Hétfői ülésén a Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris tanácsa úgy döntött: ellenáll a kamatokra nehezedő nyomásnak, és fenntartotta az egy héttel korábban fél százalékponttal, 9,00 százalékra csökkentett alapkamatot.
A forint a hónap eleje óta lényegében külső okok miatt erősödött. Október végétől, amint az Európai Unió (EU) bővítése és így hazánk csatlakozása kézzel fogható bizonyossággá vált, a magyar gazdaság megítélése mintegy automatikusan, a tényleges teljesítménytől függetlenül is javult. November elején 241,50-241,60 forint körül jegyezte az eurót az MNB, a múlt héten viszont már 237,50 körül mozgott az árfolyam, sőt volt nap, amikor az euró csupán 236,50 forintot ért. Úgyszólván karnyújtásnyira került a hazai valuta a jegybanki árfolyamsáv erős széléhez, a 234,685 euró/forint váltási arányhoz, amelynél a jegybank – a meghirdetett és nyilvánvalóan csak a kormánnyal egyetértésben megváltoztatható árfolyamrendszer alapelve szerint – köteles közbelépni, azaz interveniálni, hogy elejét vegye a további erősödésnek. (Pontosabban: ezen a kurzuson az MNB kész devizát venni forintért, bár csak minimum 4 millió eurós tételben.)
SÁVVARIÁCIÓK. A hírek szerint bizonyos londoni alapok már több százmillió euróért az árfolyamsávon kívül eső kurzusra is kötöttek határidős üzletet. Azaz az intervenciós sáv eltolására spekuláltak, arra számítva, hogy sor kerül a 276,10 forintos jegybanki középárfolyam és vele a lehetséges plusz-mínusz 15 százalékos ingadozás megváltoztatására. Az unióba történő belépést követően úgyis csatlakozik az ország az ERM II. árfolyamrendszerhez, s ezzel a magyar pénz árfolyamát a mai szisztémához hasonlóan az euróhoz kötik. Egyes felvetések szerint az ehhez alapul vett árfolyam erősebb lehet a mai középárfolyamnál, az MNB viszont ezt cáfolva leszögezte: a mostani sáv változatlanul megfelel az ERM II.-nek. A Reuters múlt heti felmérése szerint a sáveltolással inkább a külföldi elemzők számolnak, míg a hazai szakértők csaknem kivétel nélkül úgy látják: 2004-ig már nem változik a mechanizmus.
Mindezen felül is ellentmondásos a monetáris politika helyzete. A gazdasági mutatók nem jók, a monetáris tanács “számottevő inflációs kockázatról” nyilatkozik, és kicsiny esélyt ad a 2003. végi inflációs cél elérésének, az áremelkedés 4,5 százalékra történő leszorításának. A pénzromlás fékezését elsősorban a nagymérvű bérkiáramlás akadályozhatja. A kormányfő október 30-án vallott színt a GDP 8 százalékát lényegesen meghaladó államháztartási hiányról, s a fizetési mérleg deficitje minden korábbi várakozást felülmúl. A forint e kedvezőtlen fejlemények ellenére is erősödött, amiben szerepet játszhattak a közép- és kelet-európai régióban kiugróan magasnak tekinthető magyar kamatok is. Az ellentmondásos helyzetre mi sem világíthat rá jobban, mint a két nagy hitelminősítő cég ellentétes irányú lépése: a Moody’s a korábbinál kedvezőbb kategóriába sorolta a magyar adósságot, míg a Standard & Poor’srosszabb osztályzatot adott.
ÚJABB VÁGÁS? Az uniós konvergencia, a forint melletti spekuláció azonban erősebbnek bizonyult. November 18-án az MNB soron kívül öszszeült monetáris tanácsa fél százalékpontot vágott a négy hónapon át változatlan – meglehetősen magas – alapkamaton. A monetáris politika szempontjából kívánatos árfolyamot 238-242 forintos sávban jelölte ki, ami gyengébb ugyan a kialakult tényleges kurzusnál, de jóval erősebb a frissiben kiadott inflációs jelentésben előre jelzett árfolyamnál.
A jegybanki lépés felerősítette a várakozást a további kamatcsökkentés iránt. Vezető bankárok – például Csányi Sándor, az OTP Bank vagy Felcsuti Péter, a Raiffensen Bank vezére – kevesellték a kamatvágást. A pénzügyminiszter sem győzte hangsúlyozni: a megcélzott árfolyam alacsonyabb kamatszint mellett is tartható. Az állampapír-piaci hozamok drasztikus csökkenésnek indultak, mégpedig főként a rövid lejáratokon. A hozamgörbe laposabbá vált, ami annak a jele, hogy a várt további kamatvágás nem az inflációs várakozások mérséklésén alapul. Felmérésében a Reuters úgy találta: további 3 százalékpontnyi kamatvágást árazott be a piac.
A várakozások az unióhoz csatlakozó országok közötti kamatszint-kiegyenlítődésének irányába mutatnak. Más kérdés persze, hogy nálunk az infláció nagyobb a cseh, a lengyel vagy a szlovák drágulásnál, a külső pénzpiaci nyomás tehát, ha csakugyan tovább hat, nem a reál-, hanem a nominális kamat nivellálását eredményezi. Az infláció, az egyes országok hazai pénzének romlása könnyen puszta “belüggyé” válhat. Hogy így lesz-e, az nagymértékben függ attól, folytatódik-e a forint erősödése. A múlt hét második felében megállni látszott ez a trend.
SURÁNYI SOKALLJA. Többen úgy látják: a jegybanki kamatcsökkentés elüt az MNB eddig követett magatartásától, amely többé-kevésbé kiismerhető volt az inflációs kilátásokkal kapcsolatos jegybanki információk alapján. “A váratlan jegybanki lépés arra utal, az intézmény viselkedése bonyolultabbá vált, mint eddig” – véli Zsoldos István, a CA IB Értékpapír Rt. elemzője, s hasonlóan nyilatkozik Barcza György, az ING Bank Rt. munkatársa is. Zsoldos nem látja esélyesnek az intervenciós sáv áthelyezését, mert ezt a kormány nem nézné jó szemmel. Ugyanakkor szerinte a sávszél közeléhez ragadó forint a 2001 májusa előtti, szűk sávos árfolyamrendszerhez hasonló helyzetet teremt, és valószínűleg a kamat további mérséklését váltja ki. “Márpedig hiba lenne azt gondolni, hogy az infláció fékezésében nem játszik szerepet a kamatszint” – mutat rá a CA IB közgazdásza. Surányi György volt jegybankelnök viszont egy konferencián éppen azt fejtette ki, hogy a rossz költségvetési és jövedelempolitikát nem lehet monetáris eszközökkel ellensúlyozni. A forint mostani erősödése szerinte aláássa az exportteljesítményeket, s visszaveti a beruházásokat, ezért bírálta, hogy a reálkamat kétszeresen, a külföldi kamatszinthez viszonyított prémium pedig háromszorosan felülmúlja a 2001. májusi, sávszélesítés előtti mértéket.
