Hajszálnyival könnyebbé vált január 27-e óta Max Lungnak, a hongkongi Giant Wireless Technology cég ügyvezető igazgatójának az élete. Azóta ugyanis már napi 24 órán át nyitva áll a határátkelő Hongkong és a kínai Sencsen között. Lung hetente többször is megjárja az utat oda-vissza a két város között, így számára az intézkedés egyet jelent azzal, hogy megritkulnak a hosszadalmas sorbanállások a bevándorlási pult előtt. Sencsenben a munkaerő harmadával kevesebbe kerül, mint Hongkongban, a Giant alapvetően ezért telepítette az előbbibe telefonokat és távközlési berendezéseket gyártó üzemét. Száz mérnöke is dolgozik “odaát”, és Lung azt tervezi, hogy az adminisztrációs tevékenységet szintén átköltözteti a kínai oldalra.
![Sencsen alkonya 1]( "Sencsen alkonya 1")
Sencseni panoráma. A gyors gazdasági fejlődés következtében a város légszennyezettsége a legmagasabbak között van Kínában.
ERŐSÖDŐ KONKURENCIA. Az effajta bizalomnövelő lépések manapság igencsak fontosak Sencsen életében. Peking 1980-ban minősítette a várost Kína első különleges gazdasági övezetévé, és az azóta odaáramló 23 milliárd dollárnyi külföldi működő tőkének nem kevesebb mint 60 százaléka a hongkongi feldolgozóipari vállalatoktól érkezett. Jórészt e befektetéseknek köszönhetően válhatott Sencsen a hajdani csöndes halászfaluból 7 millió lakosú metropolisszá, ahol az egy főre jutó éves jövedelem 3 ezer dollárra rúg – ezzel egyetlen más kínai város sem versenyezhet. Most azonban, hogy Peking fokozatosan kiterjeszti a reformokat, Sencsen adó- és beruházáösztönző politikája már korántsem számít egyedülállónak. Egyre erősődő konkurenciát jelentenek számára azok a kínai városok, amelyekben alacsonyabb költségeket kínálnak, továbbá szakképzett szabad munkaerő nagy tömegét. Maga Lung is másfelé tekintget. Az év végéig a jelenlegi létszám kétszeresére, 30 fősre akarja bővíteni mérnöki csapatát Sanghajban, ahol – mint mondja – sokkal könnyebb tehetséges embereket találni.
Arról persze szó sincs, hogy Sencsen közvetlen veszélybe került volna. Továbbra is csaknem 4 milliárd dollár külföldi tőkét vonz évente, és 13,5 százalékát adja a teljes kínai exportnak. Vezetői azonban attól félnek, hogy ha a “semmiből született” metropolisz nem tud megújulni, rövidesen csak egy lesz a többi dél-kínai város között. Az is riasztó perspektíva, hogy a költségek gyors emelkedése visszavetheti a gazdaságot, miként az Hongkongban történt. Tavaly maga Csu Zsung-csi miniszterelnök rótta meg a városatyákat, amiért nem tesznek meg mindent, hogy választ találjanak a kihívásokra. Ezért aztán a tisztviselők ambiciózus programot dolgoztak ki a város versenyképességének javítására. Hongkonggal együttműködve a tömeges határforgalom lebonyolítására alkalmas tranzitállomásokat akarnak létrehozni, továbbá arra törekszenek, hogy Sencsen az első számú gyártási és kutatási centrum legyen a távközlési, szoftvergyártó, biotechnológiai és mikroelektronikai társaságok számára. A szolgáltatási szektor fellendítése érdekében privatizálni kívánják a közüzemi, a közlekedési és az idegenforgalmi cégeket, továbbá megnyitják a külföldiek előtt a banki és biztosítási piacot, mégpedig hamarabb, mint ahogyan az a Kereskedelmi Világszervezettel (WTO) szembeni kötelezettségvállalások alapján esedékes lenne. “Két pillérre építünk: a csúcstechnológiai iparra és a modern szolgáltatásokra. Az a szándékunk, hogy mi vezessük az országot az új reformok útján” – mondja Jü Ju-csün, Sencsen polgármestere.
Az erőfeszítések pedig kezdenek kifizetődni. Máris olyan vállalatok létesítettek fejlesztőközpontokat Sencsenben, mint az IBM, az Epson vagy a Samsung. Sanghaj helyett itt nyitja meg 100 mérnöknek munkát adó mobiltelefon-szoftvereket fejlesztő részlegét az Oracle is, amely a város rugalmassága – és Hongkonghoz való közelsége – miatt döntött így. A szolgáltatási szektorban szintén érződik a nyitás hatása. Számos külföldi cég tett ajánlatot a gáz- és vízszolgáltatók privatizálandó tulajdonrészeire. A Morgan Stanley, a Goldman Sachs és a HSBC pénzintézetek pedig már érdekeltséget szereztek a sencseni központú Ping An Insurance-ben, Kína második legnagyobb biztosítótársaságában. S bár a tárgyalások megrekedtek, a város mindenképpen szeret-
né elérni, hogy az amerikai Newbridge Capital befektetési társaság megvegye a Shenzhen Development Bank 20 százalékát. A cél összesen 20 vállalat eladása. “Az állami szektorba csak a külföldi tőke és irányítás bevonásával lehet új életet vinni” – szögezi le Jü.
EGÉSZSÉGES LAZASÁG. Sokat nyom a latban a viszonylag lazának mondható szabályozás is. A nemzetközi kiskereskedelmi hálózatok például más városokban maximum 65 százalékig lehetnek tulajdonosai a külföldi áruházaikat kínai termékekkel ellátó beszerzési központoknak, Sencsenben viszont engedélyezett számukra a 100 százalékos tulajdon. Így például az amerikai Wal-Mart Stores – a világ legnagyobb szupermarket-lánca – 150 embert foglalkoztat sencseni központjában, amely az idén várhatóan 12 milliárd dollár értékű árut vásárol majd.
Sencsen legfőbb vonzereje mindazonáltal továbbra is az, hogy Hongkong mindössze néhány percnyi távolságra van tőle. Az immár a nap 24 órájában nyitott határátkelőn túl a két város más eszközökkel is erősíteni igyekszik a kapcsolatokat: összehangolják a rakományok biztonsági ellenőrzését repülőtereiken, közös idegenforgalmi propagandát folytatnak, és egy 5100 méter hosszú híd építéséhez is hozzákezdtek. “Még jobban integrálnunk kell gazdaságainkat” – hangsúlyozza Li Luo-li, a sencseni fejlesztési hivatal elnöke.
![Sencsen alkonya 2]( "Sencsen alkonya 2")
Ennek azonban vannak akadályai. Az egyik az, hogy Hongkong és a Hszi folyó deltájában fekvő más dél-kínai városok vezetői még mindig vetélytársakként viszonyulnak egymáshoz, kevés szükségét érezve az együttműködésnek. “Hongkong nincs hozzászokva ahhoz, hogy egy egységes deltavidék részének tekintse önmagát. Miként Kuangtung tartományban sem gondolkodnak még így az emberek. Mindegyik város egyfajta légüres térben munkálkodik a saját stratégiáján” – mondja Michael J. Enright, a Hongkong University üzleti professzora.
Ráadásul Sencsennek megvannak a saját gondjai is. Tőkepiacainak megártott a gyenge likviditás, valamint az a pekingi rendelkezés, amely szerint a város tőzsdéjén meghatározatlan ideig nem történhet új bevezetés. Mindezek tetejébe a rendkívül gyors gazdasági fejlődés oda vezetett, hogy a parkok és zöldövezetek ellenére a város egyes részeinek légszennyezettsége a legmagasabbak között van Kínában. Emelkedik a bűnözés is, ami azzal magyarázható, hogy több millió ember költözött Sencsenbe a munka reményében, ugyanakkor hiányoznak az ellátásukhoz szükséges szociális szolgáltatások.
A legnagyobb fenyegetést azonban a Jangce deltavidéke – azaz a sanghaji régió – jelenti a maga erősödő vonzerejével. Mindinkább ez az övezet válik a csúcstechnológia új kínai bázisává, olyan vállalatokat csábítva beruházásra, mint a Toshiba, az Intel, a Microsoft vagy a NEC. Hasonlóképp Sanghajt preferálják a vezető tajvani csip-, számítógép- és mobiltelefon-gyártók. Sencsen “egyetlen esélye a jövőre nézve az, ha sikerül multinacionális cégeket becsalogatva továbbfejlesztenie az iparát” – állítja Liao Guo-csi kantoni külkereskedelmi tisztviselő. Majd hozzáteszi: “Ez nem lesz könnyű.”
NYOMÁS ALATT. Sencseni illetékesek ellenben azt hangoztatják, hogy a városnak bőségesen kijut a technológiai beruházásokból. A félvezetőgyártó berendezéseket, számítógép-monitorokat és mobiltelefonokat előállító tajvani Hon Hai Precision Industry például még mindig bővíti 40 ezer embernek munkát adó komplexumát. Sencsenben működik a távközlésiberendezés-gyártás két kínai nagyágyúja is: a Huawei Technologies és a ZTE. Ám ahogy Sanghaj erősít, “Sencsenre egyre komolyabb nyomás nehezedik és a kihívás nő” – mondja Szu Tong-pin, a sencseni egyetem közgazdaságtan-tanára. A város vezetőinek elég csupán a kornyadozó Hongkongra tekinteniük, hogy belássák: a sikeres modellek sem örökéletűek.
