Ön a napokban díjat vehetett át a világ egyik vezető humánpolitikai tanácsadó cégétől, a Dale Carnegie-től, mert cégénél kitüntetett figyelmet szentel az emberi erőforrásnak. Mégis, mit kell tenni egy ilyen elismerésért?
– Valószínűleg azt értékelték, hogy az elmúlt 12 évben, amióta vezető posztokat töltök be az üzleti életben, a cégek előrejutásához mindenütt az emberi tényezőt tartottam a legfontosabbnak. Az utóbbi két évben például az Erste Bank 700 millió forintot költött oktatásra, képzésre, aminek oroszlánrésze volt abban, hogy a pénzintézet részesedése igen látványosan, 1,6 százalékról 4,6 százalékra emelkedett a lakossági piacon.
– Amerika viszont nem néz elébe ilyen szép növekedésnek. Szakértői vélemények szerint a háborús pánik recesszióba sodorhatja a gazdaságot. Nem túlzott ez a pesszimizmus?
– Amennyiben nem terjedne át az Egyesült Államok területére a háború, a fegyverkezés átmeneti fellendülést hozhatna az Újvilágban. Ám ha Amerika is az összecsapás színterévé válik, számolni kell a gazdaság visszaesésével, s kérdéses, hogy a terrorizmus által nincs-e máris háború a tengerentúli országban.
– Itthon az ügynökkérdés kapcsán alakult ki puskaporos hangulat, a múlt héten azonban befejezte működését a Mécs-bizottság. Ön milyen mérleget vonna?
– Ezt egy szomorú történetnek tartom, amivel nem a Mécs-bizottság munkáját szeretném minősíteni. Inkább azt fájlalom, hogy a rendszerváltás idején nem tudtunk olyan módon szembenézni a múltunkkal, ahogyan az például a németeknek sikerült, ennyi idő után viszont már nem derülhet fény a teljes igazságra. Mégis úgy értékelem, hogy az elmúlt pár hét eseményeinek köszönhetően ma tisztábban látunk múltunkat és közéletünket illetően.
– A parlament valószínűleg elfogadja az egységes vállalkozói adóról szóló törvényt. Mit remél az új adónemtől?
– A gazdaság ettől nem fog jobban növekedni, legfeljebb az adóbevétel. Amúgy nem értek egyet azzal a sztereotípiával, hogy minden vállalkozó kerüli az adózást, ezzel szemben vallom, hogy olyan adókulcsokat kell bevezetni, amely mellett a vállalkozók lelkiismerete is megnyugodhat, és a nyereséges működés is biztosítható.
– S mi lesz a tőzsdével? A kormányzat élénkítő csomagja hozhat-e megváltást?
– Szkeptikus vagyok. A Budapesti Értéktőzsde szerintem már az intenzív osztály oxigén sátra alatt van, életét csak radikális beavatkozással lehet megmenteni. Ismét be kellene vetni például a pesti börze virágzása idején alkalmazott komoly befektetői kedvezményeket, hogy megint népszerűek legyenek a részvények. Az átláthatatlan mechanizmusokkal működtetett segélycsomagok helyett pedig – amelyek csak a korrupció melegágyaként szolgálhatnak – a kis- és középvállalkozásokat adókedvezményekkel arra kellene ösztönözni, hogy a tőkepiacon gyűjtsenek maguknak tőkét.
– Úgy tűnik, utolsó három bankját is eladja a magyar állam. Mit vár a privatizáció befejező szakaszától?
– Állampolgárként a költségvetési bevételek maximalizálását remélem, hogy visszajöjjön egy kevés abból a rengeteg pénzből, ami a mi adónkból az állami bankok kistafírozására folyt el. Az Erste Bank alkalmazottjaként pedig a legjobb vételi ajánlatot szeretném letenni a Postabank asztalára, mégpedig teljes transzparencia mellett, hogy kétség ne férhessen az üzlet tisztaságához.
– Ádáz küzdelem folyik az MTV elnöki tisztéért is, miként kiderült, óriási politikai nyomásgyakorlás közepette. Hogy lesz ebből színvonalas közszolgálati tévé?
– Valóban olyan a helyzet, mintha a süllyedő Titanic kormányrúdjáért folyna a harc, miközben a lyukakat kéne betömni és menteni az utasokat. A pártok konszenzusa nélkül azonban nem lehet sem a szakmai, sem a finanszírozási kérdéseket megoldani, és azokat az elkötelezett személyeket is hiányolom a tévé környékéről, akik a média függetlenségéért és a közszolgálatiságért harcolnak.
