Ha az állam nem szeret bele ismét abba a gondolatba, hogy saját bankja legyen, néhány hónapon belül startolhat a hazai bankprivatizáció befejező szakasza, s az értékesítés másfél-két éven belül le is zárulhat. A zárófejezetben a Postabank, a Konzumbank, valamint a Földhitel- és Jelzálogbank (FHB) “kerül kalapács alá”. Biztató jelként értékelhető, hogy a kormány nyáron bejelentett szándékának nyomatékosításaként az elmúlt héten bankprivatizációs bizottság alakult a Pénzügyminisztérium (PM), az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. képviselőinek, valamint az érintett három bank elnökeinek részvételével. Az is derűlátásra ad okot, hogy a bürokraták és a politikusok tanultak a múlt hibáiból, legalábbis erre utal, hogy a bizottság fő feladatának tekinti a nyilvánosság és az átláthatóság biztosítását, valamint a verseny szabályainak betartatását. Emlékezetes: a Postabank 2000-ben kezdeményezett privatizációja azon siklott ki, hogy míg több vevőjelölt dühösen döngette a kaput kívülről, az akkori kormányzat a nyilvános értékesítés helyett exkluzív tárgyalásra adott lehetőséget az OTP Banknak, aztán pedig úgy értékelte, hogy a hazai bankszektor piacvezetője méltatlanul alacsony árat ajánlott.
Ma is többen állítják: a magyar állam nem járt rosszul azzal, hogy az üzlet akkor kútba esett. A hazai pénzintézetek közt ugyanis az utóbbi másfél évben ádáz küzdelem folyt új ügyfelek szerzéséért, ami többek szerint arra is rávilágított, hogy hatékonyabb lehet kész ügyfélállományokat vásárolni, mint az organikus növekedésbe ölni a pénzt, vagyis csábító kamatokkal, kedvezményes akciókkal, reklámokkal csalogatni a bankba új klienseket. Mindez felfelé hajthatja mindhárom bank árfolyamát, ha azok nyilvános értékesítés útján lelhetnek új gazdára.
VÁRAKOZÁSOK. Singlovics Béla, a Postabank vezérigazgatója például maga is úgy látja, hogy hányatott sorsú pénzintézetének értékét jelenleg nem az eredményessége, hanem mindenekelőtt félmilliós lakossági ügyfélállománya határozza meg. Király Júlia bankelnök nem tartja elképzelhetetlennek, hogy ez a bázis, amelyre aztán számos más banki termék eladása rászervezhető, akár 50 milliárd forintot is megérhet egy komoly vevőnek. Az összeg több szempontból is figyelemre méltó: egyrészt azért, mert a bank saját tőkéje jelenleg nem éri el a 40 milliárd forintot sem, másrészt a piac pontosan tudja, hogy az OTP által reálisnak tartott ár 2000-ben mintegy 30 milliárd forint volt.
A Postabankra egyébként nagyon is ráfér egy igazi tulajdonos. Az 1998-ban kinevezett Auth Henrik-féle vezetésnek a Princz-uralmat követő romeltakarítással nullszaldósra sikerült beállítania az állam által mintegy 150 milliárd forintos csomaggal megmentett bank eredményességét. A válságkezelő menedzserek távozását követően azonban a bank aktivitása oly mértékig visszaesett, hogy bevételei köszönő viszonyban sincsenek a költségekkel: a tavalyi közel 4 milliárd forintra rúgó veszteséget követően 2002-re ismét 2,2 milliárd forintos mínuszt vetítenek előre a szakemberek. Az új vezetés nem is táplál olyan illúziókat, hogy csodákat tudna tenni a bankkal, inkább az értékesítés elősegítésére koncentrál. “Stratégiaváltásra nem készülünk, nincs is rá időnk, a bank meglévő erősségeiből viszont igyekszünk mindent kihozni a privatizációig” – nyilatkozta a napokban Singlovics Béla.
Az értékesítés sarokkövei egyébként a PM-ben kristályosodnak ki; vélhetően gazdaságpolitikai, illetve költségvetés-finanszírozási szempontok határozzák majd meg a magánosítás végső paramétereit. A részletek még kidolgozásra várnak, ám Király Júlia tájékoztatása szerint az eddigi megbeszélések során arra kaptak felhatalmazást, hogy a legkedvezőbbnek tűnő időpontban, optimális ár mellett adják el a pénzintézetet. Tőzsdei részvényértékesítés nem jöhet szóba, hiszen a bank vélhetően nem tartja meg önállóságát, azt bekebelezi majdani vevője. Így a legjobb árat a jövő esztendő közepéig kiírandó nyílt pályáztatástól remélik, amelyen várhatóan vevőjelöltek igen népes tábora vesz majd részt: 8-10 hazai, illetve külföldi érdeklődőre számítanak.
jó ütemben. Felszálló ágban lévő bankot értékesítene viszont a magyar állam az FHB esetében. A pénzintézet – amelynek eladása gyakorlatilag magalapítása óta napirenden van – az idén lesz első ízben nyereséges. A vezetők a félévkor elért 100 millió forintos profit nyomán az év végére több mint 400 milliós nyereséggel számolnak a lakáshitel-boom hullámait kihasználó, 5,5 milliárd forintos saját tőkével rendelkező banknál. “A kiváló eredmények ellenére nem lesz könnyű beárazni a bankot” – véli Gyuris Dániel vezérigazgató, hiszen az imponáló piaci bővülést mutató számokkal a háttérben leginkább azt kell majd bizonyítani a vevők előtt, hogy a tendencia folytatódik, a bank mostanra kivívott piaci súlya tartós, a kereskedelmi pénzintézetekkel kialakított partnerkapcsolataira a jövőben is lehet számítani.
Számottevően befolyásolhatja az árat az is, hogy milyen technikával és milyen tulajdonosi struktúrában képzeli el az értékesítést az állami tulajdonos. Mást ér ugyanis a bank annak a konkurensnek – így akár a saját jelzáloghitel-intézettel bíró OTP-nek, vagy HVB-nek -, amelyik csak a piaci részesedés megvásárlására törekszik, mást az FHB-vel partnerkapcsolatban lévő, de jelzálogbankkal nem rendelkező partnereknek, és megint mást akkor, ha egy szélesebb körben, intézményi és magánbefektetőknek értékesítik azt. Az FHB-nál tehát legelőször is azt kell eldöntenie a tulajdonosnak, hogy a jövőben miként képzeli el az ingatlanhitelezés szempontjából oly fontos jelzálogpiacot. Szakemberek szerint a magyar piac legfeljebb két-három ilyen speciális intézményt bír el, és mindenképpen tanácsos lenne az OTP-vel szemben ellensúlyt felmutatni képes FHB önállóságának megtartása.
Éppen ezért merül föl egyre gyakrabban a szakértői vitákban a tőzsdei értékesítés lehetősége. A jelzáloglevelek börzei jelenlétének köszönhetően ráadásul az FHB-nak nem okozna túlzottan nagy “megrázkódtatást” a bevezetéssel járó kötelezettségek, a nyilvánosság és átláthatóság biztosítása.
Több sikertelen eladási kísérlet áll a harmadik állami portéka, a Konzumbank mögött. A legutóbbi forgatókönyv most szintén borul. Kormányhatározat szólt ugyanis arról, hogy a Konzumbankot ez év október 31-ig értékesíteni kellene, a fent említett bankprivatizációs munkacsoport első nyilatkozataiból viszont az derül ki, hogy ezt a pénzintézetet is valamikor a jövő év tavaszán magánosítanák. Erre a néhány hónapra mindenképpen szükség van, hiszen a mostanra már teljes egészében a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) tulajdonába került pénzintézet privatizációját – egy a jövőben megkötendő szerződés alapján – az ÁPV Rt. bonyolítaná le, ráadásul a nyílt pályáztatásnak is szigorú, törvények által meghatározott időszükséglete van.
“A Konzumbank felívelőben van, mind szervezeti, mind üzleti tekintetben érett az eladásra” – mondja Ferenci Tibor, a pénzintézet élére júliusban kinevezett vezérigazgató. Hangsúlyozza, a bank normálisan működik, saját megfogalmazása szerint: “Béke van.” A vezérigazgató szavait a számok is alátámasztják: a Konzumbanknak 2001-ben – nem kis részben éppen a főtulajdonos MFB vállalati portfóliójára, az autóépítés fő- és alvállalkozóira, a kedvezményes agrárhitelekre építve – sikerült egyenesbe jönnie. A mérlegfőösszeg a 2000. évi 58 milliárd forintról 92 milliárd forintra emelkedett, a két évvel ezelőtti 3,3 milliárdos veszteség pedig tavaly 1 milliárdos pluszba fordult, amit Ferenci Tibor szerint az idén – ha minden jól megy – sikerülhet 1,5 milliárdra föltornászni. A “minden jól megy” feltétel különösen aktuális, hiszen a bank egy kacifántos peres ügyben éppen most szeptemberben veszített jogerősen, aminek alapján milliárdos kártérítést köteles fizetni. A vezérigazgató azonban úgy véli, a vitában nekik van igazuk, ezért további jogorvoslatot keresnek: a kártérítés kifizetésére halasztást kérve, felülvizsgálati kérelmet nyújtanak be. “Ez az ügy a bank tevékenységét és a tervezett privatizációt nem befolyásolhatja, a vételárról folytatott alkut azonban igen” – véli Ferenci.
NAGY ÉRDEKLŐDÉS. A Konzumbank mindenesetre vonzónak számít a kiterjedt fiókhálózatával, a vállalati hitelállományon belül mintegy 40 százalékos súlyt kitevő állami ügyfélkörével és a bővülő hiteleinek köszönhető nyereségességével. Az érdeklődés már az első kísérlet idején nagy volt: 2001 elején az előző kormány a kiszivárgott hírek szerint több jó ajánlatot is kapott, de végül inkább az állami tulajdon megtartása mellett döntött. Akkor az árajánlatok – lapértesülések szerint – 100-115 százalékos árfolyam, vagyis mintegy 6 milliárd forint körül forogtak; a legutóbbi közgyűlésen Gerhardt Ferenc leköszönő vezérigazgató akár a 200 százalékos ajánlatot is elképzelhetőnek tartotta. A vételárat az is módosíthatja, hogy a pénzintézet azóta 3 milliárd forintos tőkeemeléshez jutott. A legkomolyabban korábban a Magyar Külkereskedelmi Bank, az Erste Bank és a távol-keleti érdekeltségű IC Bank érdeklődött, de a potenciális vevők között tartják számon a piacon az Allianz-csoportot is.
