Világszerte a vállalkozó állam tévképzete volt az 1960-as és az 1970-es évtized egyik közgazdasági slágertémája. Néhány ország – így Ausztria, Franciaország és Belgium – példáját általánosítva többen követend CSABA LÁSZLÓ, közgazdász, a CEU, a Debreceni Egyetem és a BKÁE egyetemi tanára ESKÜVŐ HELYETT TEMETÉS. A gazdasági elemzésben azonban sosem kerülhető meg az a kérdés, hogy “ki nevet a végén”. S bizony, inkább gyakorinak, semmint meglepőnek mondható az a tapasztalat, amikor a reális számokat tartalmazó végelszámolás inkább a temetésre, semmint az esküvőre emlékezető hangulatban zajlott. Igen, kiderült: az állami és államközeli francia bankok brutális afrikai diktátorokat finanszíroztak. Nem lehet teljesen véletlen tehát, hogy amikor a magángazdaság kocká A vállalkozásfejlesztés – különösen a kis- és közepes cégek fölkarolása – demokráciában a politikai jó modor része, mivel a foglalkoztatottak vagy a vállalkozások száma szerint vizsgálva ez a gazdálkodó szféra túlnyomó része. Az sem kérdéses, hogy a mikro- és Ugyanakkor a vállalkozásokkal foglalkozó legtöbb elemzés egyetért abban, hogy az állami programok hozama általában és az uniós programoké különösen korlátozott. Ez főképp abból fakad, hogy a vállalkozás működőképességét nem lehet döntően kívülről meghatározni, illetve, ha mégis ez történik – mert államilag teremtenek tőkeerőt, államilag viselik a kockázatot, államilag értékesítik a terméket -, akkor voltaképp a gazdálkodási kockázat társadalmasítása (hogy ne mondjuk, szocializálása) történt m Ezért nem egészen véletlen, hogy a gazdálkodáspolitika populista fordulatai idején erőteljes hangsúlyt kap a vállalkozásfejlesztés, igaz, ez konkrét előirányzatokban már nemigen jelenik meg. A miniszterelnök Európa Terve – értelmezéstől függően – akár ezer milliárd forintot is mozgásba hozhat. Ez – mint Matolcsy György a Világgazdaságban meg is jegyezte – az ő becslése szerint megfelel a Széchenyi Terv által mozgásba hozott összegeknek, és ezért az úgymond kínálatbővítő irányáért meg is dicsérte a most PÁRHUZAMOS TERVEK. A két terv közti párhuzamra már többen joggal rámutattak. Ezek közül a leglényegesebb az ígéretek nem kötelező volta, a kategóriák homályossága, az elvi mozgástér és a gyakorlati pénzáramlások közti nagymértékű eltérés. Nem egyszerűen az új program sajátja az, hogy a vállalkozásfejlesztési hitelek nagyobbik felét sosem hívják le. Nem ok nélkül panaszkodnak a vállalkozói érdekképviseletek arra, hogy a hitelező pénzintézetek fedezetigénye gyakorlatilag sokukat kizárja a kül Ha eközben az államháztartás helyzete kizárja, hogy a fantázia szabad szárnyalását és az igények burjánzását követő módon költsenek, akkor az állam nem tudja, de nem is hivatott az üzleti kockázat átvételére. És ezen nem is érdemes búsongani, hisz a vállalkozó állam számláját az üzletben érintettek helyett az adófizetői közösség állja. Vállalkozó pedig ettől nemigen lesz több, mondhatni éppen fordítva.
