Érdemes lenne egyszer végre hosszasabban írni arról, hogy a morál mennyiben meghatározó eleme a politikai (és benne a külpolitikai) döntéseknek. Meg arról, mi a különbség morál és moralizálás között. Végül pedig: egy kontinens legfontosabb politikai szervezetének (Európai Unió) kifejezetten reálpolitikai, vagy netán erkölcsi alapon kell-e megítélnie egy uniós belépésre várakozó állam miniszterelnökének politikai előéletét, illetve annak egy joggal vitatott epizódját?
Medgyessy Péter miniszterelnök kémelhárító múltjának (a kormánypártok által amatőr módon kezelt és a jobboldal által profi módon kihasznált) ügye miatt Budapestről hamis optikával voltunk kénytelenek szemlélni az Európai Unió sevillai csúcsértekezletét.
Ma már megállapítható, hogy az unió nem moralizált, hanem pragmatikusan, az általános európai érdekek primátusa alapján cselekedett. (Nem csoda: az EU-államok kormányfői a szociáldemokrata Schrödertől a magyar ellenzék által “mintaképnek” tekintett pénz- és médiamágnás Berlusconi olasz kormányfőig az európai politikai színkép valamennyi árnyalatát képviselték.)
NINCS KIKÖZÖSÍTÉS. Ez a reálpolitikai magatartás tükröződött a sevillai csúcs peremén létesített kapcsolatok sokrétűségében. Már június végén Esztergomban megtartják a visegrádi négyek találkozóját. Ezzel helyreáll a Benes-dekrétumok és az uniós felvétel kapcsolatát felvető, emlékezetes Orbán-nyilatkozat miatt megszakadt együttműködés. Röviddel ezután Schüssel néppárti kancellárral, az egyértelműen jobboldali osztrák koalíció vezetőjével találkozik a miniszterelnök. Július elején a Vatikánban fogadja a pápa és meghívta Berlusconi is. Majd július 10-én az EU következő soros elnökéhez, a konzervatív dán miniszterelnökhöz utazik, onnan pedig Svédországba.
Úgy fest, hogy az unió csúcsértekezlete az államközi kapcsolatok vonatkozásában mintha napirendre tért volna az ügy felett. Más kérdés, milyen a kulisszák mögötti hangulat és melyek ennek a pragmatikus megközelítésnek a határai. Erre ma még nem lehet érvényes választ adni. A komoly európai lapok publicisztikái elkerülhetetlenül inkább erkölcsi alapon és a hetvenes, nyolcvanas évek fordulójának magyar politikai sajátosságait nem ismerve, vagy nem méltányolva közelítik meg a kérdést. Ezért például szkeptikusan fogadják Medgyessy hivatkozását a magyar IMF belépésre, holott tény, hogy arra a szovjet nyomás ellenére, szinte puccsszerűen került sor. Az akkori helyzetben ez sokoldalú és kifinomult elhárító tevékenységet igényelt, amelynek a mai magyar miniszterelnök nyilván csak egyik szereplője volt.
GLOBÁLIS OPTIKÁVAL. Az árnyék tehát azért ott lebeg az ügy felett, noha a világsajtó vezető orgánumai közül csak a hamburgi Spiegel kapcsolja össze közvetlenül a Medgyessy-ügyet a sevillai csúccsal. A cikk alapállása az, hogy Medgyessy “a demokratikus érettség hiányáról tesz tanúbizonyságot”, amikor elhárító tiszti szereplésének elismerése után is hivatalban óhajt maradni. Ugyanakkor az unió részéről semmiféle külső beavatkozás nem várható, mert “ezt az ügyet a magyaroknak maguknak kell megoldaniuk”.
Ezt látta a mi szerencsétlenül torzító sevillai optikánk. Valójában a konferencia figyelmét az illegális bevándorlás megállítása, vagy legalább korlátozása kötötte le. A bevándorlási ügyhöz képest még az EU keleti kiterjesztésének vitája is háttérbe szorult. Nyitva maradt minden megoldatlan kérdés – mindenekelőtt az agrártámogatás. Mindössze egy deklaráció született arról, hogy az október 24-25. értekezleten megnevezik azokat az országokat, amelyekkel december közepéig befejezik a csatlakozási tárgyalásokat.
Újra felvéve a magyar szemüveget, ezért sem mindegy, hogy a magyar törvényhatósági választásokat néhány nappal október 23-a előtt tartják-e, mint azt a kormány kívánja, vagy 27-e táján, mint a jobboldali ellenzék szeretné. Az uniós és a világos szimbólumokat hordozó magyar időpontoknak ez a sajátságos kapcsolata befolyásolhatja a magyar miniszterelnök várhatóan küzdelmes politikai jövőjét.
Október végéig eldől, hogy a decemberi EU-csúcsról szóló kommentárnak lehet-e majd azt a címet adni: “Medgyessy Péter Koppenhágában”.
