 |
| Pascal Lamy. Mi lesz a menü? |
Már a mexikói konyhaművészet remekei lebeghettek Pascal Lamy, az Európai Unió (EU) kereskedelmi főtárgyalója lelki szemei előtt, amikor egy gasztronómiai példán keresztül próbálta megvilágítani, mi is lesz az értelme a következő napok első számú világeseményének. Lamy a mesterszakácsokhoz hasonlította közel 150 ország kereskedelmi miniszterét, akik azért gyűlnek össze a következő napokban a mexikói Cancúnban, hogy megegyezzenek a korábban egyeztetett menü hozzávalóiról. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) égisze alatt a szolgáltatások és áruk cseréjének liberalizálásáról Genfben folyó, két évvel ezelőtt a katari Dohában kezdett tárgyalások a megtett utat tekintve valahol a féltávnál tartanak. Eljött az idő a “főzés” befejezéséhez szükséges lényeges döntések meghozatalára, bár a folyamatban részt vevő illetékesek óva intenek a túlzott várakozásoktól.
FEJLŐDŐK PANASZAI. A globális “ebédet” 2004 végén kellene felszolgálni, akkor jár le a WTO-tagok által a megegyezésre szabott határidő. A Világbank napokban publikált tanulmánya szerint a tét óriási: egy “jó” megállapodás 290 és 520 milliárd dollár közötti jövedelemnövekedést hozna a gazdag és a kevésbé tehetős országok konyhájára, s 2015-ig bezárólag legalább 144 millió embert húzna ki a szegénységből.
A sikerhez mindenekelőtt meg kell hallgatni a szabad kereskedelemmel szemben meglehetősen bizalmatlan fejlődő országok jogos panaszait. Az idézett világbanki jelentés kirívó aránytalanságokra hívja fel a figyelmet a világkereskedelem jelenlegi rendszerében. A rizstermelőknek a japán állam által nyújtott támogatás például 700 százaléka a termelési költségeknek, ami eleve reménytelenné teszi a thaiföldi és más termelők piacra jutását. Mongólia dollárban nagyjából ugyanannyi vámot fizet az Egyesült Államoknak, mint Norvégia, miközben kivitele mindöszsze 3 százaléka a skandináv országénak. Az EU is gyakran dicsekszik azzal, hogy az elmaradott országok legnagyobb segélyezője, miközben bírálói szerint horribilis összegű exportszubvenciói a nemzetközi piacokon szinte ellehetetlenítik a szegényebb államok termelőit. A világ összes bajáért mégsem lehet a gazdag Északot okolni. Szakértők rámutatnak, hogy a protekcionizmus és a bevitelt terhelő magas tarifák a fejlődő országok közötti kereskedelemben is egyre nagyobb problémaként jelentkeznek.
| Főbb témák a WTO-tárgyalásokon |
• Mezőgazdasági termékek kereskedelme, a kereskedelemtorzító támogatások visszaszorítása
• Nagyobb piacra jutás az ipari termékeknél a vámtarifák csökkentésével
• További piacnyitás a szolgáltatásoknál (például távközlés, bankok, turizmus)
• Az úgynevezett szingapúri témák (befektetés, verseny, kereskedelem-könnyítés és a kormányzati közbeszerzések átláthatósága)
• A földrajzi eredet védelme (például a pármai sonka esetében)
• Különleges és differenciált bá-násmód a fejlődő országoknak
• Kereskedelem és környezetvédelem |
|
A sorrendben kilencedik világkereskedelmi tárgyalási forduló sikerének esélyeit az aktuális gazdasági helyzet is javíthatja. “A kudarcba fulladt 1999-es – seattle-i – forduló óta csak kevés szó esett a szabad kereskedelemről. Lelkesedést most sem tapasztalok, de mintha változna a helyzet” – nyilatkozta a Figyelőnek David Kernohan, az Európai Politikai Tanulmányok Központjának (CEPS) rangidős szakértője. Mivel az Egyesült Államok és Európa különböző okok miatt pillanatnyilag nem lehet a fellendülés motorja, a szabad kereskedelem útjában álló akadályok lebontása sokat lendíthet a gazdaságon. “Egy rossz eredmény az egész világgazdaság számára lesújtó hír lenne” – jelentette ki Mexikóba való elutazása előtt az Európai Bizottság kereskedelmi főbiztosa.
Vélhetően ennek a kockázatnak a felismerése is szerepet játszott abban, hogy az elmúlt hónapokban folyamatosan perlekedő két gazdasági nagyhatalom, az Egyesült Államok és az EU augusztus közepén meglepetésre békét kötött egymással a talán legellentmondásosabb kérdésben, a mezőgazdasági támogatások ügyében.
Az EU-ra kezdettől fogva óriási nyomás nehezedett, hogy hagyjon fel agrártámogatási rendszerével, amely erősen torzítja a kereskedelmet. Az áttörést ebben a tekintetben a június hozta meg, amikor az uniós tagállamok megállapodtak a közös agrárpolitika reformjáról. A WTO-tárgyalások szempontjából a legjelentősebb vívmány, hogy az EU nagyrészt függetlenítette a teljesítménytől a farmereknek járó közvetlen kifizetéseket, ami különösen szálka volt a kereskedelmi partnerek szemében.
| Magyar érdekek |
Az uniós csatlakozás előtti főpró-bával is felér a cancúni értekezlet a magyar gazdaságdiplomáciá-nak. Gottfried Péter, a Külügymi-nisztérium Integrációs és Kül-gazdasági Államtitkárságának a vezetője annyiban tartja forduló-pontnak a találkozót a magyar kereskedelempolitikában, hogy új módon kell megjeleníteni a hazai érdekeket. Úgy, hogy a magyar akarat a tárgyalásokon már közös EU-álláspontként jelenjen meg. Át kell lényegülni tehát, hiszen korábban a magyar kereskedelempolitika sokszor élesen szembekerült az unióssal, ami persze változik, hiszen nem csak a belső határok szűnnek meg, hanem a külső fellépés is közös lesz. “Magyarország aktív megfigyelői státusának megfe-lelően a különböző fórumokon részt vett az unió pozíciójának kialakításában, Mexikóban tehát már egyeztetett álláspontot képvisel majd” – közölte a Figyelő kérdésére Balás Péter, a genfi magyar WTO-képviselet vezetője. Az EU egyébként is azt várja a jövendőbeli tagoktól, hogy a megfigyelői státusukkal összhangban járjanak el.
Magyarország ennek keretében azt az álláspontot is hangsú-lyosan képviseli, hogy eddigi tevékenysége mellett a WTO-nak a jövőben szabályozó szerepet kell betöltenie a nemzetközi beruházásoknál, hogy közös normákat elfogadva egyfajta fegyelem alakuljon ki, amelynek különös jelentőséget ad Kína taggá válása, egyes termékek gyártásának világméretű áttelepítése.
Major István külgazdasági helyettes államtitkár szerint a földrajzi eredetvédelemmel óvott termékek ügyében nehéz tárgya-lás várható, hiszen a téma fontos kereskedelmi érdekeket sért. Magyarország azért is támogatja a javaslatot, mert nem csak Szlovákiában, Olaszországban hanem a világ másik felén, Ausztráliában is nagy mennyi-ségben forgalmaznak Tokaji néven különböző ottani italokat. |
|
MÁRKAVÉDELEM. Ha már kész elfogadni a piaci játékszabályokat, az EU a tárgyalásokon arra is nagy hangsúlyt helyez, hogy a kereskedelmi partnerek ne éljenek vissza olyan ősrégi európai márkanevekkel, mint a pármai sonka vagy a rocquefort sajt. Brüsszel szerint az európai termelők milliárdokat veszítenek azon, hogy a vevőket vonzó, nagy népszerűségnek örvendő termékeik nevét a tengerentúlon mások bitorolják. Mexikóban és Kanadában például a valódi pármai sonkát tilos az eredeti nevén árusítani, mert az már foglalt. Brüsszel egy 41 nevet tartalmazó listát terjesztett partnerei elé, amelyeknek földrajzi eredetvédelmet követel. A lista kiegészülhet a jövőre csatlakozó országok néhány termékével. Hazánk a tokajit, a csabai és a gyulai kolbászt, valamint a szegedi szalámit szeretné levédetni az Európán kívüli piacokon.
Jelentőségét tekintve az agrárkereskedelem liberalizálásánál is nagyobb lehet, ha a WTO tagjainak Cancúnban sikerül megállapodniuk arról, milyen módon csökkentsék tovább az iparcikkekre kivetett vámokat, s miként bontsák le a nem vámjellegű kereskedelmi akadályokat. Az ipari termékek a világkereskedelem 90 százalékát teszik ki. A szolgáltatások liberalizálásáról ugyancsak előrehaladott tárgyalások folynak. A szakértők szerint az iparcikkek és a szolgáltatások bővülő kereskedelmén az EU jóval többet nyerhet, mind amennyit a mezőgazdaságnál tett engedményeken veszít.
ERŐDEMONSTRÁCIÓ. Az EU nevében tárgyaló Pascal Lamy szívósan küzd azért, hogy a kereskedelem liberalizálásával párhuzamosan a befektetéseknek, a versenypolitikának és a közbeszerzések átláthatóságának is nemzetközileg elfogadott általános szabályai legyenek. Ezáltal ugyanis egyenletesebbé tehető a kereskedelmi szervezet tagjai között a piacnyitás előnyeinek megoszlása. Washington és mások azonban nem rajonganak az ötletért. Az unió mindenesetre nem mondott le arról, hogy Cancúnban a fent említett témakörökre is ki lehet majd terjeszteni a tárgyalásokat.
A kétévente ismétlődő miniszteri találkozók állandó kísérőjelensége a globalizáció ellenes szervezetek erődemonstrációja. Minden jel arra utal, hogy Cancúnban is ezrek tüntetnek majd a kereskedelem liberalizációja ellen. A Friends of the Earth International nevű civil szervezet szerint esély van arra, hogy a mexikói városban tartandó dzsemboriból végül “napos Seattle” lesz. A Csendes-óceán partján fekvő amerikai városban 1999-ben látványosan kudarcot vallott az új kereskedelmi forduló elindítására összehívott értekezlet. Ezért az EU és más országok küldöttségei egy “borús Dohával” jobban kiegyeznének.
