Utolsó jelentésA hónap végén előreláthatóan Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia előtt nyitja meg az Európai Unió a tagság 2004-es perspektíváját. Brüsszel a két kimaradó, Bulgária és Románia előtt a 2007-es belépés lehetőségét csillantja fel. Törökország nem kap időpontot a felvételi tárgyalások megkezdésére, ehelyett be kell majd érnie a közösségi támogatások megduplázódásával.
Az idei és egyben utolsó országértékelés szerint mind a 10 tagjelölt megfelel a csatlakozás politikai feltételeinek. A gazdasági kritériumokat (működő piacgazdaság és versenyképesség az egységes piacon) még nem mindegyikük teljesíti ugyan maradéktalanul, de a csatlakozás időpontjáig biztosan képes lesz rá – állítja a bizottság. A jelentések tárgyalási fejezetekre lebontva átfogó képet adnak a jogharmonizációról és a közösségi vívmányok végrehajtásáról. Brüsszel három különböző kategóriát állított fel. Zöld pont díszeleg ott, ahol a csatlakozás idejére minden a legnagyobb rendben lesz. A narancssárga szín már figyelmeztetésnek minősül, míg a piros annak egyértelmű veszélyére hívja fel a figyelmet, hogy a tagjelöltek némely területen kifuthatnak az időből. A magyar értékelés, amelyet egyesek a bizottságnál is a szlovénnel együtt a legpozitívabbnak tartanak, nem tartalmaz “falrengető” híreket. Hazánknak elsősorban a közigazgatási és az igazságszolgáltatási apparátus fejlesztése terén vannak még pótolnivalói.
Az izgalmas kalandregényeket kedvelők számára nem kifejezetten ajánlott olvasmány az Európai Bizottságnak a tagjelöltek felkészülését értékelő idei jelentése, amely – miként az előrelátható volt – salamoni döntéssel 10 országot nyilvánított alkalmasnak a felvételi tárgyalások év végi befejezésére és ezáltal közvetve a 2004-es csatlakozásra.
Ha a “big bang”, a nagy létszámú bővítés ténye már jó ideje nyílt titoknak is számított, sok jelenlegi tagországban szemlátomást csak most kezdik felismerni, milyen következményekkel jár majd egyszerre 10 új partner beköltözése az “Európa Házba”. Brüsszel javaslatával kétségtelenül új időszámítás veszi kezdetét az Európai Unióban (EU), amely jelenlegi formájában, mai intézményi-döntéshozatali kereteivel feltehetően nem élné túl a nagy “vendégjárást”.
ELÉRHETŐ KÖZELSÉGBEN. A brüsszeli eredményhirdetést megelőzően egyre-másra láttak napvilágot olyan politikusi és szakértői vélemények, amelyek az eddigi bővítési stratégia felülvizsgálatát sürgették. Az unió határainak keleti kiterjesztése elérhető közelségbe került, ami sokakat elbizonytalanít. A belga nemzetközi kapcsolatok intézetének (IRRI) napokban publikált tanulmánya azonban racionális félelmeket is megfogalmaz: azt veti az EU szemére, hogy a várható következményekkel nem számolva, a szükséges belső változtatások nélkül, vakon ugrik bele a bővítésbe.
Bár a figyelmeztetés mögött a status quót féltő hagyományos belga aggodalmak is megbújnak, előre elhatározott stratégiája tényleg sohasem volt az uniónak saját kibővítésére. Ha így lett volna, a tizenötök most nem veszekednének az új tagoknak juttatandó pénzeken és a nettó befizetők a bővítéssel eleve számolva már rég közös nevezőre jutottak volna a nettó haszonélvezőkkel az új tagok felvételének költségeiről és a közös agrárpolitika reformjáról. Más kérdés, hogy a számos bizonytalan külső feltételtől is függő bővítést valószínűleg nem lehetett úgy előre beprogramozni, mint az egységes valuta bevezetését. Az euró használatára való felkészülést egyesek követendő modellként állítanák az unió elé. Tudatos stratégia hiányában a bővítési folyamat az elmúlt években többször is irányt változtatott, mire megállapodott a nagycsoportos tagfelvételnél.
Támogatások tétjeJóllehet, a szeptember végi céldátumot nem sikerült tartani, az október végi brüsszeli uniós csúcsig minkét fél lát esélyt az áttörésre a versenyjogi fejezetről folyó tárgyalásokon. Magyarország és az Európai Bizottság között rendkívül feszült tárgyalások folynak arról, miként alakítsák át az uniós szabályoknak megfelelően a csatlakozás után kifutó nagybefektetői adókedvezményeket, amelyek több évre teljes adómentességet nyújtanak a zömében külföldi befektetőknek.
Magyar szempontból a tárgyalások tétje, hogy milyen mértékben sikerül átmenteni a befektetők által élvezett kedvezményeket, a minimálisra csökkentve annak esélyét, hogy a külföldi multik – a törvényben rögzített “szerzett jogokra” hivatkozva – utólag benyújtsák a számlát. Kovács László külügyminiszter szerint létezik olyan veszély, hogy egyes befektetők kivonulnak az országból. A magyar kormány olyan megállapodást szeretne elérni, amely az Európai Uniónak már, a szóban forgó cégeknek pedig még elfogadható. Az átalakítási művelet összesen 44 Magyarországon beruházó céget érint, amelyeknek a nevét adótitok védi.
Az adókedvezmények EU-konformmá tételéhez szükséges egy konverzió, amelynek során minden egyes beruházóra vonatkozóan meghatározzák, meddig élhetnek ezzel a kiváltsággal. Az a tárgyalások jelenlegi szakaszában is szinte bizonyosnak tűnik, hogy a nagybefektetők a korábbinál kalkuláltnál rövidebb ideig vehetik majd igénybe ezt a speciális támogatási formát. Az unió ugyanis elvileg tiltja a normatív adókedvezményeket (mint állami támogatásokat), átmeneti és eseti kivételek mindemellett elképzelhetőek a bizottsági gyakorlatban. Az unió előírásai szerint a fejletlenebb területeken a 2000. január elseje előtt megkezdett beruházásoknál legfeljebb 75, az ezt követőeknél pedig maximum 50 százalékos adókedvezmény vehető igénybe.
Magyarország mellett még Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Málta nem zárta le a versenyfejezetet. Márpedig a lengyel tárgyalások kimenetele egyáltalán nem közömbös hazánk számára, mert az inkább acéliparára odafigyelő Varsó számos jel szerint hajlamos engedményeket tenni az adókedvezmények kérdésében, behatárolva ezzel a magyarok mozgásterét is a tárgyalásokon. A magyar külügyminiszter a legutóbbi tárgyalási fordulóban sokatmondóan a hazai jogi és gazdasági sajátosságok figyelembevételére szólította fel az EU-t, célozva arra, hogy Budapest nem szeretné, ha egy kalap alá vennék Varsóval.
ÉRVEK.Számos érv felhozható a big bang mellett: politikailag jobban kommunikálható mindenki számára, technikailag egyszerűbb a megvalósítása, nem veti fel Lengyelország kihagyásának politikailag és történelmileg rendkívül érzékeny kérdését és – gondoljunk csak Szlovákia helyzetére – nem hagy fehér foltokat a térképen. A tízes létszámemelés a tagjelöltek csekély relatív gazdasági súlya miatt gazdasági és pénzügyi szempontból soha nem jelentett komoly kockázatot, az unió aligha rokkan bele a felvételükbe. A tagjelöltek együttes, folyó árakon számított GDP-je még Hollandiáét sem éri el. A csatlakozás közvetlen költségei is úgyszólván bagatellnek mondhatók, hiszen – mint arra Anders Fogh Rasmussen dán kormányfő is nem egyszer rámutatott – alig ezredrészét teszik ki a mai unió éves GDP-jének.
Brüsszel a még mindig kétkedő tagországokat két módszerrel igyekszik leszerelni. Egyrészt a tagjelöltek “sakkban tartására” a csatlakozásig szigorú megfigyelő-rendszert kíván működtetni. Az Európai Bizottság a bővítés előtt négy hónappal (legkorábban 2003 szeptemberében) részletes jelentést készít arról, hogy az egyes jelöltek a várakozás ideje alatt mennyire vették komolyan még meglévő teendőiket. Brüsszel további biztosítékként kétéves és további egy évre meghosszabbítható “védzáradékot” javasol az új tagokkal szemben. Ez a jelenlegi tagállamokat feljogosítaná arra, hogy indokolt esetben panasszal forduljanak az Európai Bizottsághoz egyik vagy másik, a közös szabályok alól kibúvó új partnerrel szemben. Maga az eljárás már ugyanúgy zajlana le, mint a régi tagok esetében, ha a bizottság az uniós jogszabályok megsértését állapítja meg. (Az EU Ausztria, Finnország és Svédország belépése idején is hasonló, de csak egy évre szóló és kizárólag a belső piacra érvényes “biztonsági zárat” alkalmazott, s azt a gyakorlatban soha nem kellett tesztelnie.)
A “tíz kicsi indián” bekebelezése mégis megfeküdheti az unió “bendőjét”. A probléma roppant egyszerű: egyik napról a másikra legalább tízzel többen fognak ülni a különböző tárgyalóasztaloknál, a végletekig próbára téve a jelenlegi, igencsak elavult döntéshozatali rendszer tűrőképességét. A 15 országgal is nyögvenyelősen működő játékszabályokat gyökeresen át kell alakítani, különben az Európai Unió megbénul. A jövőben például aligha lesz idő arra, hogy minden tagország képviselőjének a véleményét türelmesen végighallgassák. Ebben a helyzetben radikálisan új elképzelésekre lenne szükség, ám éppen ez az, ami a kibővült unió jövőjével foglalkozó Európai Konvent tagjaiban mintha nem egészen tudatosult volna. Mint egy közép-európai tagjelölt ország diplomatája fogalmazott: “Érezhetően még mindig a 15 tagú EU koordinátáiban gondolkoznak.”
NIZZA KUDARCA. Pedig a közelmúlt kudarcaiból igazán lehetne okulni. Bármi is legyen a nizzai szerződés sorsa az október 19-i ír népszavazáson, ma már azok is elismerik a sikertelenségét, akik korábban védelmezték. Nizzában az unió tagállamai szűklátókörű nemzeti érdekeiket az egész európai integráció ügye elé helyezték. Igaz, már a konvent létrehozatalának puszta ténye is azt bizonyítja, hogy valamit tanultak a leckéből. De ez önmagában még nem lesz elég az üdvösséghez. Valószínűleg azoknak lesz igazuk, akik szerint az új tagoknak fizikailag is jelen kell lenniük ahhoz, hogy az Európai Unió szembesüljön vele, mit is jelent a bővítés.
Az újonnan csatlakozó országoknak friss erőként azon kell majd munkálkodniuk, hogy a big bangbe ne rokkanjon bele az EU, ahogy azt az integráció vészmadarai már nem egyszer elkárogták.
