Már ismert vizsgálatok eredményei szerint a legalább egyszer teherbe esett nők vérében nagyjából egy az egymillióhoz arányban fordulnak elő a magzataikból származó sejtek, és körülbelül ugyanez a ráta lehet érvényes az utódokra is, akik viszont anyjuk sejtjeinek adnak otthont. Ez a mikrokimerizmusnak nevezett jelenség az egész szervezetben általános, mert ilyen sejteket sikerült már kimutatni a tüdő, a szív, a gyomor, a máj, a vese, a csontvelő és a lép szöveteiben is. Míg azonban a mesterségesen előidézett kimerizmus feltétele egy – a két különböző egyénből származó sejtpopuláció együttélést és együttműködését lehetővé tévő – immunhiányos állapot (például szervátültetés esetén), addig a természetes “keveredés” a jelenség lényegéből adódóan egészséges védelmi rendszerrel rendelkező szervezetekben jön létre. Ezért is meglepő az amerikai orvosok sejtése, miszerint a befogadó testében lehorgonyzott sejtek autoimmun reakciókat válthatnak ki, amelyek során az immunrendszer a saját szervezetet támadja meg.
Mindehhez persze a kutatók szerint a véletlenek szerencsétlen összjátéka szükséges. Az apai és anyai gének véletlenszerű keveredése következtében előállhat ugyanis olyan állapot, amelyben a befogadó szervezet ugyan tolerálja a betelepülő sejteket, mégis állandó készültségi állapotba kerül; ilyen körülmények között pedig ma még ismeretlen külső, vagy belső tényezők hatására az immunrendszer lokálisan hiperaktívvá válhat, és a saját sejteket is megölheti. Így elképzelhető, hogy a mikrokimeria okozza az ízületi gyulladást, a bőr elszarusodását okozó pszoriázist, sőt egyes idegsejteket károsító, az idegrendszer leépülését okozó megbetegedéseket is.
