Nehéz eldönteni, hogy Szabó Katalin és Kocsis Éva gondolkodásra serkentő, izgalmas műve vízió, jóslat, avagy reális előrejelzés a világgazdaság várható állapotáról. E talányban nem igazít el a szellemes, noha némileg rejtélyes Digitális paradicsom vagy falanszter? cím, mert amiről itt szó esik (még) nem paradicsom, mint ahogy (már) falanszter sem. A könyv lényegi mondandóját leginkább az alcím (A személyes tömegtermelés) fejezi ki, mert a rokonszenves szerzők valójában erről a nálunk még meglehetősen ismeretlen fogalomról és a hozzá kapcsolható új világról fejtik ki nézeteiket. Apró megjegyzés: nem hagyhatjuk említés nélkül a szép kiállítású kötet nem szokványos, ízléses borítóját és világos, kifejező stílusát sem.
INFORMATIKAI BÁZIS. A jeles szerzők eszmefuttatásaik során abból a vélekedésből indulnak ki, hogy ma már nem a jövőkutatók fantazmagóriája egy olyan termelési, szolgáltatási rendszer, amely nem a tömegigényekhez, hanem az egyéni szükségletekhez igazodik. Túl vagyunk az igények homogenizálásán, egységesítésén alapuló tömegtermelésen, amely a hetvenes évek közepétől már amúgy is válságba került. Ennek okai közé sorolhatók a környezeti károkon, az erőforrások kimerítésén kívül a gazdaságban meghatározó befolyású óriáskonszernek világpiaci expanziója, az egész rendszer mindezzel együtt járó fokozódó sebezhetősége és egyre áttekinthetetlenebbé válása, valamint a beruházások kockázatainak növekedése. Mindeközben a piaci választék hihetetlen mértékű kiszélesedése újabb zavarokra vezetett. A következtetés: a megváltozott körülményekhez a tömegtermelésnek korábbi megszokott formája képtelen alkalmazkodni, keresnünk kell tehát valami mást, valami újat. Ez az újdonság pedig, a testreszabott tömegtermelés voltaképpen nem is új, mert mint könyvünk tengernyi markáns, kifejező példája tanúsítja, már számos nagyvállalatnál, multinál (csaknem) mindennapos és természetes gyakorlattá vált. Ez a tömeges testreszabás, tehát a tömegtermelés helyett egyéniesített termékek piacra dobása nem csupán radikális váltásnak és valóságos forradalomnak tartható, hanem a (világ)gazdaság üdvözítő fejlődési útjának. Az egyéniesített árucikk elterjedésének alapja pedig az informatizálás, a teljes termelés és elosztás számítógépesítése, amelynek feltételei jórészt már adottak. A szerzőpáros részletesen és alaposan tárgyalja e rendszer megannyi hasznos és lényeges vonását, különös tekintettel a technikai, technológiai változásokra, s azoknak a munkaerőre, foglalkoztatásra, vállalatokon belüli és vállalatok közötti kapcsolatokra gyakorolt hatásait.
Ám nem kerülhető meg az alapkérdés: mit jelent és miért is jó nekünk egyszerű halandóknak, közönséges fogyasztóknak ez a bizonyos testreszabás? Példaként válaszoljunk kis írásunk címére. Íme: az új világban már mindannyian úgy választhatunk, vehetünk okulárét, mint ahogyan már most is a világ egyik legnagyobb tokiói kereskedőjénél. Ebben a boltban ultramodern herkentyű digitális képet készít a kliensről, aki az arcához, ízléséhez (netán a pénztárcájához is) legjobban illő szemüvegek széles választékát láthatja a képernyőn. S ami legjobban tetszik neki, azt veszi meg. Ez az adaptív testreszabás értelemszerűen alkalmazható a legváltozatosabb fogyasztási cikkek – ruhák, cipők, kozmetikumok, híradástechnikai áruk, gépkocsik és még az ég tudja miféle termék esetében. Sőt, a szolgáltatások is tág területet nyújtanak e találmánynak. Az előkelő hotelek már napjainkban is ismerik visszatérő vendégeik ízlését, szokásait, kívánságait, kedvenc újságját, megszokott reggelijét és persze sok mást is. S azután – majd – szeretett bankunk és biztosítónk is akkor törődik velünk igazán, ha vagyoni és jövedelmi helyzetünk ismeretében tájékozódik családi körülményeinkről, autóvásárlási, nyaralási szokásainkról is.
S ezzel eljutottunk egy súlyos problémához. Ha ugyanis e rendszer felmérhetetlenül sokféle információ összeszedésén, nyilvántartásán alapszik, behatolhat a vevő magánéletébe, és mélyen sért(het)i személyiségi jogait.
TÉTOVA FOGYASZTÓK. Ám van itt más bökkenő is: a személyes tömegtermelés alapfeltétele – hogy a vásárlónak jól meghatározható igényei vannak -, az esetek többségében nem állja meg a helyét. A bőség zavara, megfejelve az elektronikus hálón forgalmazható árucikkekkel, még fokozhatja is a fogyasztók bizonytalanságát, sőt bizalmatlanságát. Arról is keveset tudunk, mi lesz “a digitális paradicsomban” a szegényekkel, avagy a kevésbé rugalmas kis- és középvállalatokkal.
Ám itt meg kell állnunk. A félreértéseket elkerülendő ugyanis teljességgel méltánytalan lenne a valóban úttörő munkát végző szerzőket elmarasztalni azért, hogy nem adtak mindenre választ. Fogadjuk el tehát a szerzőpáros végső megállapítását: “A fejlett gazdaságok hagyományos iparágai és szolgáltatásai, amelyeket e könyvben bemutattunk, még csak az elején tartanak az uniformizálódásnak… teljes mélységében aligha láthatja bárki is, hogy voltaképpen milyen következményei lesznek a tömeges testreszabásnak.” Ajánljuk: érdemes megismerkednünk a reményteli digitális mennyországgal.
