Ki finanszírozza majd az egykori baby-boom nemzedék gondtalan nyugdíjas éveit? A válasz egyszerű: maga a baby-boom nemzedék. Egy közelmúltban publikált és a lakosság elöregedésének problémájával foglalkozó brüsszeli jelentés nem sok kétséget hagy afelől, hogy a bő gyermekáldás éveiben született férfiaknak és nőknek a munkában töltött aktív éveik meghosszabbítására kell felkészülniük, mert az utánuk következő generációkra nem számíthatnak.
Hazai teherpróba Lapát, csákány, háromezer – a Moszkva téri emberpiacon hajnalok hajnalán ilyen sommás ajánlattal toborozzák a zömmel külföldi útlevéllel rendelkező munkavállalókat a tízórás kubikolásra. Ez még étel, ital nélkül is tisztes javadalmazásnak számít a Bács-Kiskun megyei napi 2000-2400 forintos, a Békés megyei 1600-2200 forintos napszámhoz képest. Az “alkalmi” munkaadók azonban nemcsak a bért, de annak közterheit is sokallják. A kis építőipari és agrárvállalkozások között ezért fehér hollónak számítanak azon jogkövető cégek, amelyek legálisan foglalkoztatnak.
A mezőgazdaság mellett a nyári szezonban egyebek között a tartósítóipar, a lakásépítés, a kereskedelem és a vendéglátás is sok idénymunkást foglalkoztat. Németh Imre agrárminiszter számítása szerint csak a mezőgazdaságban évi 70-100 ezer alkalmi munkavállalóra van szükség, de 1998 és 2001 között mindössze évi 18-32 ezer legális alkalmi munkást regisztráltak. A miniszter maga javasolta a kormánynak, hogy úgy lehetne “kifehéríteni” a feketemunkát, ha mérsékelnék a vonatkozó közterheket.
A hazai idénymunkásokkal, valamint a Kárpátaljáról, Romániából, Szlovákiából érkezőkkel együtt összesen mintegy 250-300 ezerre tehető a feketén foglalkoztatottak száma. Kiss Péter munkaügyi miniszter maga is több százezerre taksálja a nyáron engedély nélkül munkát vállalók számát. Társadalmi robbanással fenyeget, ha néhány év múlva az alkalmi munkából élők százezrei elérik a nyugdíjkorhatárt anélkül, hogy jogosultak lennének az ellátásra. A munkaügyi tárca adatai alapján ugyanis 1997 óta 2001-ig csak mintegy 30 ezer alkalmi munkavállalói könyvet váltottak ki, s tavaly is csak 32 ezer alkalmi munkás jelentkezett. Ők összesen 140 ezer napot dolgoztak, munkaadóik 235 millió forint közterhet fizettek be utánuk.
A kormány a feketemunka visszaszorítására radikális könnyítéseket szeretne. Ha július 16-án az országgyűlés jóváhagyja, szeptember elsejétől – a munkadíj nagyságától függően – több mint 50 százalékkal mérséklődik az alkalmi munka közterhe (lásd a táblázatot). Ha pedig munkanélküli alkalmi munkást foglalkoztatnak (a feketén dolgozó eseti munkások csaknem 60 százaléka állástalan), akkor a jelenlegi mérték negyedére csökken a teher. Az egyelőre terv, hogy az alkalmi munkával töltött idő beleszámítana majd a nyugdíjba, s feljogosítana az egészségügyi ellátásra is.
A munkaügyi miniszter a Figyelőnek elmondta: mindettől azt várja, hogy a Munkaerő-piaci Alapból ráfordítandó mintegy félmilliárd forinttal hosszú távon nőnek majd a központi bevételek – ugyanúgy, mint évekkel ezelőtt a társasági adó csökkentését követően. Eközben a legálisan foglalkoztatók terhei is kisebbek lesznek, versenyképességük javul.
Mérsékli a majdani kedvezmény jótékony hatását, hogy az 1997-es szabályozás meglehetősen szigorúan értelmezi az alkalmi munkát. Az számít alkalmi munkásnak, aki kiváltja az alkalmi munkavállalói könyvet, egy munkaadónál folyamatosan csak 5, de havonta legfeljebb csak 15, egy évben pedig 90 napot dolgozik, s összes munkaadójánál is csak maximum 120 nap jön össze. Az egész nyári szezonra, vagy egy-egy hónapra felvett diák, konyhai kisegítő, szüretelő tehát nem számít alkalmi munkásnak, velük határozott időre szóló munkaszerződést kell kötni, és a munkadíjuk után fizetendő közteher mértéke sem csökken.
Nagy vállalkozásoknál – az egy munkaadónál eltölthető napok korlátozott száma miatt – az állandó foglalkoztatottakhoz képest elenyésző az alkalmi munkások aránya. Mint azt a Hungarovin Rt. balatonboglári szőlészetében elmondták, elsősorban határozott időre szóló munkaszerződéseket kötnek, mert a szüret több mint egy hónapig tart. Jobb híján csak a csúcsidőszakra foglalkoztatnak mintegy 200 napszámost, mert körülményes az alkalmazásuk, nagy a bürokrácia. Naponta meg kell ismételni a munkavédelmi oktatást, a gyakran hiányzó adatokért napközben, személyesen kell körbejárni a napszámosokat, naponta kell megvásárolni a közteher jegyet, elvégezni a papírmunkát, majd 5 naponta új alkalmi dolgozókat kell találni. Így főleg a kisvállalkozások járnak majd jól, ahol 5 nap alatt kész a szüret, a betakarítás. Szabó Balázs Bács-Kiskun megyei családi gazdálkodó régóta várja, hogy mérséklődjön az alkalmi munka közterhe, mert a növénytermesztésben ma igen nehezen, vagy egyáltalán nem termelhető ki a napszám költsége.
SZIRMAI S. PÉTER
VÉSZJELZÉS. Az Európai Bizottság által még a sevillai csúcsértekezlet előtt kiadott jelentés újabb vészjelzés az Európai Unió (EU) tagállamainak: a jövő nyugalma érdekében gyökeresen át kell alakítaniuk szociális és nyugdíjrendszerüket. Ha a régóta időszerű reformok elmaradnak, az uniónak 2040 tájékán a jelenlegi 10,4 százalék helyett már a GDP 13,6 százalékát kell a nyugdíjrendszer fenntartására fordítania.
Az európai népesség elöregedésének kedvezőtlen hatásait még a bevándorlás sem lesz képes ellensúlyozni. A tanulmány szerint a jelenleginél kétszer nagyobb bevándorlás, valamint a születések számának megkétszereződése sem változtatna érdemben a helyzeten. Az EU-ba irányuló nettó migráció (az unióban újonnan letelepedő és a kiáramló lakosság száma közötti különbség) 2000-ben 680 ezer fő volt. A tagállamokban a nők átlagban 1,4 gyermeket szülnek. A lakosság számának észrevehető növekedéséhez szakértők szerint egy anyára legalább 1,8 szülésnek kell jutnia és évente legalább 1,2 millióval több bevándorlónak kell érkeznie, mint ahányan elhagyják az EU-t. De ez sem javítana sokat a helyzeten, hiszen egyfelől minimum 20 év kell ahhoz, hogy a születések számának növekedése éreztesse hatását a munkaerő-piacon. Másfelől a népesség korösszetétele várhatóan a lakosság létszámánál is gyorsabban változik majd. Ennek mérését szolgálja, ha a 65 éven felüli lakosság számát elosztják a 15 és 64 év közöttiek létszámával. Ez az arány az unió 15 tagállamában pillanatnyilag 0,24, ám a következő években jelentős növekedésre lehet számítani.
Miután az unióban folyamatosan növekszik a várható élettartam, ugyanakkor a születések száma rendkívül alacsony, az EU lakosai hosszabb ideig élnek, de sokkal kevesebb gyermek és unoka lép a nyomdokaikba. Tizenöt éven belül a 20-29 évesek száma 20 százalékkal csökken majd a jelenlegihez képest, miközben az 50 és 64 év közötti korosztály létszáma 25 százalékkal növekedni fog. A 80 év felettiek száma pedig még ennél is nagyobb mértékben, 50 százalékkal emelkedik majd másfél évtized múlva. Következésképpen egyre fogyatkozó számú munkaképes korúnak kell eltartania egyre több nyugdíjast. Mint a bizottsági jelentés is rámutat, jó tíz év múlva minden harmadik munkaképes korú életkora 50 év felett lesz.
Anna Diamantopulu, az Európai Bizottság foglalkoztatási és szociális politikáért felelős tagja szerint a nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszer pénzügyi összeomlását ilyen körülmények között csak a nyugdíjkorhatár felemelésével és a női foglalkoztatottak számának növelésével lehet megelőzni. Az EU papíron már megtette az első lépéseket, amikor a tizenötök állam- és kormányfői két és fél hónappal ezelőtt Barcelonában megállapodtak, hogy évekkel kitolják a tényleges nyugállományba vonulás idejét. Az a cél, hogy az európaiak legalább 5 évvel tovább dolgozzanak.
Sokan kétségbe vonják, hogy az ilyen voluntarista vállalások mennyire lesznek keresztülvihetők a gyakorlatban. A foglalkoztatás mértékét illetően meglehetősen nagy különbségek mutatkoznak az Európai Unió tagállamai között. Dániában például 75 százalék feletti a foglalkoztatottak aránya, miközben Olaszországban és Görögországban mindössze 58 százalék.
POPULISTA ÉRVEK. Megfigyelők szerint, ha más nem, a bevándorlással szembeni ellenszenv radikális reformokra serkenti majd az Európai Unió tagállamait. Az unió lakossága több országban is egyre ellenségesebben viszonyul a bevándorlókhoz, ami a témát felkaroló szélsőjobboldali és populista pártoknak mostanában sok szavazatot hozott a választásokon. A közvélemény változó hangulatát és nagyobb közbiztonság iránti vágyát érzékelve, az EU kormányai is cselekvésre szánták el magukat. A tagországok vezetői néhány nappal ezelőtt Sevillában számos intézkedést hoztak az unióba irányuló illegális bevándorlás visszaszorítására.
A tagállamok egy része – Spanyolországgal és Nagy-Britanniával az élen – még olyan drasztikus megoldástól sem riadt volna vissza, hogy a jövőben az illegális bevándorlás kiindulópontjának számító országoknak szánt uniós segélyeket az együttműködési készségtől tegyék függővé. Bár a tervet végül részben ejtették, már a téma napirendre tűzése is érzékeltette, hogy az EU számos mai vezetője komolyan gondolja Európa “erődítménnyé” alakítását.
Migrációs kérdésekkel foglalkozó szakértők ugyanakkor egyoldalúnak tartják a tizenötök megközelítését, amely minden bajért a szegény országokból felkerekedő emberek tízezreit okolja. Joanna Apap, az Európai Politikai Tanulmányok Központjának munkatársa a Figyelőnek nyilatkozva részben a kilencvenes évek európai politikáját tartja felelősnek a jelenlegi helyzetért, mert az gyakorlatilag kizárta az EU-n belüli legális letelepedés lehetőségét, miközben képmutatóan megtűrte a feketemunkát. Apap szerint az EU-nak a teljes bezárkózás helyett ki kellene tárnia kapuit a legális bevándorlás előtt, aminek korlátozása hátsó kapuk keresésére ösztönzi az ígéret földje felé tartók tömegeit.
A tizenötök rövid távú politikai prioritásai és az unió bevándorlókra való hosszú távú ráutaltsága között mindenesetre ellentétek feszülnek. Európának a következő években muszáj lesz szélesebbre tárnia a kapuit a munkát és magasabb életszínvonalat kereső külföldiek előtt, különben a növekvő számú idős ember eltartása elviselhetetlen terheket róhat a társadalomra.
