 |
| Földes Zoltán: Zed szék. Már elkészültek az első prototípusok. |
Több évtizedes szünet után a magyar formatervezés eredményei végre nemzetközi kontextusban méretődhetnek meg. Moholy-Nagy László és Breuer Marcell klasszikussá nemesedett életművét követően magyar tervező nevét egyedül a Rubik-kocka sikerével kapcsolatban tanulhatta meg a világ. Hogy a hazai szellemi termékek mennyire versenyképesek, az remélhetőleg kiderül majd a berlini Collegium Hungaricumban szeptember 10-étől 24-éig látható kiállítás visszhangjából.
A látogatók nagy többsége nyilván a kétévente megrendezett ICSID közgyűlés szakmai közönségéből kerül majd ki. Az 1957-ben alapított nemzetközi szervezet 50 ország formatervezési szövetségeit tömöríti, s erőit kongresszusok, kiállítások, regionális találkozók és szemináriumok megrendezésére fordítja, ahol a szakma képviselői az ipari formatervezés társadalmi státuszát és gazdasági hasznát globális kontextusban vizsgálják. A találkozóknak minden alkalommal más város ad otthont, s az esemény jelentőségét színvonalas kísérőrendezvényekkel támasztják alá. Magyarország az idén fiatal formatervezők kiállításával járult hozzá az ICSID sikeréhez.
A tárlatra a rendszerváltás után születő tárgyakat válogattak be, az alkotók a formatervezők legfiatalabb generációt képviselik, többnyire harmincas éveikben járnak. A kiállításon 27 designer 30 terméke, prototípusa vagy éppen konceptje szerepel. Közöttük sorozatgyártásban lévő székcsalád, nívódíjas fürdőszobai mérleg, egyetemi diplomamunka óra-terv és nemzetközi pályázatokon sikerrel szereplő fűthető utcabútor egyaránt akad. A kiállított anyag egy része kereskedelmi forgalomban kapható termék, míg másik felük egyelőre csak a terv szintjén létező ötlet.
 |
| Koós Pál-Nádas Gergely: Capriccio kávéfőző. Világmárkák versenytársa. |
A szervezők (Magyar Formatervezési Tanács; Tanító Balázs kurátor) elsősorban a magyar alkotók szakmai felkészültségére, innovatív gondol-kodásmódjára és szellemi tőkénk ver-seny-képességére helyezték a hang-súlyt. Céljuk, hogy a magyar forma-tervezés utóbbi öt évének eredmé-nyein keresztül az uniós tagság előtt egy évvel megmutassák: a magyar design integráns része az európai formakultúrának.
Amúgy a designtudatos üzleti szemlélet eddig nemigen jellemezte a termékfejlesztéseket, s piacgazdasági körülmények között a design mint értéknövelő tényező elhanyagolása beláthatatlan következményekhez vezet. Az ipari formatervezés periférikus helyzetének megszüntetése, a tudati váltás, valamint a formatervezéssel kapcsolatos társadalmi érzékenység fejlesztése kulcskérdés a hazai ipar jövőjének szempontjából.
