Gazdaság

A legrátermettebb európai menedzserek – Vezető szerepben

Az új kor másféle képességeket követel a vállalatvezetőktől. Európában a Business Week által kiválasztott 50 menedzser birkózik meg a leghatékonyabban a kihívásokkal.

Voltak már jobb időszakai is az öreg kontinensnek, ez kétségtelen. A gazdasági növekedés Olaszországtól Svédországig csigalassúságú már régóta. Rövid eddigi élete során az euró szinte végig gyengült a dollárral szemben, csak újabban tért magához valamelyest. A nem is oly rég még Európa jövőjének oszlopaiként ünnepelt mamutvállalatok – mint a Vodafone, a Vivendi Universal és a Deutsche Telekom – mára katasztrofális állapotban vannak. A politika elcsúfult, a korábbinál több szavazó fordul a szélsőjobb felé. Mindehhez pedig a kormányok előtt ott áll a kihívás, hogy 2004-ig tíz új taggal bővítsék az Európai Uniót.

EURÓPA SZTÁRJAI. Bár e háttér nem a legderűsebb, a Business Week (BW) tudósítói és szerkesztői az idén is megválasztották Európa Sztárjait. Igaz, gondok vannak szép számmal, de a hozzáértő menedzserek, politikusok, újítók és pénzemberek széles táborában nem volt nehéz megannyi méltó jelöltet találni. A győztesek azok lettek, akiknek ügyes stratégiai döntései az ínségesebb időkben fizetődnek ki igazán.

Közéjük tartozik Gérard Mestrallet, a párizsi székhelyű Suez elnök-vezérigazgatója. A vállalat az ő fáradhatatlan munkájának köszönhetően nőtte ki magát globális víz- és energiaszolgáltató óriássá. Mestrallet a kilencvenes években könnyen megtehette volna, hogy profilt módosít, beszállva a médiába, az energiakereskedelembe és az internetbe; akkoriban mindezek az üzletek mesés nyereséggel kecsegtettek. De a sajtószerepléstől ódzkodó üzletember – néhány, a reflektorfényt kedvelő társától eltérően – tudta, hogyan mondjon nemet, aminek eredményeként a Suez ma irigylésre méltóan prosperál. Hasonló történet főszereplője Pasquale Pistorio, a francia-olasz STMicroelectronics chipgyártó szicíliai vezérigazgatója. Rengeteget invesztált a kutatásba és fejlesztésbe, emellett stratégiai szövetségeket is kötött a távközlési és a fogyasztói elektronikai ágazat vezetőivel, s így biztos kézzel irányította az STMicrót a jó és a rossz időkben egyaránt. “Tizennégy éve halmozzuk a tudást és a tapasztalatot. Ezért vagyunk most az élen” – mondja.

Ugyanez a következetesen teljesítménycentrikus szemlélet teszi a spanyol Emilio Botínt az európai banküzlet kiemelkedő alakjává. Közvetlen alárendeltjei a megmondhatói, hogy a Santander Central Hispanio (SCH) 67 esztendős elnöke rendszeresen vasárnaponként is összehívja a menedzsmentet a madridi központban egy stratégiai értekezletekre. Botín nemcsak alapos ember, de ahhoz is jó érzéke van, hogy kiválassza, mit érdemes megvenni: erről tanúskodott legutóbb múlt év végi merész húzása, a brazil Banespa bank 5 milliárd dolláros felvásárlása. Az expanzió révén az SCH mára Spanyolország és Latin-Amerika legnagyobb eszközállományú bankja lett, ráadásul az egyik legnyereségesebb egész Európában.

MOTIVÁLÁS. A bátor akvizíciók persze fontosak lehetnek, de az európai vállalati sikerek kulcsa végeredményben mégiscsak az alkalmazottak irányításának és motiválásának művészete, melynek gyakorlását sokszor külön nehezíti a világ más részein nem tapasztalható soknyelvű és multikulturális környezet. Luca di Montezemolo, a Ferrari vezérigazgatója szerint menedzserként “olyan feltételeket kell teremteni, hogy az emberek a legjobbat hozzák ki magukból”.

Az újító szellem él és virul. Mi mással lehetne vajon magyarázni a brit Paul Gratton elképesztő sikerét? Az annak idején az egyetemet otthagyó, 42 éves vezérigazgató kezei alatt az Egg mára Európa egyik legnagyszerűbb startup online bankjává fejlődött. A Csatorna túloldalán Bernard Liautaud, a vállalatirányítási szoftvereket gyártó Business Objects vezérigazgatója azt bizonyítja, hogy a francia mérnöki tehetséggel a csúcsra lehet jutni. Cége jobban teljesít olyan izmosabb riválisoknál, mint az amerikai Oracle és a német SAP.

A sok sikertörténet egyik titka az, hogy a vállalkozók képesek meghökkentően újszerűen közelíteni olyasmihez, ami egyébként hagyományos európai erősségnek számít. A francia Marc Refabert például kiváló üzletet csinált az online sajtárusítással. Oroszországban, ahol az üzleti klíma még mindig elég rideg, Anatolij Karacsinszkij vállalkozó létrehozott egy ma már több mint kétezer alkalmazottal működő számítástechnikai céget, amely számítógépprogramokat ír részint orosz vállalatok, részint nyugati óriáscégek – köztük az amerikai Citigroup – számára. Ebből is látszik, milyen gyorsan változnak az idők: Oroszország az idén először képviselteti magát a BW eme listáján.

EGYSÉGES EURÓPA. Az elkövetkező néhány esztendőben Európa valószínűleg ugyanolyan súlyos próbatételen fog átesni, mint a második világháború után, amikor romjaiból kellett újjáépíteni. A teszt ezúttal demográfiai: a volt keleti blokkban élő mintegy 100 millió ember rövidesen az Európai Unió polgárává válik. “Küszöbön áll a kontinens egyesítése, s nekünk fel kell készülnünk erre – figyelmeztet Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke -, a bővítés megköveteli, hogy az eddiginél pontosabban definiáljuk, mit akarunk egy 25 vagy még több tagállamból álló unióban.” Történelmi döntések szükségesek annak eldöntéséhez, hogy Európa igazán koherens politikai egységgé fejlődjön-e, vagy megmaradjon országok laza szövetségének.

Alapvető kérdések csakugyan. De Európa sikerét végső soron a vibráló humán tőke határozza majd meg. E szempontból nincs ok aggódni a jövő miatt.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik