Bár a történelemkönyvekben 2002. december 13-a áll majd az uniós csatlakozásról folytatott tárgyalások befejezésének időpontjaként, a valóságban kicsit másképpen fest a dolog. A több mint 5 ezer oldalas csatlakozási szerződésen végzett utolsó simítások újfent bebizonyították, hogy az ördög a részletekben lakozik.
A csehek a felvételi tárgyalásokon lefelejtettek a listájukról egy tájjellegű sört, amelyet végül sikerült megmenteni.
KIEGÉSZÍTŐ OLTALMAK. A rutinfeladatnak látszó szövegezési munkálatok során derült csak ki, hogy az Európai Unió (EU) és a tagjelöltek többsége egyes, korábban kötött “alkukat” nem egyformán értelmez. Mi több, arra is akadt példa, hogy egyes tagjelöltek utólag kíséreltek meg újratárgyalni általuk fontosnak tartott mozzanatokat. Becsületükre legyen mondva, hogy nem csak ők estek kísértésbe: bizonyos esetekben a túloldalon ülő tárgyalópartner keze is önmaga felé hajlott.
Noha az eseményeket nehéz pontosan rekonstruálni, tény, hogy az unió a magyar tárgyalások eredményeit tartalmazó szövegrészben is elhelyezett egy “bombát”, amelyet végül, úgy tűnik, sikerült hatástalanítani. A földi halandók számára száraz technikai kérdésnek látszó, ám a zsebüket annál közvetlenebbről érintő gyógyszerszabadalom ügyéről van szó. A tizenötök szakértői által készített szövegtervezet – egyesek gyanúja szerint nyugati gyógyszergyártó cégek sugallatára – lehetőséget adott volna a tárgyalások során a kiegészítő szabadalmi oltalom visszamenőlegességéről kötött megállapodás kiterjesztő, Magyarország számára hátrányos értelmezésére.
A korábbi egyezség szerint a magyar piacon csak a 2000. január elseje után forgalomba hozatali engedélyt kapott gyógykészítmények élvezhetnek az automatikusan járó 20 éven felül további 5 éves kiegészítő oltalmat. Erre azért van szükség, mert a szabadalom bejelentésétől az organikus (eredeti) termék piacra dobásáig gyakran 8-10 év is eltelik, és a fennmaradó 10 év nem lenne elegendő ahhoz, hogy a gyógyszer kifejlesztésére fordított befektetés megtérüljön. A fenti megállapodás révén Magyarországnak sikerült leszűkítenie a jogosultak körét, ezáltal tízmilliárdos kiadásoktól megkímélni a társadalombiztosítást. A külföldről származó organikus gyógyszerek ára ugyanis gyakran többszöröse a nálunk elterjedt generikus (származtatott) készítményekének. Az EU által követelt teljes visszamenőlegesség – akár a nyolcvanas évek vége óta forgalomban lévő termékekre is kiterjedően – becslések szerint körülbelül 500 szabadalmat érintett volna.
GYÓGYSZERBOMBA. Mindezek után az unió a csatlakozási szerződés vonatkozó részébe olyan megfogalmazást akart “becsempészni”, amely mégiscsak kiterjesztette volna a régebbi gyógyszerekre a kiegészítő védelmet. Az inkriminált passzust a magyaroknak végül sikerült “lefülelni”, a helyette javasolt megoldás viszont az EU szűrőjén nem ment át, így egyelőre döntetlennel ért véget a mérkőzés. Ez elemzők szerint előrevetíti, hogy a most nem egyértelműen lezárt vita a későbbiekben újra fellángol. Juhász Endre főtárgyaló ugyanakkor elégedetten nyugtázta, hogy 50 milliárd forintnyi, több éven át jelentkező plusztehertől sikerült megóvni a társadalombiztosítást és a betegeket, akikkel a számlát végső soron megfizettették volna.
A gyógyszerbomba hatástalanításán kívül más hasonló horderejű ügy nem vitte fel a magyar főtárgyaló vérnyomását. Több kollégájának ellenben az utolsó pillanatig volt miért izgulnia. A csehek például a felvételi tárgyalásokon lefelejtettek a listájukról egy tájjellegű sört, amelyet végül sikerült megmenteni. Az észtek a tejkvótánál értek el apróbb kiigazítást, a szlovákoknak pedig két hónappal kitolták az acélipar állami támogatásáról szóló jelentés benyújtásának határidejét. A máltaiak is engedményt harcoltak ki az EU-tól, Brüsszel 1-2 ezer euróval hajlandó volt megemelni a kis- és középvállalkozások áfa-mentességének felső határát. A nagyvonalúságot természetesen megkönnyítette, hogy az uniónak semmibe nem került a gesztus.
A magyar-uniós gyógyszercsata egyelőre döntetlenre áll.
Utólag elmondható, hogy a szerződés kapcsán a legnépszerűbb műfaj különféle memorandumok csatolása volt az eredeti okmányhoz. Ezek az egy-, két- vagy többoldalú, jelenlegi és jövendőbeli tagokra egyaránt vonatkozó, de zömükben jogi erővel nem bíró emlékeztetők az egyes országok speciális aggodalmait tükrözik. Lengyelország például külön nyilatkozatban szögezte le, hogy az EU szerződései és különféle jogforrásai nem írhatják felül az erkölcsi kérdésekről és az emberi élet védelméről szóló lengyel törvényeket. A műfaj salátajellegét jól szemlélteti, hogy külön csatolt nyilatkozat született az észt barnamedvék vadászatáról, egy Szlovéniában őshonos méhfajta védelméről és a csehországi Temelín atomerőművének biztonságáról.
Az EU újra írásba adta azt a korábbi ígéretét, miszerint a belépés után a jelenleginél jobban megnyitja munkaerőpiacát a magyar, cseh és más munkavállalók előtt. Budapest Ljubljanával közösen egy olyan nyilatkozatot fűzött a szerződéshez, amelynek lényege, hogy indokolt esetben legyen meghosszabbítható az éttermi díjszabás kedvezményes áfa-kulcsára kapott átmeneti időszak.
HOMÁLYOS PERELHETŐSÉG. Nem csatlakozott viszont a magyar fél ahhoz a – hat tagjelölt által jegyzett – nyilatkozathoz, amely az unió által készenlétbe helyezett különleges védzáradékok feltételeit pontosította. Ezek arra az esetre szólnak, ha az új tagok netán nem tartanák magukat mindenben a csatlakozási tárgyalások idején vállalt kötelezettségeikhez. Egyes vélemények szerint a jogszerűségét tekintve nem minden kételytől mentes klauzula homályban hagyása kapóra jöhet, ha a tagjelöltek adott esetben az Európai Bíróságnál támadnának meg egy ilyen, teljes jogú tagságukat átmenetileg korlátozó intézkedést.
