egyaránt szép számmal vannak, még ha a média – jellegéből fakadóan – nagyobb teret biztosít is az előbbieknek. Van is miről beszámolni e téren, hiszen a magyar gazdaság elért abba a szakaszába, amikor már a bérmunka egyre kevésbé éri meg. Alapvetően csak azoknak a stratégiai beruházásoknak van létjogosultsága, amelyek komoly hazai hozzáadott értéket is igényelnek. A forint megerősödött az elmúlt hónapokban, s ugyanezen időszakban a minimálbér növekedésével, s az ennek hatására bekövetkezett bérszínvonal-emelkedéssel előállt az a helyzet, amelyben az összeszerelő-üzemek tulajdonosai számára megfontolandóvá vált a termelés áthelyezése.
Így tett például a Philips Szombathelyen és a Salamander Bonyhádon – hogy csak az elmúlt hét eseteire utaljunk. Azt már sokszor megírtuk e hasábokon, hogy ez a reálgazdaság normális működésének része. Azt is tudjuk, hogy a kivonuló, vagy azt fontolgató cégek a kormánytól olcsóbb munkaerőt, kedvezőbb adózási feltételeket, a helyi hatóságoktól pedig másfajta támogatást (például ingyen telket) kérnek. Nem lenne szerencsés, ha a helyi és a központi igazgatás eleget tenne ezeknek a kéréseknek. Az olcsó munkaerőre alapuló befektetések ösztönzése ma már akkor sem vezet eredményre, ha az eddigieknél nagyobb szerepet vállal a támogató állam. Szembe kell nézni azzal, hogy Magyarország gazdasága új fejlődési szakaszba lépett, ha van pénz és lehetőség az állami támogatásra – a közelgő uniós csatlakozás miatt egyre szűkül ezek köre -, akkor másfajta beruházásokat kell előnyben részesíteni.
A kérdés az, akad-e elég ilyen befektetést tervező cég. Minden valószínűség szerint igen, de esetükben nem elég néhány számsorra hivatkozni, nekik valóban biztosítani kell a magasan kvalifikált és éppen a képzettség miatt globálisan is versenyképes munkaerőt. A kormány a befektetés-ösztönzésre Smart Hungary néven programot indít. Csak legyen elég talpraesett magyar hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
