Irakban, amelynek kapcsán minden hírt – még a leghivatalosabb nyilatkozatokat is – ajánlatos kétkedéssel fogadni. Ez alighanem a történelem minden fegyveres konfliktusával így volt. A XXI. században, azaz a kommunikáció korában azonban fölöttébb elbizonytalanító, ha az ember azzal szembesül, hogy míg az egyik nap síita felkelésről, Bászrából kitörő harckocsioszlopról vagy iraki városok stabil ellenőrzéséről szólnak a hírek, másnapra kiderül: mindebből jobbára semmi nem igaz. Heves harcokról érkeznek jelentések a helyszíni tudósítóktól, kétkedő elemzők azonban még a brit The Economistban is rámutatnak, hogy akció közben eddig alig egy-két tucat szövetséges katona vesztette életét.
A háborús diplomáciáról talán megbízhatóbb a kép. Miközben egyre többet hallani arról, hogy a harcok elhúzódhatnak, a tárgyalóasztalok mellett már nem a katonai akció kimenetele a tét. A felek a háború – és Szaddam – utáni Irakról, annak ellenőrzéséről és újjáépítéséről vitáznak. Az egyik kulcskérdés nyilván az, milyen szerep jut az ENSZ-nek. Szíve szerint Washington nem kérne abból a világszervezetből, amely mindent elkövetett, hogy meghiúsítsa terveit. Ám ha a Fehér Ház ragaszkodik ehhez az álláspontjához, azzal az arab világnak azt üzeni: önmagának nyerte meg a háborút, iraki jelenléte pedig nem más, mint megszállás. Ez beláthatatlan következményekkel járhat. Bush elnök legfőbb szövetségese, Tony Blair brit kormányfő kitartóan lobbizik is az ENSZ bevonása érdekében. Igaz, neki a politikai jövője forog kockán: otthoni és nemzetközi pozíciói attól függhetnek, sikerül-e nemzetköziesítenie Irak “demokratizálását”.
Tény: ha az ENSZ ismét szerephez jut, a Biztonsági Tanács Irak újjáépítésére vonatkozóan bármikor megvétózhat stratégiai döntéseket. Az amerikai lapok máris megelőlegezik, hogy Párizs bizonyára szívesen él majd a vétójogával, ha a több száz millió dolláros újjáépítési szerződések nem a francia érdekeknek megfelelően köttetnek. Így viszont ma arról szólnak a hírek, hogy az Egyesült Államok kizárólag amerikai – mi több, a Fehér Ház mai politikusi garnitúrájához közel álló – cégeknek juttatja majd a zsíros szerződéseket. Aligha kétséges, hogy tiszta viszonyokat csakis az ENSZ teremthetne.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
