Gazdaság

Civilek konzultációja a világbankkal – Aranyköpések

Kétségbe vonják a Világbank bányaberuházásainak fejlődést segítő hatását a társadalmi szervezetek.

Akarata ellenére jutott bizonyos aranybányászati alapismeretek birtokába jó két évvel ezelőtt egész Magyarország. Ha addig nem tudtuk volna, 1200 tonna döglött hal a Tiszán és a Szamoson közismertté tette: az aranyat az ércből ciánnal lehet kioldani.

Civilek konzultációja a világbankkal – Aranyköpések 1Két évvel korábban, egy kirgiz aranybányában, Kumtorban szabadult el a mérgező anyag, s ott nem voltak ennyire szerencsések. Bár a két tonnányi cián már öt órája a folyóba jutott, a szomszédos településen gyanútlanul itták, locsolták, főzték a vizet – senki sem értesítette őket. Hivatalosan máig tagadják, hogy bárki áldozatul esett volna, ám a helyiek a baleset három halottjára emlékeznek. Az ottani körzeti orvos mintegy ezer embert akart utókezelésre utalni. Ám mihelyst vizsgálódni kezdett, felmentették az állásából. Tapasztalatait azért elmondta volna, éspedig Budapesten. A plénum pedig az a konzultáció lett volna, amelyen a Világbank finanszírozta bányászati, olaj- és gázkitermelő beruházásokról cseréltek eszmét ezen a héten a pénzintézet szakértői, az ipar képviselői és az érintett civil szervezetek.

Teszik ezt annak a felülvizsgálatnak a keretében, amellyel James Wolfensohn, a Világbank elnöke két éve, az intézmény prágai közgyűlésén saját stábját is meglepte. Szinte minden előzmény nélkül azt indítványozta ugyanis: vizsgálják meg, jó-e, ha a bank szerte a világ legszegényebb részein, a többnyire nagy környezeti károkkal járó, és leginkább multinacionális vállalatok tulajdonában álló kitermelő beruházásokat finanszíroz. (A civil szervezetek aggodalmairól lásd táblázatunkat.)

Civil aggodalmak Civilek konzultációja a világbankkal – Aranyköpések 2A Világbank által finanszírozott kitermelő ipari beruházásokkal kapcsolatban a civil szervezetekben számos aggály fogalmazódott meg:

• E beruházások a helyi-és regionális környezet rombolásával járnak, egészségügyi kockázatot hordoznak (Kumtor esetében például nemcsak az elszenvedett ciánszennyezés a probléma: a bányászatból visszamaradt mérgező anyagokat egy gleccsertóba akarják süllyeszteni, ám azok a felmelegedés és olvadás révén könnyedén a teljes régió vízkészletét elszennyezhetik)

• Felszámolják az őslakosok, a helyiek életterét (Kumtor mellől közel 7 ezer embert kellett a baleset után kitelepíteni, a helyi mezőgazdaság és turizmus – a környék megélhetési forrásai – tönkrementek)

• Nincs valós fejlesztő hatásuk (a Világbank saját jelentése szerint is jóval alacsonyabb jövedelműek azok az országok, ahol erőteljes kitermelés és exportálás folyik, mint ahol a bank nem támogat ilyen beruházást)

• Ezen invesztíciók a politikai elit és a nagyvállalatok érdekeit szolgálják elsősorban, nem pedig a helyi lakosságét

• Elvonják az erőforrásokat az alternatív megoldásoktól, például a megújuló energia-technológiák finanszírozásától

• Fokozzák a globális klímaváltozást (fosszilis energia, szén kitermelése)

• Szerepük van a korrupció, illetve a diktatórikus rezsimek fennmaradásában (a Csád-Kamerun olajvezeték arról híresült el, hogy a befolyt világbanki hitelből rögtön fegyvert vásárolt a helyi rezsim)

Áprilisban Rio de Janeiróban a budapestihez hasonló konzultáción a latin-amerikai érdekek, vélemények csaptak össze. Kelet-Európa és Közép-Ázsia budapesti találkozója után Afrika és Ázsia bányászati problémái kerülnek szóba, az év végére pedig a tervek szerint megszülethetnek az ajánlások is. A Világbank-csoport egyébként csak az utóbbi évtizedben közel 13 milliárd dollárt költött bányászati, olaj- és gázkitermelő beruházásokra; ebből 5,4 milliárdot a vállalatoknak kölcsönző Nemzetközi Pénzügyi Társaságon (IFC) keresztül. A civilek a legveszélyesebbek között az aranybányákat tartják számon, és az IFC a hírek szerint most a romániai Verespatak bányájába tervez beszállni.

“E folyamat háromféleképpen zárulhat” – véli Peter Ellwood, a felülvizsgálat sajtósa. Kijöhet, hogy minden a legnagyobb rendben, nincs szükség változtatásra, de ajánlhatják azt is a Világbanknak, hogy végleg vonuljon ki ezekből az iparágakból. A harmadik variáció szerint maradjon, de körültekintőbben támogassa e beruházásokat. Habár a jelenlegi fázisban az ajánlások még nem rajzolódnak ki, mégis a legutóbbi verzió látszik a befutónak.

KECSKE ÉS KÁPOSZTA. Ellwood úgy véli, ha korábban is azok lettek volna a normák, amelyeket ma e szervezetben vallanak, nem is merült volna fel a felülvizsgálat gondolata. E megfogalmazásának mindenesetre ellentmond, hogy a riói tanácskozásról készült jelentéssel a civil szervezetek nemhogy nem értettek egyet, de saját verziót írtak. A Világbankban a további szerepvállalást a kitermelő iparban azzal az érvvel szokás alátámasztani, hogy a hitelezett cégek akkor is fennmaradnak, ha az IFC nem pénzeli ezeket. Ha viszont – bármely kis hányadban is – részt vesz a finanszírozásban, alkalma nyílhat némi térítő munkára. Azaz belülről rendítheti meg e cégek környezet- és társadalomromboló gyakorlatát, s indíthat reformokat.

Civilek konzultációja a világbankkal – Aranyköpések 3Ebben az érvelésben azonban hibádzani látszik, hogyha belső ellenzékként, jobbítóként kívánt az IFC működni, akkor azt eddig eredménytelenül tette. Másrészt, ha nélküle is fennmaradnak e vállalatok, mire föl a banki támogatás? Az IFC-n belül sem egyhangú azonban a vélemény. A legutóbb az argentin válságtól megtépázott tekintélyű fejlesztési intézmény egyfelől szeretne gyorsan lábra kapni, amihez a kitermelő ipar relatív olcsó és gyors megtérülést hozó beruházásai jó alapul szolgálnának. Másfelől viszont előbukkan a felelősség gondolata, no és az a lassan egy évtizede csírázó eszme, hogy nem egy, csupán a megtérülést hajhászó kereskedelmi bankról van szó, hanem egy fejlesztési célokat szolgáló szervezetről, amelynek immár innovatív megoldásokkal kellene előrukkolnia. Bármilyen ajánlások fogalmazódjanak is meg a felülvizsgálat során, a Világbankban máris siettek leszögezni, hogy azokat nem tartják kötelező előírásoknak magukra nézve. Akkor fogadják meg a javaslatokat, ha egyetértenek velük.

CIVIL HATÁS. A kirgiz orvos nemcsak falujában, de Budapesten sem beszélhetett: hiába igényelt, nem kapott útlevelet. Helyette a húga jött, ám mire zöld utat kapott, elfogytak a konzultáción a helyek. A zárt ajtó mögött folytatott megbeszélésekre ugyanis mindössze kéttucat civil szervezet nyert bebocsáttatást. S nemcsak az alacsony számuk vet fel a civilekben az egész felülvizsgálattal kapcsolatban ellenérzéseket, hanem az is, hogy bár a folyamat elvben teljesen független a Világbanktól, az egészen nagyon is látszik a pénzügyi szervezet keze nyoma. Külön érdekes a vizsgálat finanszírozása: a költségeket felerészt a bank, felerészt bányacégek állják…

Ajánlott videó

Olvasói sztorik