Továrisi privét!

Medgyessy és Kaszjanov. Csak előre néznek.

Mercedesekből és Audikból álló hosszú karaván vette birtokba egy idélelőttre a Marriott hotel előtti parkolót – az orosz és a magyar miniszterelnök mellett tucatnyi neves orosz cég vezetőjének, valamint a magyar menedzsereknek az autói. A nagyteremben az asztalfőnél a két kormányfő – Medgyessy Péter és Mihail Kaszjanov, a magyar oldalon számtalan ismerős arc, az orosz oldalon pedig a hazánk iránt érdeklődő fontosabb cégek üzletemberei sorakoztak. Az elegáns, de némileg egyenruhás hatást keltő, egyöntetűen sötétkék öltönyök hosszú sora a vendégek oldalán dollár-milliárdokról döntő prominenseket rejtett. Így nem is meglepő, hogy Medgyessy Péter úgy fogalmazott: részünkről erős az igény a kétoldalú kapcsolatok helyreállítására.

Keleti energiáK Mindennél beszé-desebb, hogy az Oroszországból Magyar-országra irányuló, 680 milliárd forint értékű exportnak több mint 83 százaléka szárma-zott 2001-ben az energiahor-dozók szállításából. Az ország energiafüggősége tehát csak elvben szűnt meg, a világpiacinál még mindig olcsóbb keleti energiára továbbra is nagy szükség van, így az orosz energetikai cégekkel lényegében egy pillanatra sem szűnt meg az együttműködés. Hosszabb távon azonban az is elképzelhető, hogy a magyar energiaszektorban erőteljesebb befolyást szereznek az orosz cégek. “A Mol 25 százalékának két lépésben történő értékesítése során még nem valószínű, hogy az orosz befektetők nagyobb részvény-csomagot vásárolnának, de később ez nem zárható ki” – véli Pletser Tamás. A Yukos, a Gazprom, vagy a Lukoil is szóba jöhet a Mol kérőjeként. Erre azonban Pletser szerint legkorábban másfél-két éves időtávon lehet számítani.

EGYENLŐ ESÉLYEK. Ezek a milliárdok mind a privatizációs bevételek, mind pedig az egyéb működő tőkebeáramlás szem-pontjából fontosak az ország számára. “Egyedül a Yukos 4 milliárd dollárnyi, kimondottan akvizíciókra fordítható forrással rendelkezik” – jegyzi meg Pletser Tamás, az Erste Befektetési Rt. vezető részvényelemzője. Szakértők szerint a kormányzat – miután a fejlett világ irányából megtorpant a működőtőke-beáramlás – újra az oroszországi befektetők felé fordulna, ám a társadalomban még elevenen élnek az évtizedes beidegződések, azaz a politika borotvaélen táncol. Erről Medgyessy így fogalmazott az üzletemberek jelenlétében: a kormány pragmatikusan gondolkodik, nincsenek semmiféle előítéletek az orosz vállalkozókkal szemben. A privatizációs pályázatok során jó ajánlatokat adó, és a cégek számára perspektívát nyújtó vállalatokat szívesen látja a kabinet, nincsenek kizárva a versenyből.

A Dunaferr a jelenlegi struktúrájában beleillene az orosz alapanyagtermelő Mecsel-csapatba, de kérdés, milyen hosszú távú fejlesztést vállalna az orosz fél.

AZ UTOLSÓ PILLANATBAN. Oláh Lajos, az MSZP Hajdú-Bihar megyei szervezetének tavasszal megválasz-tott elnöke, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. igazgatóságának tagja, aki az üzletember-találkozó szervezésében is részt vállalt, bizakodóan ítéli meg az orosz-magyar viszony jövőjét. Véleménye szerint éppen az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még a vállalati megrendelők és vásárlók is emlékezhetnek a magyar termékekre, vagy az idősebbeket kellemes nyári élmények köthetik a fővároshoz, a Balatonhoz. Az üzleti kapcsolatokban ennek az idősebb menedzser-generációnak a tagjaival mindenképpen könnyebben szót érthetünk, mint a szláv lélek rejtelmeit kevéssé ismerő amerikai, vagy nyugat-európai üzletemberek. Ennek ellenére a feldolgozóiparban, a kereskedelemben, vagy a bankszektorban nincs lényeges orosz érdeklődés, mivel e társaságok még elsősorban az otthoni privatizációs és más terjeszkedési lehetőségekre koncentrálnak. Az 1998-as válság után azonban számos szektorban erősödtek meg és nőttek hatalmasra társaságok, amelyek az ottani lehetőségek kimerülésével Európa felé kacsintgatnak. Elsőként az olaj- és gázipari, valamint az energetikai cégek indultak nyugatra (lásd külön írásunkat). Az üzletember-találkozón azonban már kézzelfogható volt az építőipari és az alapanyaggyártó cégcsoportok erőteljes jelenléte is.

Ez utóbbira példa a Mecsel acélipari holding, amely a Dunaferr privatizációs pályázatán szeretne indulni. Victor A. Trigubko, a cég közép- és kelet-európai térségért felelős elnökhelyettese a Figyelőnek nyilatkozva megerősítette a vásárlás szándékát. Az őszi privatizációs pályázat anyagát a napokban megvásárló csoport régiónkért felelős vezetője a foglalkoztatás teljes körű fenntartását ígéri Dunaújvárosban. Mint elmondta, korábbi bevásárlásaik – két romániai és egy horvátországi akvizíció – nyomán számos tapasztalatot szereztek a cégek irányításában. Fontos érvként hozza fel, hogy az évi 10 millió tonnányi öntöttvasat, acélárut és hengerelt árut előállító Mecsel jó nyersanyagforrásokkal és komoly piacokkal is rendelkezik. Az 1,5 millió tonnányi acélárut termelő Dunaferr a jelenlegi struktúrájában bele is illene egy ilyen óriási, elsősorban alapanyagot termelő vállalatba. Szakértők szerint azonban lehetséges, hogy inkább a magasabb feldolgozottságú termékek felé történő elmozdulás biztosíthatja a Dunaferr hoszszabb távú jövőjét. Kérdés azonban, hogy ezt melyik új tulajdonos képes biztosítani.

Az orosz érdeklődés másik fontos, viszonylag új területét az infrastrukturális, építőipari beruházások adják. E tekintetben talán a nagy tapasztalatokkal rendelkező mélyépítő vállalatok a legaktívabbak. Ezek közé tartozik a moszkvai mélyépítések kétharmadát végző Engeocom is, amely hasonló profilú magyar partnercéggel is tárgyalt már. A társaság vezetője, Mihail Rudjak első helyen említi a várható metrófelújításokat, illetve a 4-es metró építését, amelyben szívesen venne részt színvonalas alagútépítő technológiával dolgozó cége. A kiterjedt oroszországi érdekeltségekkel rendelkező nagyvállalat emellett szerepet vállalna az autópálya-építésben is. Mihail Rudjak a budapesti körgyűrű építésére utal, hivatkozva arra, hogy cége irányította a Moszkva körüli 12 sávos elkerülő út építését.

AMBICIÓZUS TERVEK. Az üzletember magyarországi beruházási terveiről is szólt. E szerint – amennyibe sikerül építési megrendeléseket szereznie – az Engeocom a mélyépítésben használt, magas minőségű vasbeton elemeket gyártó kapacitást telepítene az országba, mintegy 50 millió dolláros beruházás keretében. A két-három éves távlatban megvalósuló terv szerint a fővárosba, vagy környékére települő cég több mint ezer munkahelyet teremtene.
Elképzelésekben tehát nincs hiány, ám kérdés, az együttműködés szaldója pozitív lesz-e. A hatalmas orosz piacon ugyanis a magyar termékekkel és szolgáltatásokkal – néhány kivételtől eltekintve – nagyon nehezen érvényesülnek vállalataink. A magyar árak ugyanis ma már jóval kevésbé versenyképesek, mint a rubelelszámolás idején, s az orosz vásárlók és megrendelők szemében is nagyobb presztízse van a márkás nyugati termékeknek, vagy a multinacionális cégek megbízható szolgáltatásainak.