– Richard Holbrooke amerikai diplomata 1996-ban így jellemezte a davosi Világgazdasági Fórumot (WEF). E véleményével nincs egyedül, hiszen az 1971-ben életre hívott gazdasági és politikai csúcsot korábban is és azóta is egyaránt rengeteg – jelentős részben megalapozott – kritika éri. Klaus Schwab, Davos megalapítója azonban kitart amellett, hogy az elmúlt több mint három évtizedben az informális csúcs újra és újra feltalálta magát, szociálisan érzékenyebb lett és egyre inkább teret ad az etikai kérdéseknek.
Grandiózus blöff vagy kísérlet a világmegváltásra? Valószínűleg az igazság ez esetben is valahol félúton van, s bár egyértelmű kitekintést nem kaphattak az idén sem a Varázshegy lábánál a világgazdaság és -politika prominensei, ismét betekintést nyertek a globális folyamatokba.
Egyrészt az vált megint egyszer egyértelművé, hogy a nemzetközi cégek növekvő nyomás alatt vannak, a fogyasztók egyre kritikusabbá válnak. Másrészt a nehézségek ellenére a “digitális forradalom” tovább halad, legalább is a helyszínen korteskedő Bill Gates szerint. A harmadik fontos felismerés az volt, hogy – feltéve, ha az elengedhetetlen strukturális reformokat elkezdik végre – a világgazdaság számára lökés csakis az öreg kontinensről várható.
Az idén ugyanis kísértet járta be Davost, Szaddam Huszein kísértete. Az Egyesült Államok négy miniszterrel képviseltette magát a fórumon, köztük Colin Powell külügyminiszterrel, aki mindent megtett azért, hogy meggyőzze a világ üzleti elitjét a kemény fellépés szükségességéről. Ez azonban aligha sikerült neki, hiszen mértékadó vélemények szerint egy hosszan tartó háború több negyedéven át 1-2 százalékpontos visszaesést okoz Földünk legnagyobb gazdasága számára. S ez a világ többi részén is komoly gondokat okozhat, aminek következtében egy új – közgazdasági értelemben is klasszikusnak nevezhető – recesszió várható.
Davos fő tanulsága tehát ezúttal az, hogy Amerika harcászati szempontból jól felkészült ugyan egy háborúra, de gazdaságilag nem.
