Ne várja tőlem, hogy kimondjam azt, amit hallani akar! – közli a telefonban az egyik társadalmi szervezet vezetője arra a kérdésre, hogy mi a véleménye az igazságszolgáltatási szervek függetlenségéről. “Ez már vastagon a politika körébe tartozik, amitől az intézmény tudatosan távol tartja magát” – teszi hozzá. Fura módon éppen a tudatos távol-ságtartást kérik számon a politikusok a bűnüldöző szervektől, amikor utcai látvány-sajtótájékoztatókon sejtetik, hogy politikai motivációra indult be, illetve állt le egy-egy ügy. Pedig ha valakik, akkor ők igazán tudhatják, mikor működik marionett bábuként a “gépezet”.
| Interjú Bócz Endre főtanácsadóval |
Szakmai buktatók
Már olyan sok információ látott napvilágot a K&H-ügyben, hogy senki nem kockáztatná meg a bizonyítékok manipulálását – állítja Bócz Endre volt fővárosi főügyész, az igazságügyi miniszter főtanácsadója.
Ön szerint mennyire szerencsés, hogy a Keller László vezette közpénzek felhaszinálását ellenőrző államtitkárság kvázi nyomozó hatóságként funkcionál?
– Ehhez nem tudok mit hozzátenni, mert magam nem foglalkoztam soha közigazgatással, államszervezeti kérdésekkel. Mindenesetre az szinte biztos, hogy egy politikai államtitkárt a szakmai szempontok mellett politikai megfontolások is vezetnek. Kérdés, a bonyolult számviteli és gazdasági jogi ismereteket igénylő ügyeket milyen szakembergárda vizsgálja. Jót szoktam mosolyogni, amikor azt olvasom az újságban: ismeretlen tettes ellen indított nyomozást hűtlen kezelés bűntettének alapos gyanúja miatt a rendőrség. Aki járatos a jogban, az tudja, fogalmilag kizárt az ismeretlen tettes a hűtlen kezelés bűncselekmény esetében. A rendőrségnek, mielőtt megindítja az eljárást, pontosan tudnia kell, melyik vagyonban keletkezett hátrány, s annak ki a kezelője. Be lehet tehát azonosítani a személyt. Ebből következően az ismeretlen tettes ellen indult eljárás egyfajta erőltetettségre utal, amiről azt gondolom, hogy egy szakmai hatóság nem engedheti meg magának.
– Az erőltetettségnek tudható be, hogy az eddig indult 53 ügy közül 22-ben megszüntette az ügyészség az eljárást?
– Olyan szakmai buktatók rejlenek bennük, amelyek miatt mindenféle rosszindulat és politikai akarat nélkül is zátonyra futhatnak ezek az ügyek. Emellett az is biztos, hogy az ügyész akkor emelhet vádat, ha igaznak és bizonyíthatónak látja a bűncselekmény megállapítására alapot adó tényeket. Miután neki kell kiállnia a tárgyalóteremben, és érvelnie, elsődlegesen az ő joga, hogy eldöntse, tudja-e vállalni a vádat vagy sem. Ha ezek közül az ügyek közül bármelyik a bíróság elé kerül, szinte biztos, hogy a Fővárosi Bíróság esküdtszéki termében zsúfolt hallgatóság előtt kell majd érvelnie az ügyésznek valami mellett. Nekem is lesülne a bőr a képemről, ha olyan perben kellene kiállnom, amelyben magam sem vagyok meggyőződve arról, hogy igazak azok az állítások, amelyek mellett érvelek.
– A Legfőbb Ügyészség közleményben utasította vissza a politikai elfogultságot, ennek ellenére sokakban él a gyanú, hogy minden gépezet manipulálható. Ön bízik-e a K&H-ügy korrekt felderítésében?
– A történelmi tapasztalatok alapján nem kizárt a manipuláció. Az egész magyar történelem erről szól. Az tudott dolog, hogy a rendőrség a mindenkori kormány alá rendelten működik, s a belügyminiszter nyilván tudna konkrét ügyekben az országos rendőrfőkapitánynak dirigálni. E tekintetben sok múlik a két vezető személyén és egymáshoz való viszonyán is. Jelen esetben Lamperth Mónika ragaszkodik a törvényekhez, és nem akarja a rendőrséget közvetlenül irányítani, mert e szakterületet illetően nincs tapasztalata. Salgó László országos rendőrfőkapitány szintén ragaszkodik a törvényekhez, s el sem fogadná a beavatkozást. Ami a konkrét kérdést illeti, a brókerbotrány kapcsán annyi információ látott már napvilágot, hogy nincs az a hatósági ember, aki bizonyítékokat manipulálna, eltüntetne, vagy más jogellenes módon befolyásolná a nyomozás menetét, mert keresztre is feszítenék.
– Nem tartja katasztrófának a politikai vádaskodásokat?
– Én nem a kritikákat tartom katasztrófának, hanem azt, hogy a jogalkalmazásban egyébként természetesnek tekinthető ellentétes felfogásokat politikai meggyőződésből származtatják. Nem tudom, Keller Lászlót vezérlik-e politikai megfontolások, amikor feljelentést tesz, s azt sem tudom, hogy Polt Pétert vezérli-e politikai pártosság, amikor dönt. Szívem szerint azt feltételezem róluk, hogy a legjobb szakmai meggyőződésük szerint cselekszenek. A nyilvánosság azonban az elmérgesedő viták közepette már valóban azt gondolja, hogy politikai motívumok alapján születnek feljelentések és futnak zátonyra ügyek. Az igazán nagy baj az, hogy a kölcsönös vádaskodás során nem szakmai érvek hangoznak el. Pedig nyilván mindegyik párt rendelkezik megfelelő értelmiségi-szakmai háttérrel, s ezeknek a hozzáértő embereknek kellene úgy irányítaniuk a vitát, hogy abban szakmai érvek hangozzanak el, s ne szitokhadjárat folyjon. |
|
CÉLTÁBLA? A politika időnként a tetszési index javítása céljából is bírálja a hatóságokat, ezzel azonban szakértők szerint gyengítik a független igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat. De nem pusztán a sárdobálás miatt inog meg a pártatlan eljárásba vetett hit, egynémely hatósági döntés önmagában is okot szolgáltat rá. “Ikonná” vált ügyek – Kaya Ibrahim, a miniszterelnök lobbizása, Happy End Kft., Országimázs Központ – gyengítik a bűnüldöző szervek imázsát. Elegendő hivatkozni a jelenlegi igazságügyi miniszterre, aki a fővárosi ügyvédi kamara főtitkáraként 2001-ben azt nyilatkozta, ég az arca, mert az igazságszolgáltatás érzékelhetően a politika befolyása alá került. Ennek kapcsán markáns különvéleményt képvisel Bócz Endre volt fővárosi főügyész, az igazságügyi miniszter főtanácsadója (lásd az interjút).
A választópolgár csak kapkodja a fejét, miközben arra próbál figyelni, miként értelmezi a jobb- és a baloldal a K&H-botrány, illetve az Orbán-kormány közpénzelköltését vizsgáló eljárások újabb és újabb fordulatait. (A rendőrség társadalmi megítéléséről lásd a Gallup legfrissebb felmérését!) A Keller László közpénzügyi államtitkár és Polt Péter legfőbb ügyész között zajló csörte előtérbe helyezte a rendőrség és az ügyészség szerepét. “Érthetetlen – mondja Keller -, ezekben az ügyekben fokozott ügyészi felügyelet mellett folyt a nyomozás, aztán hirtelenjében leállítanak mindent.” Szakértői szemmel valóban felmerül a kérdés, melyik ügyész álláspontja korrekt. Azé, aki vádemelési javaslattal engedte átadni az ügyészségnek a Happy End- és az Országimázs-aktát, vagy azé, aki a törvényekre hivatkozva állítja, nem történt bűncselekmény. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) és a közpénzügyi államtitkárság a kormányváltás óta 53 gyanús eset miatt tett feljelentést, ám ezek közül 22-ben az ügyészség már lezárta az aktákat. Juhász Gábor, az MSZP frakcióvezető-helyettese a Figyelőnek úgy érvelt, nem céltábla a legfőbb ügyész, de nem hagyhatják szó nélkül a tevékenységét, mivel hivatala olyan igazságszolgáltatási stratégiát követ, hogy nem hajlandó a központi költségvetés sérelmére elkövetett, bűncselekmény-gyanús eseteket a bíróság elé vinni. (Friss hír: az MSZP és az SZDSZ fontolgatja, hogy él a pótmagánvád intézményével, s maga képviseli a vádat a bírói szakban. Ezt azonban veszélyesnek tartja Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, aki szerint a pótmagánvád révén a pártok támadást intézhetnek az igazságszolgáltatás ellen.)
KÖD. Az ellenzék másként látja. Szerintük hajtóvadászatot folytat Keller László, ami jogállamban megengedhetetlen. Az ügyészség teszi a dolgát, s ragaszkodik a törvényességhez. Az ellentétes érvelés vélhetően mindkét tábornak csak a saját bázisát hatja meg. Szakértők azonban felhívják a figyelmet, hogy szerencsétlen egy kvázi “bűnüldöző hatóságot”, mint a Közpénzügyi Államtitkárság, a Miniszterelnöki Hivatal alárendeltségében működtetni. Még ha a legkorrektebben vizsgálódik is, akkor sem tudja eloszlatni a gyanút, hogy az ügyek megválasztását politikai szempontok befolyásolják. “Független, közbizalmat élvező személyt kellett volna e posztra állítani, s akkor kevesebben vonnák kétségbe a pártatlanságát” – húzta alá lapunknak Hack Péter, az ELTE oktatója, volt SZDSZ-es politikus.
Ami a politikusok igazság-szolgáltatást “stresszelő” véleménynyilvánításait illeti, Hack úgy véli, a kritika nem feltétlenül baj. “Nem is lehet elvárni tőlük, hogy egy ilyen kaliberű ügyben, mint a brókerbotrány, ne szólaljanak meg” – mutat rá. Szerinte a bíróságnak, az ügyészségnek és a rendőrségnek is tudni kell kezelnie a politikusi véleményeket. Mivel a hatóságok az adófizetők pénzéből működnek, utóbbiaknak joguk van tájékozódni. “Nem fedheti köd a működésüket, hogy a nyilvánosság előtt csak a végeredmény legyen látható. El kell fogadniuk, hogy állandóan megmérettetik a tevékenységük, ami egyébként nyugaton sem szokatlan” – fogalmaz Hack Péter.
 |
Más elméleti szakember is állítja ugyanakkor: a legfőbb ügyész személyét érintő bírálatokat is előre kódolta az a tény, hogy annak idején csupán egyszerű parlamenti többséggel választották meg. Ráadásul a Fidesz képviselőjelöltje volt, ami további árnyékot vet rá. “Mivel nem élvez közbizalmat, alkalmatlan a személye e pozíció betöltésére” – érvel Fleck Zoltán jogszociológus. A demokratikus intézmények ugyanis önmagukban nem jelentenek garanciát a jogállami működésre, a szervezetre erőteljesen rányomja a bélyegét a vezető személye. A jogszociológus szerint sajnálatos, hogy a mindenkori kormány a maga embereit igyekszik a ciklusokon átívelő posztokra ültetni csak azért, hogy biztosított legyen a “jogfolytonosság”, ha ellenzékbe szorul. Ám éppen e kísértésnek kellene ellenállniuk.
