Autópálya-matrica – ebben az első hallásra korántsem stratégiai jelentőségű kérdésben hagyta cserben a lengyel parasztpárt (PSL) a nagyobbik koalíciós partner Demokratikus Szocializmus Pártját (SLD). Ám az amúgy is ingatag varsói koalíciónak ezzel befellegzett.
Leszek Miller. Nem kevés politikai kockázatot vállalva katapultálta a kormányból a koalíciós partnert a lengyel miniszterelnök.
A szejm elé terjesztett törvényjavaslat tétje ugyanis az volt, hogy az ország a matricákból befolyó bevételekből teremti majd elő az önrészt a tervek szerint az Európai Unióval (EU) közösen finanszírozott új autópályák építéséhez. Az ellenzék határozottan elutasította a fizetős sztrádákra vonatkozó elképzelést, mondván: az üzemanyagok árába már belefoglalták az útdíjat, így a matrica nem lenne más, mint egy újabb adóteher. A PSL pedig elfogadta ezt az érvelést. Miután a párt a parlamentben múlt pénteken az ellenzékkel szavazott, Leszek Miller kormányfő már másnap “lapátra tette” a renitens politikai erő mindkét miniszterét: Jaroslaw Kalinowski miniszterelnök-helyettest, az agrárminisztérium, illetve Stanislaw Zelichowskit, a környezetvédelmi tárca irányítóját. Ezek után marad a kisebbségi kormányzás – az SLD a baloldali Munka Unióval karöltve 216 mandátumot tudhat a 460 tagú szejmben a kabinet mögött -, ami az uniós csatlakozásról szóló júniusi népszavazásra készülő Lengyelországban fölöttébb bizonytalanná teszi az elkövetkező időszakot.
MEGFÁRADT TIGRIS. Pedig Varsó mostanában mindent elkövetett, hogy kifelé a legjobb arcát mutassa. A baj csak az, hogy a nem is olyan régen még Közép- és Kelet-Európa egyik kistigriseként emlegetett ország a gazdaságával ma nemigen büszkélkedhet. Az 1990-es évek második felében még igen dinamikus, éves szinten mintegy 5,5 százalékos bővülést produkáló lengyel gazdaságban a növekedés kifulladni látszik: 2001-ben csupán 1 százalékkal, a múlt esztendőben pedig mintegy 1,3 százalékkal gyarapodott a GDP. Szakértők szerint a dekonjunktúra lassan a végéhez közelít ugyan, de túlzott optimizmusra egyelőre nincs ok. Igaz, a kutatóintézetek és a kormányzat előrejelzései 2003-ra egyöntetűen 3,5 százalékos növekedéssel számolnak. Ennek forrása elsősorban az export, kisebb mértékben a belső fogyasztás. Aggasztó viszont a beruházások alacsony szintje, ami a növekedési ütem fenntarthatóságát kérdőjelezi meg. Tény, hogy alacsonyan áll az infláció, erős a hazai valuta, a folyó fizetési mérleg hiánya pedig nem éri el a GDP 4 százalékát sem, csakhogy riasztóan elszaladt a munkanélküliség, mely utóbbi miatt a 38 millió lakosú országban egyre nő a társadalmi elégedetlenség. A hivatalos statisztikák szerint az állástalanok aránya 2002-ben Lengyelországban meghaladta a 18 százalékot – ez több mint 3 millió munkanélkülit jelent.
Az idei esztendő kedvező tendenciáit a belső gazdasági környezet javulására alapozva vetítik előre a gazdasági elemzők. Elsősorban a monetáris politika lazításától várnak sokat. A lengyel jegybank a 2001 februárjában még 19 százalékos kamatrátát ugyanis 2002 végére több lépésben 6,75 százalékra csökkentette. Ebben segítségére volt az a költségvetési politika, amely – szakítva az előző két év hagyományaival – megtartotta ugyan a hiány magas szintjét, de végre nem bővítette azt.
A kamatcsökkentésnek és az azzal járó valuta-leértékelődésnek köszönhetően az export növekedése meglódult, ez azonban még mindig kevés a gyors felzárkózáshoz. Miként az is aggasztó, hogy az utóbbi években romlott az ország megítélése a nemzetközi befektetők körében. Pedig a gazdasági növekedés lendületbe hozásának fontos eszköze lenne a külföldi tőkebeáramlás élénkítése, vagy legalábbis a jelenlegi szint fenntartása. Igaz, elemzők szerint biztosra vehető, hogy ösztönzőleg hat majd a beruházásokra a kedvező gazdaságpolitika, illetve az, hogy az uniós csatlakozással javul az ország nemzetközi megítélése. Sokat segíthet továbbá az is, ha végre valóban határozott akarat mutatkozik a még meglévő állami tulajdon privatizálására.
JOGOS BÍRÁLATOK. A gazdasági átalakulás 1989-es kezdetétől 2001 végéig külföldi társaságok mintegy 56,8 milliárd dollár értékben fektettek be Lengyelországban, az elmúlt évek világgazdasági lendületvesztése azonban a tőkebeáramlásban is megmutatkozott. Csakhogy a visszaesés nem magyarázható egyedül a világgazdasági recesszióval: külföldi vélemények szerint ahhoz hozzájárult Varsó sokszor helytelen gazdaságpolitikája, a halogatott privatizáció, a nem elég stabil befektetői környezet. Mindezen felül a befektetők sokszor illették kritikával a lengyel infrastruktúra-hálózatot – egyebek közt az autópályák hiányát -, a még mindig kiszámíthatatlan és nem elég átlátható jogi szabályozást, továbbá a térség többi országával összevetve túlzottan magas munkaerőköltségeket. Nem véletlen tehát, hogy az eddig az autóipar regionális központjának számító Lengyelország helyett a Toyota például a szomszédos Csehországot választotta telephelyül, és a Peugeot is inkább Szlovákiában tervez új beruházásokat (e telephelyek befogadására Magyarország is sikertelenül pályázott). Az uniós csatlakozás hatására beinduló fejlesztések és az autópálya-építés következtében fokozatosan javuló befektetési környezet azonban várhatóan pozitív eredményekkel jár majd az elkövetkező években. Nem is beszélve azokról a reményekről, amelyeket Varsó a különleges amerikai kapcsolatokhoz, és az ennek következtében Frankfurtból a lengyelországi Biala Podlaskába telepítendő NATO-légitámaszponthoz – illetve az ehhez kapcsolódó amerikai hadiipari beruházásokhoz – fűz.
A legutóbb 2003 januárjában átalakított lengyel kormány privatizációs tervei szokatlanul ambiciózusak: a kincstárügyi minisztérium az idén mintegy 9 milliárd zloty (2,1 milliárd dollár) privatizációs bevételt szeretne elérni. “Tisztában vagyunk azzal, hogy a könnyű privatizáció ideje lejárt. Az értékesítésre váró cégek közül előbb többet át kell alakítani” – néz szembe a tényekkel Slawomir Cytrycki privatizációs miniszter. Igaz viszont, hogy még igen értékes vállalatok is vannak a kínálatban. Ilyen például a PKO Bank, vagy a Telekomunikacja Polska távközlési társaság még értékesítésre váró része.
A kincstári bevételek növelése a lengyel vezetés számára azért is elengedhetetlen, mert a költségvetési bevételek növelése nélkül igen nehéz lesz teljesíteni az ország eurózónához való csatlakozásához szükséges feltételeket. A maastrichti kritériumok közül Lengyelország egyelőre csak egyet, az államadósság mértékére vonatkozót teljesíti maradéktalanul. Határozott konvergencia figyelhető meg ugyanakkor a hosszú lejáratú kamatráta és az infláció vonatkozásában. Aggodalomra leginkább a költségvetési hiánynak a GDP 3 százalékán belül tartása adhat okot, ezt ugyanis a lengyel büdzsé – amely túlnyomórészt már ma is fixköltségeket tartalmaz – igen nagy társadalmi áldozatokkal, a jóléti kiadások további lefaragásával tudná csak elérni. A kiadások csökkentésére azonban máris több terv született, Grzegorz Kolodko pénzügyminiszter például a napokban áll elő részletes adóreformjával, amely az adórendszer átalakítását és átláthatóvá tételét tűzi ki célul, jelentősen megkurtítva többek között az adókedvezmények körét.
GLOBÁLIS SZEREP? Mindez persze nem sokat javít Leszek Miller kormányának jócskán megfakult – és a koalíciós válság nyomán nyilván még tovább erodálódó – népszerűségén. Igaz, a lengyelek eufóriával fogadták az európai uniós csatlakozásról szóló decemberi koppenhágai döntést, és a belépés támogatottsága még ma is 68 százalékon áll. Amennyiben pedig ez az integrációbarát hangulat fennmarad, a kormány még határozottabban adhat hangot Európában diplomáciai törekvéseinek. Varsó megnyilvánulásaiban ugyanis egyre hangsúlyosabban jelentkezik a középhatalmi szerepkeresés. Mindez a szokottnál is határozottabban felszínre került az iraki válság kapcsán, nem utolsósorban abban, amilyen élesen Lengyelország Jacques Chirac francia államfő Kelet-Európát érő minapi bírálatára reagált. A lengyelek nem titkolják azon véleményüket, hogy a kibővített EU-ban nem feltétlenül fogadják majd el a francia-német tengely által diktált rendet. “Közismert vélemény, hogy ha az unióban a franciák és a németek megegyeznek valamiről, akkor a döntés megszületett. Mi nem tartjuk indokoltnak elfogadni a dolgok ilyen menetét. Meggyőződésem, hogy több európai állam gondolkozik hasonlóan, erről pedig beszélni kell” – figyelmeztet Leszek Miller.
Varsó nem rejtette véka alá az EU új felépítésével kapcsolatos – Berlin és Párizs elképzelésétől eltérő – véleményét sem. Emellett az ország különleges szerepre törekszik az unió keleti kapcsolatainak alakításában, továbbá kiemelt figyelmet fordít az Amerikával ápolt különleges kapcsolatra. “Ma egyetlen európai államnak sem szabadna egy, az Egyesült Államokkal szembenálló európai identitáson gondolkoznia – hangoztatta parlamenti beszédében Wlodzimierz Cimoszewicz külügyminiszter -, csak az Egyesült Államokkal és a keleti szomszédokkal vállalt szolidaritás mellett képzelhető el az új Európa.”
