A ma ismert antibiotikumokat jórészt mikroorganizmusok – leginkább alacsonyabb rendű gombák – révén állítják elő. Igen ritka tehát, hogy egy-egy, a baktériumok szaporodását gátló vegyületet fejlettebb élőlényből nyernének az orvosok. Amerikai mikrobiológusok viszont olyan antibiotikummal kísérleteznek, amely magasabbrendű organizmus, méghozzá egy selyemhernyó sejtjeiben termelődik. Ez az anyag talán az összes ma ismert antibiotikumnál hatékonyabb lehet.
A lepkelárva Cecropin A nevű fehérjéjét már az 1980-as évek óta ismerik a kutatók, ám egészen mostanáig nem tisztázták hatásmechanizmusát. Annyi volt csupán biztos, hogy egészen másképpen működik, mint a gombák baktériumellenes anyagai. Hogy pontosan miként is, azt a University of Pennsylvania kutatói most kiderítették: közvetlenül a kórokozók génjeit befolyásolja. Az ízeltlábúak nem rendelkeznek az emberéhez hasonló immunrendszerrel, testükben csupán egyszerű folyadék csörgedez, amelyben azért itt-ott előfordulnak védő funkciót ellátó sejtek is. Ezek pedig ahelyett, hogy maguk támadnák meg a szervezetbe esetleg betolakodó baktériumokat, inkább antibiotikumot termelnek ellenük. A kutatók most Coli baktériummal végzett kísérletekkel bebizonyították, hogy a Cecropin valósággal átprogramozza a sejteket, mintegy öngyilkosságba kergetve azokat. Szerintük ennek azért van jelentősége, mert ezeket az antibiotikumokat használva elméletben elkerülhető a rezisztencia kialakulása, ami időről időre a gyógyszereknek ellenálló szuperbaktériumok megjelenéséhez vezet; a Cecropin tehát az antibiotikumok új generációjának kifejlesztése előtt nyithatja meg az utat.
