Az unión belüli vámhatárok leomlásával eltűnnek a vámosok is, akik pedig eddig mintegy szavatolták az áruforgalom korrekt megfigyelését.
Optikailag szerencsésre sikeredtek Magyarország külgazdasági mérlegei. Igen jól jött, hogy a fizetésimérleg-statisztikában, első lépcsőben végrehajtott átfogó módosítás – amit egyébként előre bejelentettek – váratlanul kedvezőbb színt kölcsönzött a 2002-es folyó mérlegnek, holott az elemzők egyöntetűen bő 3,5 milliárd eurós deficitet vártak. A jegybanki statisztikusok új számítása önmagában is “lefaragott” 741 milliót a tavalyi hiányból, amely így 2,77 milliárd euró, vagyis a GDP 4 százaléka lett. A megelőző évek egyensúlyával bezzeg több baj volt, mint eddig tudni lehetett. 2000-ben például 1,7 milliárd euróval, 2001-ben pedig 0,7 milliárddal nagyobb deficit adódott a felülvizsgálat nyomán, mint amennyi eddig szerepelt az adatbázisokban. Persze jobb, ha a régebbi adatokban van szépséghiba, hiszen ami rég volt, az úgyis jóvátehetetlenül elmúlt…
A vámstatisztikát begyűjtő Külügyminisztérium is kedvező számokkal rukkolhatott ki, hiszen az árukivitel nagyobb ütemben bővült, mint a behozatal – euróértéken 7,4 százalékos exportnövekedés áll a csak 6,4 százalékkal duzzadó importtal szemben -, így a passzívum valamelyest mérsékl?dött, 2002-re 3,4 milliárd euró hiányt mutattak ki a megelőző év 3,5 milliárdja után. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) átfazonírozott statisztikája nem teljesen ugyanezt mutatja, a fizetési mérlegben csaknem 300 millió euróval romló áruforgalmi egyenleg szerepel. De ez sem jelentős romlás. Gyengélkedett ugyan az idegenforgalom, amely még mindig többletet termelt, ám ennek összege csaknem 1 milliárd euróval, 1,6 milliárdra olvadt. Ám végül is nem keltett meglepetést a fizetési mérleg 0,8 milliárdos romlása 2001-hez képest, a jövedelmi és egyéb fizetési tételek még kedvezően is alakultak.
Újraírt statisztika
A fizetésimérleg-statisztika mostani átfogó módosításának – a Magyar Nemzeti Banknál (MNB) 1995-ig visszamenően újraszámolták az adatokat – két lényeges eleme van. Az egyik, hogy most már a bankok jelentései helyett a vámstatisztikát veszik alapul a külpiaci áruforgalom megfigyelésénél, a másik pedig, hogy pontosabban választják szét az idegenforgalmi célú, illetve az ettől független devizamozgásokat.
A legfontosabb cél az áruforgalom eredményszemléletű számbavétele, vagyis az, hogy a fizetések helyett minél inkább a tulajdonosváltást kísérjék nyomon a devizabelföldi és devizakülföldi szereplők között. Közelít az MNB-statisztika a KSH nyilvántartásához annyiban is, hogy a bérmunkát is az áruforgalomban, nem pedig a szolgáltatások között kísérik nyomon, így lényegen nőtt a forgalomban feltüntetett árutömeg (a tavalyi exportnál 2,2, az importnál 1,4 milliárd euróval), csökkentették viszont (a számbavétel korábbi hibái miatt kisebb mértékben) az építési és kereskedelmi szolgáltatások tételeit. Mivel azonban évről évre tetemes többlet keletkezik a bérmunkához behozott anyagokban, ezt a többletet nem számolják el automatikusan árutételként. Emiatt is fennmaradt bizonyos különbség a fizetési mérleg, illetve a vámstatisztika szerinti áruforgalom között. A másik ok, hogy a KSH az importnál is a magyar határon jelentkező paritáson számol, míg az MNB, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően, az előállító ország határáig jelentkező költséget tekinti áruellenértéknek, a többi költség már szolgáltatás.
Az idegenforgalmi adatokat egy 2000 közepi felmérés alapján “becsülték szét” turizmusra és a devizaszámlák egyéb célú forgalmát kifejező viszonzatlan átutalásra. A jövő év elejétől viszont már teljesen a KSH reprezentatív felmérése alapján regisztrálják a turizmust.
Az sem jó jel, hogy a vámszabad területek és a bérmunka nélkül számított “hagyományos” árukivitel szerény mértékben, 3,9 százalékkal bővült. A hagyományos exportőrök számára kemény diónak bizonyult a külpiaci dekonjunktúra, valamint a múlt év folyamán lassan, de biztosan tovább erősödő forint. Ellenben a vámszabad területen kereskedő multik részesedése a kivitelben újabb 2 százalékponttal, 46 százalékra bővült. A külügyi tárca adatai szerint a kivitel 39 százalékát 10 multinacionális vállalat adta, közülük 6 ipari vámszabad területen működik.
A bérmunkaexport euróértéke becslésünk szerint 2,5 százalékkal viszszaesett tavaly, de ezen belül aránylag jelentős (7,3 százalékos) a hozzáadott érték, azaz bérmunka konstrukciók keretében elszámolt vállalkozói díjak növekedése. Azaz, ha hinni lehet az adatoknak, a csökkenés a megbízók által behozatott, majd újra kivitt anyag értéke miatt következett be. Ebben azonban bizonytalanság van, és bár a fizetésimérleg-statisztikai váltást részben épp az ominózus bérmunkaanyag számbavétellel indokolták (lásd külön), ezek a tételek évről évre tetemes behozatali többletet mutatnak, ami még mindig talány a szakértők számára. Tavaly például 1 milliárd euróval több állítólagos bérmunkaanyagot hoztak be, mint amennyit kivittek, és az új módszerrel számított fizetési mérleg kénytelen volt félmilliárdot a Tévedések és kihagyások elnevezésű “jolly joker” soron feltüntetni.
Persze a hazai pénz erősödése megcsapolta az exportőrök bevételeit, forintban számolva exportjuk mindössze 1,4 százalékkal nőtt (az import 0,4 százalékos gyarapodásával szemben). Forintban a kivitel átlagosan 5, míg a behozatal 5,4 százalékkal lett olcsóbb (azaz csökkent a Központi Statisztikai Hivatal szerint az “egységérték-index”). Igaz, ily módon a külkereskedelmi cserearányok javultak, ám ez is csak az első félévre volt jellemző, a negyedik negyedévben ugyanis az importolcsóbbodás 3 százalék alá került, miközben a forintra átszámított exportárak továbbra is 4,0-4,5 százalékkal elmaradtak az egy évvel korábbiaktól.
Változatlan áron számítva az export 5,9, az import 5,1 százalékkal nőtt a KSH szerint, az élelmiszer-kivitel reálértékben csaknem 4 százalékkal visszaesett, a gépexport volumene viszont 10 százalékkal nőtt a jó negyedik negyedévi hajrának köszönhetően. Azt is megfigyelhettük, hogy a feldolgozóipari új exportmegrendelések ősztől fogva ismét igen dinamikusan – 20, olykor 30 százalékot is meghaladó mértékben – nőttek, elsősorban szintén a gépipari ágazatoknak köszönhetően.
BIZONYTALANSÁGOK. A kormány mérsékelt bizakodással néz az idei év elé, a külügyi tárcánál örülnének, ha sikerülne megismételni a tavalyi eredményeket. “Javaslatot készülünk letenni a kormány asztalára, hogy a gazdaságpolitika jobb feltételeket teremtsen a külkereskedelem számára” – közölte Major István helyettes államtitkár. Külkereskedelmi képviseleteket javasolna azokon a piacokon (elsősorban a Távol-Keleten), amelyek kereskedelmében hazánk nagymértékben növelhetné a jelenlétét.
Ugyanakkor nem látják valószínűnek, hogy a fenyegető iraki háború érezhetően visszavetné a magyar gazdaságot. Major szerint közvetlen veszélyről semmiképp nem beszélhetünk, a magyar behozatalnak 1 százaléka sem származik a Közel-Keletről, amely olajellátásunkban is minimális szerepet játszik. Ám ha a válság elhúzódna, számolni kell a világpiaci elbizonytalanodás, dekonjunktúra veszélyével, az pedig a magyar kivitelt is visszavetheti, kedvezőtlen esetben 0,2-0,3 százalékponttal fékezheti a magyar gazdasági növekedést.
Ami a házunk táját illeti, a jövő év elején újabb tisztázó lépés következik, amely bizonyára kínosabb lesz a mostaninál. Akkor jelenik majd meg a folyó fizetési mérlegben a külföldi befektetők újra befektetett nyeresége, márpedig ez akár meg is duplázhatja a folyó fizetések hiányát. Jön aztán 2004. május elseje, az Európai Unióba lépés remélhető napja, a maga újabb statisztikai próbatételeivel. Az unión belüli vámhatárok leomlásával ugyanis eltűnnek a vámosok is, akik pedig eddig mintegy szavatolták az áruforgalom korrekt megfigyelését. A jegybankban mindenesetre aggódnak: az Intrastat rendszer átvétele, amely 80 százalékban a nagyvállalatok rendszeres jelentésein, 20 százalékban pedig reprezentatív megfigyelésen alapul, a tapasztalatok szerint sok kezdeti zökkenővel jár.
