Feltűnően nyilvánosan,

újságírók és tévékamerák gyűrűjében bontotta fel a hét elején a Nemzeti Autópálya (NA) Rt. azokat az ajánlatokat, amelyek a már folyamatban lévő sztrádaberuházások soron következő szakaszainak megépítésére kiírt meghívásos pályázatra érkeztek be.#<# A tenderbontáson rendre olyan árajánlatok kerültek elő, amelyek közül a legkedvezőbbek egyenként és együttesen is olcsóbbak voltak, mint a már folyamatban lévő projektekért felelős Vegyépszer vezette Magyar Autópályaépítő Konzorcium korábban beadott és részben letárgyalt árai. Az ajánlatok alapján a "megtakarítás" összesen csaknem 30 milliárd forint lehet. A tenderbontás apró szépséghibája: senki nem tudja garantálni, hogy a meghívásos pályázaton induló cégek nem ismerték a Vegyépszer ajánlatait. Bodnár Zoltán, az NA Rt. vezérigazgatója biztosan csak annyit állíthatott: cégüktől ezek az árak nem kerülhettek ki. Más kérdés viszont, hogy a korábban a Vegyépszerrel konzorciumot alkotó, a mostani pályázaton már önállóan induló Betonút Rt. illetékesei mit tudhattak előző partnereik árairól. Emellett a meghívásos eljárás tisztaságával kapcsolatban kétségeket ébreszthet az is, hogy az egyik hazai napilap néhány nappal az ajánlatok bontása előtt lényegében hibátlanul megtippelte a pályázat végeredményét. A kialakult helyzet is rávilágít arra, hogy a következő szakaszok esetében csakis közbeszerzési eljárással szabad dönteni a kivitelezőkről. Ebben az esetben sem lehet azonban kizárólagos szempont az olcsóság. Az a hír járja ugyanis, hogy az M7-es felújítása során a kivitelező több helyen alaposan eltért a szerződött műszaki tartalomtól, s az előírtnál silányabb minőségben végezte a kivitelezést. Olyan összetett műszaki létesítmények esetében, mint a szóban forgó autópályák, autóutak és műtárgyaik nem lehet az egyedüli döntő tényező sem az ár, sem a politikai ízlés – a műszaki tartalom mindennél fontosabb. És nem csupán az ajánlatoké, hanem – mindenekelőtt – a ténylegesen megvalósuló létesítményeké.