 |
Közel négy éve akut téma a részvénypiacon a gázár, amely 2000-ben és 2001-ben súlyos, együttesen 200 milliárd forintot meghaladó veszteséget okozott az állami szabályozás révén a Molnak. Noha a menedzsment előrejelzése szerint az üzletág tavalyi mérlege nullszaldó közeli, a kiszámítható jövő, a részvényesi értékteremtés e területen is kulcskérdés a társaság piaci megítélése szempontjából. Január 10-én megszületett a várva-várt kormányzati döntés, amely a korábban kiszivárgott híreknél magasabb, 12 százalékos lakossági, illetve 15 százalékos nem lakossági gázáremelésről szól, május 15-i hatállyal. Az elvileg kedvező fejlemény azonban csupán múló optimizmust hozott a részvénypiacra, a röpke néhány óra alatt bekövetkezett 250 forintos árfolyam-emelkedés egy hét alatt el is tűnt a papír kurzusából.
Mi mozdíthatja ki a részvényt tartósan az 5,0-5,5 ezer forintos ársávból? Ebben meghatározó szerepe van a gázüzletágnak, amely tavaly a második és harmadik negyedévben, közel két és fél év után, pozitív eredménnyel zárt. Ehhez relatíve erős forintra, valamint 20-21 dolláros olajárra volt szükség. Az iraki háborús feszültség és a venezuelai belpolitikai botrány azonban 32 dollárig lökte fel az olajárat, ebből a forintnak a dollárral szemben tapasztalt erősödése csupán 4,5-5,5 dolláros olajár-emelkedést volt képes semlegesíteni.
Noha a május 15-ével életbe lépő gázáremelések mértéke a várakozásoknál magasabb, a fenti árkörnyezet mellett a Mol számára az emelés időpontja miatt egyértelműen veszteséget termel az első félév a gázüzletágban, és vélhetően egy közeljövőbeli drasztikus olajárcsökkenés is csak nullszaldó körüli 2003-as évzárást hozhat.
A Mol piaci értékelésében azonban nem pusztán az eredmény nagysága döntő. A május 15-i áremelést követően sem beszélhetünk gazdasági értelemben értékteremtésről, ennek feltételeiről az új gáztörvényben, illetve az új gázárszabályozással kellene gondoskodni, ezek együttesen tehetik ároldalról kiszámíthatóvá a tevékenység gazdasági környezetét. A kormányzati szándék pillanatnyilag erősnek tűnik az új feltételrendszer megteremtéséhez, amihez egy fontos külső kényszerítő tényező is adott: az uniós csatlakozás. Mindazonáltal az ördög a piaci alapú árazás részleteiben bújik meg, és ezek ismerete híján a Mol árfolyama folyamatosan visszapattan az 5,5 ezer forint feletti tartományból.
Az érlelődő versenyelőny regionális szinten a finomításban, a hatékonyság fenntartása mellett terjeszkedő kiskereskedelmi hálózat, kitűnő stratégia, kedvező pozíció a regionális vezető szerep elnyerésének jó esélyei egyszerre “robbanthatnák” be az árfolyamot, de csak akkor, ha a gázüzletág helyzete hosszú távon kiszámíthatóvá válik.
