Az OTP elnök-vezérigazgatója, Csányi Sándor tárgyalásokat folytat az Új-Mizo Rt.-t irányító Dalmandi Mezőgazdasági Rt. meghatározó tulajdonrészének megvásárlásáról – röppentette fel a hírt a Népszabadság. Ennek kapcsán derült ki, hogy már a Dalmandé a felszámolás alatt álló Mizo vagyonának kivásárlásával létrehozott Új-Mizo 84 százaléka. Így egy tejtermelő cég lett a fő tulajdonos, nyilván azzal az elképzeléssel, hogy a cég a vertikális integrációt kihasználva eredményesebben tud gazdálkodni, mint tejfeldolgozó híján. Egyébként a Dalmandnak, amely a kormányváltás előtt viharos gyorsasággal privatizált 12 volt állami gazdaság egyike, a Détej Kft.-n keresztül korábban is volt részesedése az Új-Mizóban, s a Détej másik két tulajdonosa, a Ce-Göd Kft. és az Agro-Vitál Kft. kivásárlásával növelte befolyását.
Annak idején a Mizo a kifizetetlen termelők utcai tiltakozásai miatt politikai üggyé vált. A hajdani Baranyatejből, a Class-tejből, a Bácstejből és a Győrtejből – 3 milliárd forintos hitellel – egységes nagyvállalatot gyúró Bajczi Zoltán és Jederán Miklós volt tulajdonosok szerint a cég a mohó bankok miatt jutott csődbe. Az akkori Mizo részbeni eladása a holland Frieslandnak azért esett kútba 1999-ben, mert a bankok a hitel fejében náluk letétben lévő részvényeket közvetlenül maguk akarták értékesíteni. Bajczi szerint azonban a befektető megriadt a kínált megoldástól, és elállt az üzlettől. A cég pedig fizetésképtelenné vált, miután a finanszírozó bankok azonnali hatállyal – egy napon belül – felmondták a hitelszerződéseket.
NYERESÉGESEN. Az már a felszámoló Vectigalis Rt. és a cég életképességét mutatja, hogy a Mizo a 2000 februárjában kezdődött felszámolása alatt is folyamatosan és számvitelileg nyereségesen dolgozott; ezt segítette, hogy a felszámolás alatt nincs amortizáció. A felszámoló így hirdette meg 2002. április közepén, két nappal a hitelezők csődegyeztetésére összehívott közgyűlés előtt a Mizo eszközeit (Figyelő, 2002/13. szám). A tenderen némi meglepetésre a pályázó Nutricia-csoport és a Sole előtt egy hazai beszállítói konzorcium nyert, amelyet a Détej, a Ce-Göd és az Agro-Vitál társaságok alkották. Ez utóbbiakat a tartós állami tulajdoni körből kivont 12 privatizált állami gazdaság közül 7-nek az új tulajdonosai alapították. A társaságok jelenlegi vagy jövőbeni beszállítóként kapcsolódtak a Mizo pécsi, kecskeméti, csornai részlegihez. Az Európai Unióban bevált módszer szerint tehát gazdák tulajdonába került a feldolgozó. Így történt volna akkor is, ha a Mizót kényszerűen hitelező, 3,3-3,6 milliárd forintos követelése után futó 1200 kis- és nagytermelő csoportosulásának sikerül megvásárolni a tejfeldolgozót, hiszen annak idején ők is próbálkoztak ezzel. A hitelezői választmány azonban tavaly júliusban hiába fordult a földművelésügyi és a pénzügyi tárcához, hogy állami garanciával 3 milliárd forint kedvezményes hitelt kapjanak a Mizo megszerzéséhez. Velük szemben viszont a nyertes konzorcium négyszer annyi, 11,75 milliárd forint kedvezményes, 20 éves futamidejű kölcsönt kapott a Magyar Fejlesztési Banktól (MFB) a Mizo megvásárlására, beindítására.
A hitelezők kielégítési sorában csak az 5. helyen álló tejtermelők két év óta várnak a pénzükre. Legfeljebb a tartozás feléhez juthatnak majd hozzá, de egyelőre egy fillért sem láttak. Szaiff Gyula, az évi 5 millió liter tejet beszállító, hitelező Hegykő Rt. elnöke szerint a cégbíróság mostanában kapja meg a megszűnt cég zárómérlegét, amely alapján a tartozás 47 százalékához juthatnak hozzá a termelők március közepén. A Hegykő Rt., amely azóta is folyamatosan szállított a tejfeldolgozónak, a 85 millió forintos tartozásból így legfeljebb 35 millióban reménykedhet. A Csányi Sándorral kapcsolatos mendemondák kicsit meg is nyugtatták a beszállítót, mert így tőkeerős tulajdonoshoz kerül a feldolgozó. Igaz, az Új-Mizo vezetőinek kicsi a mozgásterük. A tejpiacon jelenleg is 300 millió liter a felesleg, és a multinacionális versenytársaktól körülvéve nem az Új-Mizo fog diktálni, inkább az a kérdés, meddig bírja szuflával.
A start nem volt rossz. Az 1,2 milliárd forintos reorganizáción túljutott Új-Mizo már a felszámolás alatt is nyereségesen termelt: 2001-ben 200 millió liter tej feldolgozásával 20,3 milliárd forint árbevétel mellett 125 millió forint adózás előtti eredményt és 10 százalékos piaci részesedést ért el. Tavaly pedig – amikor a tejpiacot 400 millió literes felesleg nyomasztotta – belföldön 11 százalékra tudta növelni részesedését. Az előző évinél azonban kisebb, 19,5 milliárd forintos árbevételt ért el 2002-ben, ez 12,5 milliárd belföldi értékesítésből, 4 milliárd forintnyi exportból, továbbá terméktanácsi kifizetésből, illetve központi forrásból származó 3 milliárd forint bevételből tevődött össze. (A kilencvenes években 24 milliárd forint volt a Mizo árbevételi csúcsa.) A múlt évi teljesítményt beárnyékolja azonban, hogy eközben jelentősen, 11,5 milliárd forintra ugrott az Új-MiZo hitelállománya, amely majdnem a duplája a 2001-ben elért 6,6 milliárdos tartozásnak és csaknem négyszerese az 1999-es banki hitelfelmondáskor meglévő 3 milliárd forintos adósságnak.
SZOROS KAPCSOLAT. A cég új számlavezető bankját a jelek szerint nem aggasztja a monumentális kölcsön. A tavalyi tender után az új tulajdonos felmondta a korábbi finanszírozó bankokkal a számlavezetői megállapodásokat. Az Új-Mizo számlavezetője, finanszírozója az OTP lett. Szoros a banki kapcsolat, mert az OTP Tolna Megyei Igazgatóságának egyik vezetője egyben az Új-Mizo igazgatóságának az elnöke is. A Dalmand Rt. holdudvarába tartozó, s az Új-Mizo tulajdonosává vált agrárcégeknek a feldolgozó eszközök megvásárlásához, az új cég beindításához pedig még gigászibb, csaknem 11,7 milliárd forint hitele ketyeg, igaz, erre az MFB garanciát vállalt. (Bár a Mizo vételára a tervezett 7,5 milliárd helyett csak 5 milliárd forint volt, a készletekért további 1,9 milliárd forintot kellett fizetnie a konzorciumnak.) Emellett a volt állami gazdaságokért még mintegy 12,7 milliárd forint 20 éves futamidejű MFB-hitelt is vissza kell fizetniük a tulajdonosoknak.
Bajczi Zoltán, a hajdani Mizo-tulajdonosok egyike a tavalyi tender előtt még arról nyilatkozott, hogy a cég egyetlen túlélési esélye, ha erős szakmai befektető kezébe kerül. Pénzügyi befektetőként bárki nagy kockázatot vállal(na), mert szerinte az eladósodott Új-Mizo már nem érdekli a multikat. Túl kicsi a magyar piac. Az itthon piaci második Sole is inkább a szlovákiai piacvezető tejcéget vásárolta meg tavaly, nem a Mizót. Több európai tejtermékgyártó – mint a joghurtjairól ismert Theo Miller, vagy a vajkirály Toni Meggle – a magyarországi gyártás helyett inkább ideszállítja a termékeit. Tehát könnyen új gazdája nyakán maradhat az Új-Mizo, pedig költeni kell rá, s ez évtizedes távlatokba tolja a megtérülést. Az uniós szabványokhoz és versenyhez a minőségi termeléshez szükséges alapfejlesztéseket az átvételnél, a tejvizsgálatnál már évek óta bevezette ugyan a Mizo, de a termékfejlesztésben milliárdos behoznivalók vannak, és a hitelállományt is rövid távon minimum a felére kellene csökkenteni a nyereséges gazdálkodáshoz. Korábban hasonlóan nyilatkozott Kiss Pál István, a tejpiacot vezető Nutricia-csoport vezérigazgatója is.
FELESLEGEK. “A Sole Hungária Rt. valóban pályázott a Mizóra” – erősíti meg Gerard Lenihan vezérigazgató, aki azonban magasnak tartotta a minimális vételárat is. Üzenetértékű a komoly termékfejlesztés előtt álló Új-Mizo tulajdonosai számára, hogy szerinte a hazai versenyben az lesz eredményes, aki a fogyasztói igényekre gyorsabban és piacképesen reagál. Amúgy is az egész ágazatra súlyos terheket ró a tejfelesleg finanszírozása. Fórián Zoltán, az Agrár Európa Tanácsadó Kft. élelmiszer-ipari elemzésekkel foglalkozó központjának igazgatója mindenesetre örül az OTP-vezér tárgyalásairól szóló hírnek. “Végre egy markáns, tőkeerős tulajdonos” – mondja, s az sem tartja lebecsülendőnek, hogy nemzeti tulajdonban marad az egyik legnagyobb magyar tejfeldolgozó. Az Új-Mizo körül remélhetőleg kialakul majd egy olyan tejipari csoportosulás, amely a hazai tulajdonú cégek együttműködésén alapulva komoly versenytársa lehet a multiknak.
