Személyes problémákra és kimerültségre hivatkozva mondott le posztjáról Marek Belka lengyel pénzügyminiszter, rögtön azt követően, hogy Leszek Miller kormánya elfogadta a jövő évi költségvetés tervét. A távozás mögött sokan Aleksander Kwasniewski lengyel köztársasági elnök befolyását vélték felfedezni, aki ezzel jelezte volna Millernek: nem támogatja tovább a jelenlegi kormányt. Más források szerint Belka a költségvetés körüli huzavonában, a kiadások megkurtításáért vívott harcban fáradt el.
BIZONYTALANSÁG. Míg a miniszterelnök a közelgő helyhatósági választásokra koncentrálva a kiadások növelését tartotta jónak, addig Belka közgazdászként a költségvetés egyensúlyára koncentrált, ami valószínűleg nem talált jó fogadtatásra a többi tárca vezetőjénél. A viták nyomán elfogadott költségvetési tervezet 2003-ra így is az ideinél nagyobb, a GDP 5,5 százalékát kitevő hiányt vetít előre.
“A miniszter lemondása bizonytalanságot kelt, de nem ad okot pánikra” – nyilatkozta Dariusz Rosati, a varsói monetáris hatóság, a pénzügy-politikai tanács tagja. Ennek ellenére a lemondás hisztérikus reakciókat váltott ki a pénzpiacon, pánikhelyzet alakult ki a varsói tőzsdén, a befektetők igyekeztek megszabadulni állampapírjaiktól. Belka távozása után a befektetők veszélyeztetve érezték a szigorú költségvetési politika fennmaradását. A nemzetközi sajtó is hasonlóan reagált. “Ha mással nem, hát Belka lemondásával felkerült Lengyelország a Wall Street Journal címlapjára” – idézi a Warsaw Voice egy brüsszeli tisztviselő véleményét. A Financial Times szerint pedig “a lengyel baloldali kormány nyugtalanságot idézett elő befektetői körökben”.
A hirtelen jött reflektorfény az ország kárára válhat, rontja a befektetőkben az ország politikai és gazdasági stabilitásáról alkotott képet. S nem utolsósorban nehéz helyzetbe hozhatja a legnagyobb tagjelöltet az uniós csatlakozási folyamat során. A válságra mindemellett gyógyírt jelentett, s minden bizonnyal sokat javított az ország nemzetközi megítélésén, hogy éppen a napokban került sor Kwasniewski és George W. Bush amerikai elnök washingtoni eszmecseréjére.
A befektetőket persze elsősorban a pénzügyi tárca új vezetőjének személye izgatta. Eleinte nyugtalanságot keltett, hogy a választás Grzegorz Kolodkóra esett, aki 1994 és 1997 között az akkor 6-7 százalékos GDP-növekedés fölött bábáskodó baloldali-parasztpárti kormány pénzügyminisztere volt. Kolodko ugyanis – bár nemzetközileg elismert közgazdász, a lengyel európai uniós és EMU-tagság erős támogatója – a fiskális politika terén nem éppen szigorúságáról vált ismertté. Korábbi teljesítménye fényében feltételezhető volt, hogy nem a kiadások lefaragására, hanem a gazdaságélénkítésre helyezi majd a hangsúlyt.
Ám az új miniszter múlt héten bemutatott programja megnyugtatta mind a külföldi, mind pedig a hazai szereplőket. Az alig egy hét alatt elkészült dokumentumban Kolodko ugyan nem fogalmazott meg túl sok konkrétumot, annyi azonban már most látszik: a pénzügyminiszter kompromisszumra törekszik majd a kamatlábak csökkentéséről a kormány és a jegybank között több hónapja húzódó vitában. E “háború” legalábbis részleges szüneteltetésére pozitívan reagáltak az elemzők és a zloty árfolyama is. A szigorú költségvetési politika fenntartását igénylő szólamok az új pénzügyér szájából megnyugtatták a pénzpiacokat. Kolodko ma már nemcsak a költségvetésben elfogadott hiány fenntartását, de akár csökkentését is lehetségesnek tartaná. Az viszont egyelőre nem világos, hogyan kívánja ezt megvalósítani: a bevételek növelésével, avagy a kiadások csökkentése révén. A dolgozatban kiemelt hangsúlyt kapnak a vállalati szférának szánt költségvetési támogatások.
ÍGÉRETEK. A program ezzel együtt inkább bizonytalanságot kelt egyelőre, hiszen látszik: a pénzügyi tárca lökést akar adni a gazdaságnak, de még nem tudja, milyen módon tegye mindezt. Kolodko ígéretet tett az infláció alacsony szintjének fenntartására, amit egyébként – sokak számára meglepő módon – az elmúlt 12 év legnagyobb eredményének titulált. A miniszter kizárta az importilleték bevezetésének lehetőségét, illetve a pénzügy-politikai tanács tagjainak leváltását is.
Kolodko programja új színt is hozott a lengyel kormány gazdaságpolitikájába. Az eddig előtérben lévő makrogazdasági kérdések – idetartozik az infláció kordában tartása, a zloty árfolyamának csökkentése, valamint a kamatlábak mérséklése – után az új pénzügyminiszter a mikroszféra rendbe tételére tesz kísérletet, s megpróbálja lefaragni a meglehetősen magas, mintegy 17 százalékos munkanélküliségi rátát. Leszek Miller azonban nem csupán stabilitást, de a kormánypárt népszerűségének növekedését is Kolodkótól várja, akinek nevéhez a mai napig a legprosperálóbb periódust kötik a lengyelek. Az, hogy egy sokat bírált, ám tagadhatatlanul kompetens szakember került a pénzügyminiszteri posztra, remélhetőleg biztosítja a gazdasági stabilitás fennmaradását Lengyelországban.