hálózatfejlesztési tervének egyik fontos szempontja a meglévő kapacitások fejlesztése” – tette hozzá.
A hazai liberalizációs folyamat kapcsán jelentős lépésnek tekinthető, hogy az európai szabályozási fejleményekkel összhangban a Mavir Rt. áprilisban megtartotta az idei év első határ-keresztező kapacitás aukcióját. Ennek ellenére a cég által a külkereskedelem szempontjából döntő fontosságú határkereszteződéseken meghirdetett elérhető szabad kapacitás (ATC) értéke alacsony volt – amely igencsak meglepte mind a piaci szereplőket, mind pedig a MEH-et. Az import növelésének szintén gátja az európai áramárak emelkedése, hiszen így már nem áll tömegével rendelkezésre olcsó energia. “A versenypiac egyik fontos jellemzője, hogy az árak nemcsak lefelé, de felfelé is változhatnak” – hangsúlyozzák a MÁSZ Rt.-nél. Szerintük természetes, hogy a várható megtakarításokért cserébe bizonyos kockázatokat is vállalniuk kell a közüzemi körből kilépő fogyasztóknak.
