Dublin utcáit ezekben a napokban plakátok ezrei lepik el.#<# Az egyiken egy fiatalember halántékához pisztolyt szegeznek, mintegy ezáltal kényszerítve őt az Európai Unió tagországai által 2001-ben kötött nizzai szerződés elfogadására. A plakát üzenete félreérthetetlen: a szerződés ellenzői szerint Írországnak el kell utasítania a megállapodást. A népszavazási kampány hangulata az áprilisi magyar parlamenti választások túlfűtöttségét idézi. A nemzet kettészakadt: az egyik tábor hangos "nem"-et, a másik pedig csöndesebb "igen"-t mond.
KÜLÖNFÉLE MOTIVÁCIÓK. A nizzai szerződés ellenzőit a legkülönfélébb okok motiválják. A radikális baloldal a globalizáció ellen tiltakozik, s ebben egy kalap alá veszi Nizzát a várható iraki háború és az “amerikai terrorizmus” elutasításával. Ebben a szimbolikában Nizza számukra nem az európai bővítést és integrációt, nem az új demokráciák történelmi csatlakozását jelenti, hanem a kontinens egyre növekvő dominanciáját a szigetország felett. Nem érzékelik Európa megosztottságát az iraki konfliktus megítélésében, nem gondolnak arra, hogy a bővítés akár újabb szövetségeseket is hozhat számukra a csatlakozó országok 75 milliós lakossága körében.
Igaz, az írek többé nem szegények. Európa egyik leggyorsabban fejlődő, egyik legdrágább, és egyre magasabb életszínvonalat produkáló országában ezért sokan úgy gondolják, hogy Nizza elfogadásával csak veszíthetnek. Míg a norvégok olajkészleteiknek köszönhették gyors meggazdagodásukat – aminek vége az unióhoz való csatlakozásuk elutasítása lett -, az írek ugyanezt angolnyelv-tudásuknak, az Egyesült Államokhoz való viszonylagos közelségüknek, és főként a bőkezű uniós támogatásnak köszönhetik. Úgy látszik, nem jó túl gyorsan meggazdagodni, mert az ember ilyenkor hajlamos lesz arra, hogy elfeledkezzék másokról. A népszavazáson várhatóan nemmel szavazók táborában így jelen vannak az elmúlt évek konjunktúrájának kispolgári-polgári nyertesei, akik munkahelyüket, életszínvonalukat féltik. Attól félnek, hogy amit gyorsan megkaptak, gyorsan el is veszíthetik.
A megállapodás ellenzői között ott vannak az ír zöldek is, akik az Európai Unióban az ír természeti környezet és életminőség rongálóját, a nagybefektetők szálláscsinálóját látják. Miközben a Daniel Cohn-Bendit által képviselt európai Zöldpárt az egyetlen olyan párt a Európai Parlamentben, amely az egységes európai állampolgárság és általában a diszkrimináció nélküli európai identitás értékeit képviseli, az ír zöldek a zöldpolitikát a nemzeti provincializmushoz kapcsolják.
Ott találjuk az ellenzők táborában a konzervatív politikai katolicizmus erőit, amelyek attól tartanak, hogy Brüsszel rákényszerítheti Írországra az abortusz szabad választásának lehetőségét, s így a hagyományos ír keresztény értékek feladását. Nizza ellen kampányol a Gerry Adams vezette Sinn Fein, az IRA politikai szárnya is. Végül ott vannak e táborban mindazok, akik egyszerűen csak elégedetlenek az egyébként egyre népszerűtlenebbé váló ír kormány politikájával.
Velük szemben áll a csendes többség – már ha tényleg ők lesznek a többség. Ez csak az utolsó pillanatban dől majd el. Pat Cox európai parlamenti elnöktől Ahern miniszterelnökön át az establishment, a városi értelmiség, az üzletemberek, a közalkalmazottak és a fiatalok jelentősebb csoportjai valamennyien a “yes” mellett agitálnak. Összehasonlítva a korábbi elutasító eredményt hozó népszavazással, már az is örvendetes, hogy van “igen”-kampány, megszerveződtek a nyitás, a bővítés, a szélesebb körű európai integráció elkötelezett támogatói, akik kampányukat a fiatalság, a jövő generációk perspektíváira építik. Ők voltak azok, akik az elmúlt napokban nemzetközi konferenciára invitáltak több neves közép-európai kutatót és értelmiségit, élükön a lengyel Adam Michnikkel. Abban bíznak: sikerül a Brüsszelen csak ritkán túltekintő írek figyelmét felhívniuk arra, hogy Nizza nemcsak az EU és Írország viszonyáról szól, hanem mindenekelőtt az európai bővítési folyamatról, az új demokráciák befogadásáról.
BŰNBAK LEHET. Ahogy magunk is hajlamosak vagyunk könnyen átsiklani az ír népszavazás jelentőségén, úgy az íreknek sem esett még le a tantusz, hogy szavazatuk a mi jövőnket befolyásolja leginkább. Ha a szavazás kimenetele negatív lesz, az unió bővítése már indulásakor léket kap, és az eurokraták minden erőfeszítése sem lesz elegendő a vállalkozást övező demokratikus deficit eltüntetéséhez.
Nizza elutasítása esetén Írország Közép- és Nyugat-Európában egyaránt politikai bűnbakká válna. Reméljük, nem válnak azzá, mert az unió belső problémáit eredetileg sem a dublini kocsmák sörivói okozták.
