Rövid néhány év elteltével az Arago kénytelen volt belátni, hogy nem mozog otthonosan a kerámiaiparban. Így a befektetői csoport utat engedett annak, hogy a 20 százalékos pakettet rendelkező Általános Értékforgalmi Bank (ÁÉB) Rt. mellett egy másik Gazprom érdekeltségű cég, az Intergazprom-Invest Holding Rt. (IGPI) is “betegye a lábát” a Zalakerámiába, ő maga pedig távozik. Az Arago tehát csak epizódszereplő volt a csempegyár életében: a kárpótlásijegy-hasznosítóként indult portfóliókezelő társaság egy kisebbségi részesedés megvásárlásával 1999 áprilisában szerezte meg a hatalmat.
Medget Rahimkulov. A Zalakerámia új elnöke még nem fedte fel szándékait.
A cég a rendes éves közgyűlésen foglalta el a terepet a Zalakerámia igazgatóságában, majd többszöri zártkörű tőkeemeléssel, valamint az alapszabály szigorúbbá tételével gyakorlatilag bebetonozta magát a testületbe. Ezt követően racionalizálásba és a költségek lefaragásába kezdett, aminek rövid távon kedvező hatása volt ugyan a cég üzemi eredményére, ám középtávon nem stabilizálta a gazdálkodást. A múlt évben szintén 20 százalék feletti tulajdonrészt szerző, s így potenciálisan további befektetésekre kész ÁÉB-vel azonban nem tudott megegyezni; a hatalmi harc nem csillapodott sem a közgyűléseken, sem pedig az azokat megelőző egyeztetéseken. A bank egyébként azért jelent meg a cégben, mert rendkívül jó lehetőségeket látott az orosz piacon, az alacsony árfolyam pedig kedvező belépési pont volt a számára.
Mindazonáltal a Zalakerámia elmúlt kétéves teljesítményét hiba volna kizárólag a gazdálkodási nehézségekkel magyarázni, hiszen az Arago a társaságot – akárcsak másik érdekeltségét, a Picket – saját pillanatnyi befektetési pozíciójának függvényében használta. Az Arago az elsődleges részesedését becslések szerint még 2000 forintos árszint felett vásárolhatta, a cég azonban a későbbiekben kétszer is saját maga által lejegyzett tőkeemelést hajtott végre, amelyek súlyozott átlagárfolyama 2220 forint volt. Az Arago többször is saját készpénzigényének megfelelően értékesített pakettet a tőzsdén, majd pedig hol visszavásárolta azt, hol az előbbiekben említett tőkeemeléssel jutott ismét részesedéshez. Az IGPI-nek értékesített Zalakerámia-pakettnek az Aragónál nyilvántartott átlagos bekerülési árfolyama így gyakorlatilag meghatározhatatlan külső szereplők számára.
Az Arago egyébként a pakett mostani értékesítését a tranzakciót megelőző héten már előkészítette, hiszen a Zalakerámia március 7-i rendkívüli közgyűlésén eltörölte a társaság alapszabályában szereplő (a tőkepiaci törvényben szereplő 33 százalékos korlátnál keményebb feltételt jelentő) 25 százalékos szinthez kötött felvásárlási ajánlati követelményt. A kevésbé valószínű lehetőségnek az tűnik, hogy az IGPI az Arago által elvárt szintű ajánlatot tett a cég Zalakerámia tulajdonrészére. Elgondolkodtató azonban az, hogy a csempegyártó az Arago kiszállásának napján egy meg nem nevezett vevőnek a befektetők számára ismeretlen áron eladta egyik leánycégét, s mindezt egy másik társaság értékesítése követte néhány nappal később. Elképzelhető ugyanis, hogy az Arago olcsón hozzájutott a Zalakerámia két korábbi leányvállalatához, cserébe a részvények nyomott áráért. A pakett alacsony vételárára pedig az IGPI-nek azért lehetett szüksége, mert nyomott árfolyamban érdekelt, ha a cég esetleg felvásárlási ajánlatot tenne, vagy kényszerülne tenni a Zalakerámia kisbefektetőknél lévő papírjaira. A tőkepiaci törvény szerint ugyanis a vételi ajánlat esetében kétféle árat vesznek alapul: az elmúlt 180 nap forgalommal súlyozott tőzsdei átlagárát, vagy pedig az ajánlattevő által az elmúlt 180 nap során történt részvényvásárlások alkalmával fizetett legmagasabb árfolyamot, s a fentiek közül a magasabbat kell alkalmazni.
Hozzájárulhatott az aragós Zalakerámia-pakett eladásához az is, hogy egyrészt az ÁÉB egyre kellemetlenebb tulajdonostárssá kezdett válni (még az 2001. évi beszámoló elfogadását is megvétózta a közgyűléseken), másrészt pedig az, hogy az Aragónak pénzre volt szüksége. Feltételezhető ugyanis, hogy az Arago olyan befektetési célpontot talált, amelynek várható megtérülése kárpótolja majd az eladott pakettért – ráadásul a Zalakerámiában már egyébként sem látott túl nagy fantáziát.
AJÁNLATTÉTELI DILEMMÁK. Jelenleg az a fő kérdés, kell-e felvásárlási ajánlatot tennie az IGPI-nek. A nyilvánosság eddig arról tudhatott, hogy a társaság közel 10 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik az ÁÉB-ben, így a közvetlen 30,7 százalékos tulajdonrésze mellett 2,2 százalékos közvetett részesedéssel is bír a Zalakerámiában, hiszen az ÁÉB a csempegyártó részvényeinek 22 százalékát birtokolja. Ezek szerint egyelőre az IGPI részesedése nem éri el a törvényben előírt 33 százalékos ajánlattételi küszöböt. A Tőzsdei Egyéni Befektetők Érdekvédelmi Szövetsége (TEBÉSZ) azonban úgy értesült, hogy az IGPI-nek a kritikus hányadnál nagyobb a befolyása a Zalakerámiában, így felvásárlási ajánlatot kell tennie. A TEBÉSZ ezért levelet intézett a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez (PSZÁF); ebben az általánosnál részletesebb és átfogóbb vizsgálat lefolytatását kéri a hatóságtól, amely a tulajdonosi összefonódások miatt egyébként is vizsgálja a tranzakciót. A szövetség szerint az IGPI 1600 forint körüli áron jutott hozzá a papírokhoz, így a kivásárlási ajánlat sem lehet ennél az összegnél alacsonyabb. Ez a szám azonban máshonnan nem nyert megerősítést, a tőzsdei árfolyam pedig jelenleg 1500 forint körül mozog.
IDŐHÚZÁS. Nem telt el eseménytelenül a múlt pénteki rendkívüli közgyűlés sem, ahol az Arago által dominált igazgatóságot a részvényesek lecserélték az IGPI, illetve az ÁÉB által delegált jelöltekre. Mindazonáltal a bank és az IGPI mindvégig kínosan ügyelt arra, hogy sok kérdésben ne szavazzanak együtt, ezzel is bizonyítva, hogy nincs alapja a PSZÁF összehangolt fellépést firtató vizsgálatának. Az ÁÉB például továbbra sem fogadta el a Zalakerámia 2001-es éves beszámolóját, miként az idei üzleti terveket sem.
Medget Rahimkulov, a Zalakerámia igazgatóságának új elnöke – egyben az ÁÉB elnök-vezérigazgatója – a nyilvános ajánlattétel ügyében a közgyűlés után elmondta, hogy az IGPI vételi ajánlattételre vonatkozó szándékát egyelőre sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja. Rahimkulov úgy fogalmazott, hogy a Zalakerámiában való személyes szerepvállalása alapján döntsenek a befektetők arról, számítanak-e erre vagy sem.
Az ajánlattétel halogatásának hátterében minden valószínűség szerint az áll, hogy az IGPI a Zalakerámia számainak teljes ismeretében dönt majd a kérdésről, hiszen amíg az Arago volt hatalmon a társaságban, addig a többi tulajdonos egyáltalán nem látott bele a cég működésébe. Mindazonáltal a kisbefektetők nem számíthatnak túl nagy csodára. Valószínűleg a papírok az elkövetkező hónapokban kikerülnek a figyelem középpontjából, az árfolyam ismét megindul lefelé. Ez szintén az IGPI malmára hajthatja a vizet, hiszen így a 180 napos súlyozott tőzsdei átlagár csökkenhet, és a cég olcsóbban juthat a papírokhoz egy későbbi felvásárlási ajánlat megtételekor.
A fentiek alapján rövid távon aligha tesz nyilvános ajánlatot az IGPI, kérdés azonban, miként zárul majd a PSZÁF vizsgálata, illetve milyen bizonyítékokkal tud szolgálni a TEBÉSZ.
