Jobb pillanatot nem is választhatott volna az Európai Unió (EU) utóbbi években köhögő német-francia “motorja” az újraindulásra. Elsősorban Gerhard Schröder német kancellár és Jacques Chirac francia köztársasági elnök érdeme, hogy az EU a múlt hét második felében, a baljós előjelekre rácáfolva, viszonylag könnyedén, kevés vita után megállapodott a bővítés pénzügyi kérdéseiben. 
KÖLCSÖNÖS LEMONDÁSOK. A ritka bravúrhoz az kellett, hogy Berlin és Párizs kölcsönös lemondások árán kompromisszumot kössön a 25 tagúvá váló unió közös agrárkiadásainak gyakorlatilag a 2006-os szinten történő befagyasztásáról. Az egyezség a franciáknak a folyó költségvetési időszak végéig, 2007-ig szavatolja a bőséges agrárszubvenciókat, a németek pedig végre megnyugodhatnak, hogy a bővítés nem repíti a csillagos egekbe a már 15 taggal is kiadós – évi több mint 40 milliárd eurós – mezőgazdasági költségvetést. A közös büdzsé nettó befizetői valahol határt akartak szabni a szerintük féktelen költekezésnek, s a kiadások kvázi befagyasztása erre garanciát nyújthat. Az EU-tagállamok vezetői végül mindannyian áldásukat adták arra a javaslatra, hogy a 25 tagú unió közös agrárbüdzséjét 2007 és 2013 között a vidékfejlesztési támogatások kivételével a 2006-os szinten rögzítsék, pontosabban azt évente csupán 1 százalékkal növeljék. Ha az infláció 1 százalék fölötti lesz, a gazdáknak járó támogatások reálértékben csökkenni fognak – ilyen először fordulna elő az unió történetében. A német-francia alku nyomán elhárult az akadálya, hogy a közvetlen agrártámogatások rendszerét az Európai Bizottság eredeti terveinek megfelelően az újonnan csatlakozó országokra is kiterjesszék. A kompenzációs kifizetések 2004-ben 25 százalékos szintről indulnak és fokozatosan emelkedve 2013-ra érik el a 100 százalékot. Miután lényegében változatlan költségvetés mellett 2007 és 2013 között évről évre növekedni fognak a frissen belépőknek folyósított direkt támogatások, kevesebb jut majd a jelenlegi tagok farmereinek. A körmönfont francia-német terv azonban hagyott egy egérutat, amely lehetővé teszi, hogy az uniós gazdákat más forrásból kárpótolják. A teljes agrárköltségvetés jelenleg 10 százalékát kitevő vidékfejlesztési támogatásokra ugyanis nem vonatkozik a nadrágszíjmeghúzás. A vidékfejlesztésre ugyanakkor a költségvetési kötöttségek miatt csak más területekről lehet átcsoportosítani többletforrásokat. Berlin és Párizs értésre adta, hogy másoknak is ki kell venniük a részüket a bővítés finanszírozásából. A két megszólított, a felzárkózási alapok fő kedvezményezettjének számító Spanyolország és – a költségvetésből még Margaret Thatcher rámenősségének köszönhetően 1984-óta csinos összeget, jelenleg évente 3 milliárd eurót visszanyerő – Nagy-Britannia különbözőképpen reagált a “felkérésre”. Miközben José-Maria Aznar spanyol kormányfő és külügyminisztere meglepetésre zokszó nélkül fogadta az ötletet, az örök mosolyát ezúttal Londonban hagyó Tony Blair csak azt hajtogatta, hogy a brit viszszatérítés nem alku tárgya. Elemzők szerint azonban immár igenis az, s nehezen elképzelhető, hogy a Vaslady öröksége a jelenlegi formájában átvészelje a következő, 2005-2006-ban esedékes költségvetési alkut. A 15 tagállam szerencsére nem ment tovább a jövő titkainak fürkészésében, ami elkerülhetetlenül kudarcra ítélte volna a bővítésnek szentelt csúcstalálkozót.
Mozgáskényszer
Az unió a brüsszeli csúcson számos területen hozott lényegbevágó döntést. Íme a fontosabbak: AGRÁRALKU.
A versenyképtelen agráriumot fenntartó közös agrárbüdzsét lényegében befagyasztják: 2007 és 2013 között a 2006-os szintet legfeljebb 1 százalékkal növelik évente. AGÁRÁTÁMOGATÁSOK. Az új tagoknak nyújtandó közvetlen támogatások 2004-ben 25 százalékról indulnak és fokozatosan emelkedve 2013-ban érik el a 100 százalékot. VIDÉKFEJLESZTÉS. Az eddig agrárfinanszírozást mindinkább a vidékfejlesztési szubvenciók váltják fel. BRIT VISSZATÉRÍTÉS. Egyelőre megmaradt, ám a következő költségvetési ciklust már aligha éli túl a britek kiváltsága. FELZÁRKÓZÁSI ALAPOK. A tagjelölteknek 2004 és 2006 között folyósítandó összeget 2,5 milliárd euróval, 23 milliárd euróra csökkentették. JAVULÓ SZALDÓK. A tagjelöltek pénzügyi pozíciói javulnak a csatlakozás előtti utolsó évhez képest. Magyarország “uniós egyenlege” – a kötelezettségvállalások alapján számítva – 500 millió eurós aktívumot mutat majd 2004-ben. ÚJ VÉDZÁRADÉKOK. A belső piaci, valamint a bel- és igazságügyi szabályok betartását fokozottan figyeli az unió.GYEREKJÁTÉK. A közvetlen agrárkifizetésekről szóló döntés után a pénzügyi csomag összerakása már gyerekjátéknak bizonyult. Az Európai Tanács előbb a tagjelöltek szerény pénzfelvevő képességére hivatkozva 2,5 milliárddal – 25,5-ről 23 milliárd euróra – csökkentette a 2004 és 2006 között nekik szánt felzárkózási alapokat. Ezt némiképp ellensúlyozandó, a tizenötök beleegyeztek, hogy az új tagok költségvetési befizetéseinek és bevételeinek 2004-es és 2005-ös egyenlege nem romolhat a csatlakozás előtti utolsó évhez, 2003-hoz képest. Ha ez mégis bekövetkezne, az átmenetileg mínuszba kerülő országok egyszeri, egyösszegű visszatérítést kapnak majd a költségvetésből. Magyarország a legutolsó, ám a mostani megállapodás fényében nyilván módosuló becslés szerint 2004-ben 123 millió euró éves költségvetési visszatérítésre számíthatna. Hazánk esetében – Csehországtól vagy Szlovéniától eltérően – egy pillanatra sem állt fenn a veszély, hogy csatlakozása után a közös büdzsé nettó befizetője legyen. Sőt, amennyiben a ténylegesen felhasznált pénz helyett a pénzügyi kötelezettségvállalást nézzük, az ország szaldója már az első évben 500 millió eurós pozitívumot mutathat. RETESZEK. A mostani megállapodás részeként az uniós tagállamok eldöntötték, hogy egy, a korábbi bővítések során már alkalmazott, a régi és az új tagállamokra egyaránt érvényes gazdasági védzáradék mellett két különleges biztonsági reteszt is készenlétbe helyeznek arra az esetre, ha az új partnerek hiányos felkészülésük miatt a közös vívmányokat veszélybe sodornák. Hollandia közvetve a tízes bővítés jóváhagyásának előfeltételéül szabta, hogy az Európai Bizottság a csatlakozástól számított 3 éven át szankciókkal sújthassa azokat az új tagokat, amelyek magatartásukkal a belső piac bármelyik szegmensében mű-ködési zavarokat okoznak. Ha például Lettország határidőre nem vezeti be a vámnyilvántartáshoz szükséges elektronikus rendszert, a rigai kikötőt ideiglenesen eltilthatják a külföldről érkező szállítmányok fogadásától. A második különleges védzáradék a bel- és igazságügyi együttműködés területét érinti majd. Most, hogy az EU megtette pénzügyi ajánlatát, a december közepi koppenhágai csúcsig hátralevő szűk 7 hétben intenzív, úgyszólván folyamatos tárgyalások lesznek a tagjelöltekkel. Az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy mekkora mozgásterük van a jövendőbeli tagoknak a pénzügyi alkudozás során. Bár Anders Fogh Rasmussen dán kormányfőtől Günter Verheugen bővítési biztosig ezt mindenki vehemensen cáfolja, a tagjelöltek lehetőségei egy jobb pozíció elérésére erősen behatároltnak tűnnek. Egyik legfőbb céljuk – a közvetlen agrártámogatások 10 évi átmeneti időszakának lerövidítése – egyszerűen keresztülvihetetlennek látszik, hiszen felborítaná a jelenlegi tagok között az agrárpolitika költségeiről létrejött kényes politikai kompromisszumot. A tagjelöltek egyébként teljesen legitim törekvése, hogy az EU a következő költségvetési időszakra kiható döntéseket már ne hozzon meg nélkülük, ahogyan azt immár visszavonhatatlanul megtették az agrárterületen. Még szerencse, hogy a jelenlegi tagállamok a költségvetés másik nagy tételét kitevő felzárkóztatási (strukturális és kohéziós) alapoknál nem követtek el hasonló tapintatlanságot. 
VÉSZTARTALÉK. Bár ez is megítélés kérdése, hiszen – miként arról fentebb már szó esett – a Brüsszel által a 10 tagjelöltnek 3 évre javasolt 25,5 milliárdból 2,5 milliárdot elvettek a tagállamok vezetői. Sokakban él a gyanú, hogy az unió azért veszi el a pénzt, hogy a végén legyen miből visszaadni, különösen akkor, ha egyes tagjelölt országok zúgolódó társadalmi csoportjait le kell majd valahogy kenyerezni. Az EU tényleges pénztartaléka ezzel majdnem 5 milliárd euró lett, hiszen az Európai Bizottság eleve 2,4 milliárd eurót tett félre a rászoruló országok költségvetési visszatérítésére. Brüsszel e nélkül 40 milliárd eurót osztott szét papíron a 10 tagjelölt között, nagyjából megegyezően azzal az összeggel, amit eredetileg 2002 és 2006 között szántak 6 ország csatlakozására. Ha valahol, akkor az egyes agrárkvóták emelésénél nyitott kapukat döngetnek a tagjelöltek. De látványos javulásra a pénzügyi konzekvenciák miatt nem túl nagy az esély. A következő hetekben a tagjelöltek részéről nyilván történnek még próbálkozások egy kedvezőbb alku elérésére, ám ezek az utóvédharcok már mindenütt inkább a belső közvéleménynek szólnak majd.
