 |
Véget vetve a tőzsdei spekulációknak, az Inter-Európa Bank (IEB) olasz szakmai tulajdonosa, a SanPaolo-IMI egy kelet-európai szubholdingba csoportosította át IEB tulajdonrészét, s eleget téve magyarországi törvényi kötelezettségének, 2 ezer forintos áron nyilvános vételi ajánlatot tett a bank részvényeire. Bár az ügylet kimenetele még kérdéses, az új helyzet középtávon az eddig csak korlátozott piaci sikereket felmutató bank jobb teljesítményéhez vezethet.
A felvásárlási ajánlat a bank stratégiája szempontjából a 24. órában érkezett, mivel az egyre erősebb versennyel jellemezhető magyar bankrendszerben az IEB mindinkább marginális pozícióba szorult. Pedig a pénzintézet igen jól startolt abban a versenyfutásban, amely a magyar bankszektor jövőjét is meghatározza, a kezdetek nagyobb sikerrel kecsegtettek.
A pénzintézet jogelődje még 1981-ben alakult Interinvest Külkereskedelmi Hitelintézet Bt. néven, exportfejlesztő projektek finanszírozására. A cég még a magyar bankrendszer kétszintűvé alakulását megelőzően, 1985-ben pénzintézeti jogosítványokat szerzett, majd 1988. január elsején Interbank néven részvénytársasággá alakult. A később Inter-Európa Bankra keresztelt pénzintézetet a hazai bankok közül elsőként auditálta nemzetközi könyvvizsgáló cég, s a bankprivatizáció időszakánál lényegesen korábban, 1989 júniusában külföldi szakmai tulajdonost kapott, mégpedig a SanPaolo-IMI jogelődjét, az Istituto Bancario SanPaolo di Torinót, amely a részvények 22,51 százalékát szerezte meg. A későbbiek folyamán a SanPaolo 32,5 százalékra növelte tulajdoni hányadát, miközben a mediterrán jelleget erősítve 9,99 százalékban közvetetten tulajdonos lett az olaszokkal szövetséges spanyol bankóriás, a Banco Santander Central Hispano is.
 |
Az IEB tehát igen jó alapokkal vágott bele a nagy üzleti lehetőségeket, s ily módon komoly fejlődési pályát ígérő magyar bankpiaci tevékenységbe a nyolcvanas évek végén, az eredmény azonban végül csalódást keltett. A pénzintézet mérlegfőösszege alapján csak 14. a magyar bankok sorában (megelőzi még az OTP Jelzálogbank is), miközben eredményessége csak a kamatszint jelentős esése után értékelhető pozitívan. Az IEB-vel párhuzamosan érdemes felidézni a nagyjából hasonló bázisról induló, szintén olasz szakmai tulajdonost maga mögött tudó CIB-et, amely amellett, hogy eredményessége lényegesen jobb, mint versenytársáé, ma közel ötször akkora mérlegfőösszeget tud felmutatni (bár kétségtelenül nagyobb saját tőkével is rendelkezik, és évekig speciális, jól jövedelmező jogosítványokat aknázhatott ki). A szélsőségesen eltérő fejlődési pálya okait hosszasan lehetne vizsgálni. Talán a legfőbb meghatározó tényezőnek az tekinthető, hogy míg a CIB (számos más később induló és nagyobb sikert arató bankkal együtt) neves magyar bankszakemberek irányítása alá került, az IEB menedzsmentje esetében az olasz “importból való merítés” utólagosan csak mérsékelt sikerként értékelhető. A banknak csupán egyetlen erős szakterülete van, az elektronikus szolgáltatásoké, másutt már kevesebb oka lehet a büszkeségre.
A bankpapírnak az elmúlt öt évben – az utóbbi hónapokban tapasztalt felfutás ellenére – nem sikerült megközelítenie 1997-es árfolyamát, amikor a még 20-szor nagyobb névértékű papír 63 ezer forinton (átszámítva 3150 forintnak megfelelő szinten) is forgott. Az 1998-as nagy zuhanást követő években az árfolyam 1000 forint alá állt be, s onnét csak néhány felvásárlási, illetve kivezetési pletyka nyomán tudott kitörni.
A főtulajdonos 2 ezer forintos nyilvános vételi ajánlattételi ára alapvetően gálánsnak tekinthető: 9,2 százalékkal haladja meg a bejelentést megelőző 1 hónap átlagárát és 22,7 százalékkal magasabb a törvényi szabályozás által előírt minimális értéknél, a 180 napos, forgalommal súlyozott átlagárnál. A bank egy részvényre jutó 1620 forintos saját tőkéjével összevetve részben szintén méltányolható a kivezetési ár, hiszen korábban több tőzsdei ajánlat esetében is a könyv szerinti érték volt irányadó. Másrészt mégis szerénynek tekinthető az ajánlat, ha abból indulunk ki, hogy az alacsonyra került hozamok következtében és a hosszú távon fenntartható 10 százalékos saját tőkére vetített hozammal (ROE) számolva a bank akár könyv szerint értékének 1,5-szeresét is érheti. Az ajánlati ár tehát összességében a klasszikus, “mindenki számára kielégítő üzlet” kategóriájába tartozik.
 |
Az még nyitott kérdés, hogy a SanPaolo-IMI ajánlata milyen fogadtatásra lel. Gyanítható, hogy a papír aktív befektetőinek többsége élni fog az eladási lehetőséggel, miközben az olasz bank mellett még szerepet vállaló nagyobb tulajdonosok számára is elfogadhatónak tűnik az ár. A tavalyi eredmény mindenesetre optimizmusra adhat okot: a bank nettó kamatbevételét és jutalékbevételét egyaránt jelentősen tudta növelni, bár ezt némileg lerontotta a pénzügyi tevékenység korábbitól elmaradó teljesítménye. Az IEB a 2002-es évet így végül 1 milliárd 129 millió forintos adózott eredménnyel zárta, ami 17 százalékkal magasabb a 2001-ben mértnél. A profit szolid növekedésének kedvező trendje az idén is folytatódhat, amit a vállalati kihelyezések kockázatának várható növekedése – s ennek nyomán az esetlegesen felduzzadó céltartalék-állomány – fékezhet.
A bank az utóbbi időben, a piaci trenddel együtt mozogva, fokozottan nyitott a lakossági szegmens felé, aminek kedvező hatása határozottan érződik az eredményességen. Ez az elmozdulás ugyanakkor felveti a növekedés lehetőségeinek kérdését, mivel az IEB számára a megfelelő méretnagyság hiányában e piaci szegmensen csak kevés babér teremhet.
A szubholdingba való csoportosítás után a SanPaolo-IMI részéről valószínűleg nagyobb figyelem övezi majd a magyar leányvállalatot, ám kérdés, ez együtt jár-e a menedzsment átalakításával. Az olasz óriásbank valószínűleg kicsit későn kapott észbe itteni érdekeltségét illetően, az egykor jó pozíciókkal induló IEB a mai helyzetben organikus úton igen keveset tud javítani pozícióján. Egyre határozottabban úgy tűnik, hogy a magyar bankpiac lapjait leosztották, lényeges változásokat elérni csak óriási, pénzügyileg nehezen indokolható befektetésekkel, illetve költséges akvizíciókkal lehet. A korábbiaknál lényegesen hangsúlyosabb tulajdonosi szerepvállalás nélkül tehát a nagy álmok szövögetéséről az IEB-nél valószínűleg le kell mondani.
