Hatalmas parlamenti többséggel a háta mögött három hónapig tartott, míg Schüssel osztrák kancellár megalakította új kormányát. A megfejtés: ennyi ideig kellett manővereznie, míg elérte, hogy ne változzon semmi. Marad Közép-Európa egyetlen jobbközép-szélsőjobb koalíciója.
Remélve, hogy csütörtök-péntekig nem történik semmi megrázó változás (értsd: háború) Irak ügyében, megkockáztatom, hogy hosszú idő után ismét Ausztriáról szóljanak ezek a sorok. Annál is inkább, mert az “új” kormány megalakulása leggazdagabb szomszédunknál felidézi és látványosan demonstrálja két (nem dakota) szentencia igazságát. Az egyik latin származék: “Változnak az idők és mi változunk velük”. A másik francia hagyaték: “Minél inkább változik, annál inkább ugyanaz”.
HÁROM HAVI HUZAVONA. A kiindulópont: a tavaly novemberi előrehozott választások után majd három hónapig tartottak az osztrák kormányalakítási manőverek. A győztes Néppárt (ÖVP) vezére, Schüssel kancellár minden párttal tárgyalt. A második helyre szorult szocdemektől (SPÖ) a zöldeken át egészen a Szabadságpártig (FPÖ), amely három évvel korábbi, választási “berobbanása” óta a kormány része és Schüssel, meg az ÖVP partnere volt. A novemberben kezdett körtánc most véget ért, s a parketten a régi pár maradt. A feketék – a konzervatív ÖVP – és a kékek, a – kinek-kinek ízlése szerint – hol jobboldali populistának, hol neofasisztának titulált FPÖ. Tehát ismét fekete-kék koalíció kormányoz.
Ám változnak az idők. Az új koalíció helyzete ezért nem érthető meg fekete-kék I. létrejötte és e változások nélkül. Annak a kabinetnek a megszületése Európát felkavaró vihart okozott. Az Európai Unió politikai bojkottot szervezett Bécs ellen, hiszen először történt meg, hogy egy jobbközép konzervatív párt beemelte a hatalomba a szélsőjobboldalt. Most a fekete-kék II. megjelenését tompa csend követte. Levél se rezdült.
A különbségnek van magyarázata. Az európai politikában 1999 táján bontakozott ki a szélsőjobb előretörés, méghozzá eltérő karakterű országokban (a franciáknál, az olaszoknál, a dánoknál, a hollandoknál és nálunk). Ennek az időszaknak vége. Ma általában az embereket, és különösen a parlamenti demokrácia amatőr és profi szereplőit teljesen másfajta gondok gyötrik.
Megváltoztak a politikai erőviszonyok is. Az 1999-es választások nyomán az SPÖ volt a legnagyobb párt. A második helyre futottak be a kékek, a szélsőjobboldali FPÖ. Schüssel, a konzervatív feketék vezetője tehát csak azért lehetett kancellár, mert Haider, a kékek vezetője és az európai szélsőjobb emblematikus figurája nemzetközi szinten teljesen elfogadhatatlan volt. Klestil köztársasági elnök azt javasolta Schüsselnek, hogy a szocdemekkel lépjen koalícióra. Ebben az esetben azonban (lévén az SPÖ a legnagyobb párt) Schüssel nem lehetett volna kancellár. Így hát jogos volt az a megállapítás, hogy a fekete-kék I. létrejöttében meghatározó szerepe volt Schüssel politikai ambícióinak. Ezért sok akkori tudósítás megjegyezte, hogy Klestil arcán megvetés tükröződött, amikor kezet fogott az új miniszterekkel.
GYŐZTES POZÍCIÓBAN. Most a fekete-kék II. létrehozása során Schüssel sokkal jobb pozícióból indult, mint az előző alkalommal. Először is: megnyerte a novemberi választásokat (plusz 27 mandátum, 42 százalék). Másodszor: a szélsőjobbon bomlási folyamat zajlott le. Haider a parlamenten kívüli fellépést erőltette, s befolyási harcba keveredett pártjának a kormányban dolgozó vezetőivel, akiket fokozatosan “megcsiszolt” a parlamentarizmus gépezete. Harmadszor: az FPÖ belharcának egyik következménye volt a szélsőjobb katasztrofális veresége a novemberi választásokon. A Haider párt 52 mandátumából 18 maradt, így visszacsúszott a harmadik helyre, a szocialisták mögé. Negyedszer: Klestil államfő most is intette Schüsselt, hogy Ausztria nemzetközi kapcsolatainak sokat használna a visszatérés a hagyományos ÖVP-SPÖ koalícióhoz. A kancellár ismét a könnyebb utat, a belső viszálytól legyengült kékeket választotta.
Az igazság kedvéért megállapítható: Schüssel a kormányalakítás utáni első nyilatkozatában leszögezte, hogy a kabinet elkötelezte magát az EU-bővítés feltétlen támogatására. Így a koalíciónak ez a második típusa a kékek befolyásának csökkenése miatt Magyarország számára kedvezőbb.
Ami az egész folyamatot illeti, a lényeg mégis az: változnak az idők. De nem mindenki akar velük változni.
