 |
Az IMF az idén 3,2 százalékos, jövőre pedig 4,1 százalékos gazdasági növekedést prognosztizál globálisan. Ez első látásra semmivel sem tükröz optimistább képet, mint a legutóbbi, áprilisi előrejelzés. Különbség azonban mégis akad: a szervezet szerint valószínű, hogy a tényadatok az előrejelzéstől inkább felfelé, mint lefelé térnek majd el. Erőteljes állami gazdaságélénkítés, csökkenő olajárak (25 dolláros barrelenkénti átlagárat tartalmaz a prognózis), mérséklődő geopolitikai feszültségek és magára találó pénzügyi piacok – e tényezők állnak az IMF szerint a növekedés hátterében, ám kockázatokból is kijut még bőven. A legnagyobb rizikó: a nagy gazdasági régiók között egyre élesebbé váló folyómérleg-egyensúlytalanságok, és a világgazdasági fellendülés Amerika-centrikussága.
Az Egyesült Államok gazdasága – főként az egyre javuló termelékenységi mutatóknak köszönhetően – 2003-ban 2,6 százalékkal, jövőre pedig 3,9 százalékkal növekedhet, komoly gondot okozhat azonban az ikerdeficit, azaz a költségvetési és a folyó fizetési mérleg egyre növekvő hiánya. A japán gazdaság is kilábalni látszik több mint egy évtizedes válságából, s ez az idén 2,0 százalékos, jövőre pedig 1,4 százalékos növekedésben mutatkozhat meg. A deflációs nyomás, a gyenge banki és vállalati mérlegek, valamint a hatalmas államadósság azonban akadályai lehetnek a fenntartható, hosszú távú növekedésnek. Ázsia feltörekvő gazdaságai továbbra is folytatják menetelésüket: Kínában 7,5 százalékos, Indiában közel 6 százalékos növekedés valószínűsíthető.
“Európa számára a legkonkrétabb pozitív hír az, hogy a világ többi részén jó dolgok történnek” – jegyezte meg Rogoff, utalva az eurózóna recesszióról tanúskodó mutatóira. A felfutó világgazdaság azonban megdobhatja az európai exportot (bár az erős euró gátja lehet ennek), így az idei 0,5 százalékos bővülést 2004-ben 1,9 százalékos GDP-növekedés követheti. Az öreg kontinensen éppen hogy csak elkezdett strukturális reformokat azonban mindenképpen folytatni kell. Inflációs nyomás sehol sem jellemző igazán a világgazdaságban, ezért az IMF véleménye szerint a monetáris politika továbbra is expanzív maradhat, bár ebben a tekintetben Európának még lenne mit tanulnia az Egyesült Államoktól.
Amerika ugyanakkor tovább folytatja a gyenge dollár politikáját. A világgazdasági növekedés segítése és a nemzetközi kereskedelemben megfigyelhető súlyos eltolódások orvoslása kapcsán a megfelelő árfolyam-politika szerepére hívta fel a figyelmet Dubaiban tartott találkozóján a hét legfejlettebb ipari állam pénzügyminisztere. (A rugalmas árfolyamrendszer propagálása a hét elején lejtőre küldte a dollár árfolyamát.) A fejlett államok áttételesen Kínát és a többi ázsiai országot akarják rávenni arra, függesszék fel nemzeti fizetőeszközeiket mesterségesen gyengítő politikájukat – ez ugyanis tetemes versenyelőnyt teremt számukra a világkereskedelemben.
