Az elmúlt napokban nem csupán az időjárás, de a politikai hangulat is igen forró volt az országban a Medgyessy-ügy miatt. Mit gondol, meginoghat az üzleti bizalom egy ilyen helyzetben, amikor ennyire minimális a kormányzati többség?
– Az idén tízesztendős Pesti Est és az Est Média csoport tudatosan távol tartja magát a politikától, lapjainkba nem is vettünk fel politikai hirdetéseket a választások idején. Magánemberként azonban azt gondolom, ez az ügy nem olyan nagy horderejű, mint amilyen visszhangja volt. Viszont mindenképpen korrektebb dolognak tartottam volna, ha a múltjáról idejében számot ad a mai miniszterelnök. Mégis szerencsések vagyunk: nálunk nagy port kavart az ügy, míg például Oroszországban nem is merül fel a kérdés, hogy Jelcint miért egy volt titkosszolgálati tiszt követte az elnöki székben.
– Várhatóan be kell számolniuk az állami és az államhoz “közel álló cégeknek” – például az MFB-nek vagy a Defendnek – is az elmúlt időszak bizonyos ügyleteiről. Hogy látja, miért sok a tisztázatlan ügy?
– Onnan kezdeném, hogy én a lehető legkisebb állami szerepvállalás híve vagyok. Az állam nem lehet jó gazda, az élet bebizonyította, hogy az állami szinten kezelt ügyek jó részének hihetetlenül nagy a “tehetetlensége”, már csak ezért is alaposan meg kellene vizsgálni az államigazgatás hatékonyságát. A nagyobb szervezeteknél is előfordul, hogy egy-egy jó kezdeményezés személyi ellentéteken akad meg, ilyenkor jól jön az átvilágítás, hogy a vezetők tisztában legyenek azzal, mi is van a “fekete dobozban”. Hogy a kérdésre válaszoljak: az állami cégnek nem kellene versenytárgyalás nélkül döntenie, s ha mégis ezt teszi, akkor átlátható és ellenőrizető formában kellene szerződéseket kötnie.
– Rendben, de miként lehet az átlátható és szabályos döntéseket kikényszeríteni?
– Nem tudok erre megoldást adni, de szerintem a legnagyobb hátrányunk e téren, hogy a civil társadalom nem működik Magyarországon. Az emberek azt várják, hogy a felül lévők majd megoldják a problémáikat, a mindenkori hatalomnak pedig nem érdeke a civil ellenőrzés kiépítése, támogatása. Tudomásul kellene venni, hogy a problémákat kreatívan, s helyi szinten kell megoldani. Sajnos poroszos oktatási rendszerünk ma sem ezt az elvet vallja.
– Az egyik legnagyobb állami cég, a Dunaferr 50-100 milliárd forintos problémáját viszont nem lehet helyi szinten megoldani.
– Nem vagyok a téma szakértője, de erről a brit Thatcher-korszak jut eszembe, amikor az egész nemzetgazdaság hosszabb távú érdekeit figyelembe véve drasztikusan leépítették az acélipari kapacitásokat. Persze ez komoly feszültségeket okozott, így egy nagyobb átszervezésbe idehaza is akkor lehetne csak belefogni, ha az ott dolgozó sok ezer ember számára valódi munkahelyteremtő programokat kínálnak.
– A sevillai EU-csúcs egyik fő üzenete, hogy 2003 tavaszán Magyarország már aláírhatja a csatlakozási szerződést az EU-val. Ön szerint milyen lehetőségekhez jutunk ezzel?
– Úgy vélem, nem csupán a földek vagy az ingatlanok értékelődnek majd fel, hanem a vállalatok értéke is jelentősen megnő a csatlakozás után. A cégek ugyanis egy sokkal nagyobb, közös szabályok mentén működő piacban gondolkodhatnak majd, s idővel a munkavállalás is felszabadul. Mivel mindez egy hosszabb folyamat része, szerintem maga a csatlakozási aktus kevésbé lesz látványos.
– A csatlakozás Ön szerint hogyan érinti a magyar kis- és középvállalatok külföldi terveit?
– Kolozsváron például addig nem fognak nagyobb vállalkozásba, amíg nem vezet oda jó út, nehéz a telefonálás, a bankok nem működnek rendesen, vagy erősek a magyarellenes hangok. A határok megnyílásával azonban a magyar nyelvterületek mind jobban bekapcsolódnak majd gazdaságunk vérkeringésébe, és így a környező országok természetes befektetési tereppé válnak.
