Egyszer talán még hálás lesz az ország azoknak, akiknek “a lelkén szárad”, hogy a tagjelöltek között agrár-mintaállamnak tekintett Magyarország szégyenszemre utolsóként foghat neki a mezőgazdaságot támogató Sapard-program végrehajtásának. A dolgok pillanatnyi állása szerint, az ínséges esztendők után, 2003-ban minden korábbinál nagyobb summa állhat a házhoz a hazánknak járó előcsatlakozási támogatásokból. Mindez azért fontos, mert az Európai Bizottság éppen a 2003-as évet tekinti bázisnak, aminél az újonnan csatlakozó országok pénzügyi egyenlege nem lehet roszszabb a tagság első évében. Brüsszel számításai szerint Magyarország az európai uniós (EU) taggá válás előtti utolsó évben 204 millió eurót kasszírozhat majd be (egyebek mellett éppen az akkorra beérő Sapard-segélyeknek köszönhetően), elvileg tehát minimum ekkora szufficitet kellene majd mutatnia a 2004-es mérlegnek is. Ehhez képest az uniós tagság első évének a bizottság által becsült hozadéka mindössze 25 millió euró körül lesz, vagyis ennyivel több készpénzt hívhatunk le az EU számlájáról annál, mint amennyit “tagdíj” gyanánt befizetünk a költségvetésbe). A magyar pénzügyi egyenleg tehát mintegy 180 millió euróval kedvezőtlenebb lesz az elvileg elérhetőnél. Günter Verheugen bővítési biztos ezen úgy segítene, hogy az ily módon “mínuszba” került tagjelöltek befizetésük egy részét néhány évig visszaigényelhetnék a költségvetésből. A tagságra pályázó országok inkább a kezdeti szerényebb, évről évre növekvő anyagi hozzájárulást választanák, ám ezt a módszert Brüsszelben túlságosan körülményesnek tartják. 
NYERTESEK ÉS VESZTESEK. Az Európai Bizottság a napokban helyezett az EU-tagállamok asztalára egy háttéranyagot, amelyben megpróbálta felmérni, hogy az első körös csatlakozásra esélyes 10 tagjelölt az ismert feltételek mellett pénzügyi szempontból mit várhat a bővítéstől. A Tizenötök vitájához nyersanyagként szolgáló számítás szerint a 10-ből 4 ország – Ciprus, Csehország, Málta és Szlovénia – tagságának első évében több pénzt fizetne be a költségvetésbe, mint amennyit onnan támogatás formájában kapna. A cseheknek lenne a legtöbb veszítenivalójuk: 185 millió euróval mínuszban lennének az unióval szemben. Magyarország brüsszeli becslések szerint nem lenne nettó befizető, igaz, az első évre, mint említettük, mindössze 25 millió eurós pozitív egyenleget várnak. A számítások készítői azonban a sötétben tapogatóztak, hiszen a tagállamok egyrészt még nem hagyták jóvá a bizottság 2002.januári pénzügyi javaslatait, másrészt a becsléshez alkalmazott módszer is nagyon esetleges. Ezt látszik megerősíteni az is, hogy a magyar egyenlegszámítások nagyságrendekkel eltérnek Brüsszelétől, és kifejezetten reális lehetőségként számolnak a “horrorisztikus” forgatókönyvvel. Az eltérés valószínű oka, hogy hazai szakértők a bizottság által becsültnél nagyobb – 736 millió euró helyett körülbelül 900 milliós – magyar befizetéssel számolnak a csatlakozást követően. A kijött eredmények közötti nem elhanyagolható különbség azért is különös, mert a magyar becslések a brüsszeliektől eltérően még a kohéziós alapból származó kifizetésekkel is számolnak. Brüsszelben viszont abból indulnak ki, hogy a regionális fejlesztési támogatások egyharmadát kitevő kohéziós alapból 2004-ben még nem lesz kifizetés, hiszen az unió csak aláírt szerződések után fizet, ez pedig aligha várható 2005 előtt. Az egyelőre függőben lévő közvetlen agrártámogatások folyósítását is csak 2005-ben kezdené meg az EU.
Korábbi borúlátó magyar elemzések még azzal az eshetőséggel is kalkuláltak, hogy hazánk akár 500-800 millió eurós veszteséget is elkönyvelhet, ha az EU nem gondoskodik a megfelelő kompenzációról. Ez a verzió utólag megdőlt, miután az Európai Bizottság kilátásba helyezte, hogy a szokásos 7 százalék helyett a 2004 és 2006 között az új tagoknak szánt strukturális támogatások 16 százalékát fogja azonnal előlegként folyósítani. 
A kimutatások szerint Magyarország a 2004-ben regionális, mezőgazdasági és más címen neki járó 1,24 milliárd eurós támogatásnak kevesebb mint a felét, 545 millió eurót hívhat csak le a közös költségvetésből. Az EU-tagság második és harmadik évében már rohamosan javulni fog az újonnan belépők unióval szembeni pénzügyi egyenlege: hazánk például becslések szerint 2005-ben 347 milliós, 2006-ban pedig már 588 millió eurós pozitív szaldót érhet el. Az egyenlegbe az előcsatlakozási (Phare, Ispa és Sapard) pénzek is beleszámítanak, ezek csak 2006-ban futnak ki.
SZÁMMÁGIA. A bizottsági számmágia célja, hogy megkönnyítse a tagállamok számára a döntést a bővítés még nyitva levő pénzügyi kérdéseiről, egyúttal szembesítve őket az új tagok iránti felelőségükkel. Az EU-tagok legkésőbb november elejéig adtak maguknak határidőt arra, hogy zöldágra vergődjenek a bővítés finanszírozásáról. Az unió vezetői gyakran hangoztatják, hogy ami történik, az nem más, mint Európa újraegyesítése. Ehhez képest bagatell az az összeg, amiről a tagállamok vitatkoznak: bruttó nemzeti termékük körülbelül 0,09 százalékát áldozzák a bővítésre. Más kérdés, hogy ez a “könyöradomány” is jól jön az egykori keleti blokk országainak, amelyek nem dúskálnak a földi javakban.
