Sajnálattal értesítjük, hogy hitelkérelmét nem áll módunkban elfogadni; a Pénzügyminisztérium nyilatkozata alapján a gyermek-szülő, szülő-gyermek lakáskivásárlás esetén nem valósul meg az a lakáscél, amelyet az állam e hitel formájában támogatni kíván – ezzel a szűkszavúan egyértelmű elutasítással válaszolt augusztusban az ING Bank K. Andrásnak, aki kedvezményes hitelt szeretett volna felvenni, és erre legalkalmasabbnak a vele amúgy is évek óta kapcsolatban lévő Nationale Nederlanden életbiztosítót és a cég által kínált banki hitelt tartotta. Az ötvenes éveiben járó férfi mindent vállalt a kölcsön érdekében: végigcsinálta a cég által előírt orvosi vizsgálatot, újabb, havi 20 ezer forintos életbiztosítást kötött a hitel reményében, és nem utolsósorban befizette az elbíráláshoz szükséges több tízezer forintra rúgó díjakat is.
“Mindkét gyermekem pályakezdő, nem hitelképesek, de lakást szeretnék nekik biztosítani. A nagymama pedig 94 éves, alacsony nyugdíjból él, magas rezsijű lakótelepi lakásban, a pénzből sikerült volna hozzánk költöznie és a házunkban kialakítani a saját lakását” – magyarázza a családi hátteret a magát kissé becsapottnak érző ügyfél, aki éppen ezért tartotta volna ideális megoldásnak azt, hogy a gyerekek helyett ő vásárolja meg a lakást. Az állami kedvezmény lényegében formai okokkal történő elutasítása annál inkább meglepő volt számára, mert a családon belüli ügyletek kizárásáról korábban egy szót sem ejtettek a vele kapcsolatban álló ügyintézők. A bank Figyelőhöz eljuttatott közleményében azt hangsúlyozzák, hogy “az ügyben a hitelbírálat a vonatkozó jogszabályoknak és belső szabályzatnak megfelelően történt; a belső hitelbírálati szabályokat a bank a Pénzügyminisztériummal konzultálva alakította ki”. Az ügyben a jelek szerint döntő fontosságú minisztériumi nyilatkozat feltárását a bank egyik képviselője arra hivatkozva utasította el, hogy az a pénzintézet és a tárca közötti “belső kommunikációban” történt.
TÖRVÉNY ÉS GYAKORLAT. Habár a banknak szíve-joga a saját belső szabályzatára vagy éppen a törvények általa megfelelőnek tartott értelmezésére hivatkozni a hitelkérelem megtagadásakor, nem teljesen meggyőző az indoklása. A jogszabályokból például nem következik általános érvénnyel az, hogy a gyermek-szülő, szülő-gyermek közötti ingatlanügyleteket automatikusan ki kell zárni a kedvezmények köréből, hiszen a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001-es kormányrendelet erről egyetlen szót sem ejt. A jogszabály céljairól a bevezetőben csupán annyit közöl, hogy a támogatásokat “a házasok, a többgyermekes fiatal családok és más arra rászorultak” számára teszik lehetővé, ami – főleg az utóbbi kitétellel – igencsak tág értelmezési lehetőségeket biztosít az elbíráláskor. Másrészt a pénzügyi tárca sajtóosztályán lapunknak megerősítették, hogy ilyen értelmű nyilatkozatot a minisztérium nem adott ki a pénzintézeteknek, legalábbis ennek nyomát nem találták. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) részéről pedig azt hozták tudomásunkra, hogy még ha létezne is ilyen minisztériumi álláspont, az sem írná felül a jogszabályt, a banknak ugyanis a törvényre kellene hivatkoznia az elutasításkor. A felügyelet szakértői szerint abban az esetben, ha a pénzintézet belső szabályzata eleve kizárja ezeket az ügyleteket, ezt a hitelintézeti törvény tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó kitételei szerint az ügyfél tudomására kellett volna hozni, akinek tehát most – a hitelbírálati díj visszakövetelésének reményében – joga van panaszt tenni a banknál és a felügyeletnél is.
A Miniszterelnöki Hivatalban (MeH) Csabai Lászlóné kormánybiztos lapunknak nyilatkozva azt mondta, hogy a törvény betűit tiszteletben tartva szerinte nem kellett volna elutasítani a kuncsaftot, bár a visszaélésgyanús ügyek megítélése jelenleg a pénzintézetek feladata. “Vannak olyan jelzések a bankok felől, hogy egyesek színlelt ingatlanügyletekkel szeretnének kedvezményes hitelhez jutni, amit akár előnyösebb feltételekkel fektetnek be később, ez pedig kétségtelenül nem egyezik a törvény céljaival” – szögezi le a politikus, hozzátéve, hogy a jogszabály esetleges megváltoztatását, a kiskapuk bezárását legfeljebb január elsejétől tervezik, de ezzel mindenképpen megvárják az első háromnegyedév összesített adatait, különös tekintettel arra, hogy a használt lakásokra adott kedvezmények jelentősen megugrottak-e. Ha nincsen változás az arányokban, akkor szerinte nem érdemes hozzányúlni a rendszerhez. A tárca kimutatása szerint egyébként az idén a szociálpolitikai támogatástól a lakás-takarékpénztárak által kínált konstrukciókig mindenféle állami lakástámogatásra tervezett 46,7 milliárd forintos keretből 1,7 milliárdot költöttek a jelzálog-hitellevelek kamattámogatására, 6,3 milliárdot pedig a kiegészítő kamattámogatásokra.
CSALÁDI KÖR. “Most hadd ne áruljam el, milyen módszerekkel szűrjük ki a családon belüli esetleges színlelt ügyleteket” – mondja az egyik nagy hazai lakossági bank képviselője. Az egyszerű névazonosságon kívül szerinte leginkább a lakcím lehet árulkodó, de a legcserfesebbek maguk a kuncsaftok, akik abban a hiszemben vallják be, hogy igazából nincs is szükségük erre a pénzre – amivel egyben kizárják magukat a rászorultság törvényi kitétele alól -, hogy ezzel esetleg javítják az esélyeiket. Kérdés persze: törvényi szabályozás és pontos eljárási rend híján a bankok milyen jogon érzik felhatalmazva magukat, hogy a rászorultságról döntsenek vagy éppen kivizsgálják a családtagok közötti éppen aktuális viszonyokat, és ezzel bizonyos értelemben felülírják a jogszabályt. Nehéz ugyanis színlelt ügyletet gyanítani ott, ahol – mint az írás elején idézett esetben – az ügyfél hajlandó lenne az ingatlanszerzési illetéket is befizetni.
A nagybankoknál egyébként a Figyelő kérdésére mindenütt arról számoltak be, hogy kialakult vagy kialakulófélben van ezekre az ügyletekre a gyakorlat. Az OTP-nél – legalábbis sajtónyilatkozatuk szerint – viszonylag egyszerűen látják a helyzetet, véleményük szerint a jelenleg hatályos jogszabályok egyike sem fogalmaz meg tiltó rendelkezést, így nem zárkóznak el a kölcsönnyújtástól szülő-gyermek közti adásvétel esetén sem. A CIB Banknál a rokoni kapcsolatok nem képezik akadályát annak, hogy az ügyletet finanszírozzák, ha és amennyiben az adásvételi szerződés valós ügyletet takar. Mindez alól kivételt képeznek a házastársak között létrejött ügyletek, amelyekhez nem folyósítanak hitelt. A Raiffeisennél a kedvezményes konstrukciókra nem fogadnak be olyan igényléseket, ahol az adásvételi szerződésben családon belüli adásvétel történik. Kivételt jelent a fentiek alól a házaspárok közti tulajdonjog-vásárlás, de ebben az esetben a házasság felbontásáról jogerős bírósági határozat szükséges. Sokan ugyanis a válást kísérő vagyonosztozkodással járó anyagi terheken szeretnének könnyíteni a kedvezményes hitel felvételével, amit ezek szerint a bankoknál normál ügyletként fognak föl – de csak a “boldogító nem” kimondása után.
