Éppen olyan természetes szereplői a piacnak a védelmi szférához szorosan kapcsolódó szellemi termékek az Egyesült Államokban, mint az elektronikai eszközök, rakéták vagy anyahajók. A hadiipari cégek globális százas toplistáján több olyan cég is szerepel (így például a CUBIC, a Booze-Allen & Hamilton, de a Lockheed is), amelyek tevékenységében tekintélyes súllyal szerepel a tanácsadás, koncepciók és fejlesztési tanulmányok kidolgozása. A Pentagon és a különböző haderőnemek évente milliárdos nagyságrendben rendelnek külső szakértőktől tanulmányokat, feleslegessé téve ezzel egy nagy létszámú, mindenre kiterjedő saját kutatói bázis fenntartását, és biztosítva a kormányzati szféra utánpótlási hátterét. Az amerikaihoz képest még némileg lemaradva, de gyorsan fejlődik a hadiipari szellemi termékek európai piaca is, különösen az olyan komoly hadiiparral és védelmi képességekkel rendelkező országokban, mint Nagy-Britannia és Franciaország.
Közép- és Kelet-Európában – így Magyarországon – a védelmi vonatkozású szellemi termékeknek egyelőre gyakorlatilag nincs piacuk, a meglehetős esetlegességgel megrendelt tanulmányok, értékelések többnyire fiókokban, gondosan elzárt szekrényekben végzik pályafutásukat. Furcsa mód azonban az amerikai cégek igen mélyen beágyazottak a térségben, szinte nincs olyan ország, ahol ne lenne jelen legalább egy, de inkább több is közülük. Mindennek az a magyarázata, hogy a régió országainak nyújtott amerikai védelmi segélyek egy részét mindegyik ország a haderő-átalakítási folyamat elméleti megalapozására kívánta fordítani.
VERSENYEZNEK. Miután az amerikai segélyt csak amerikai termékre vagy szolgáltatásra lehet elkölteni, saját forrást pedig egyik kormányzat sem kívánt ilyen célokra fordítani, kizárólag tengerentúli cégek versenyezhettek és nyerhettek el megbízásokat. Magyarországon a konzultációs együttműködésre vonatkozó első keretmegállapodást még 1996-ban írta alá a Honvédelmi Minisztérium és a Külügyminisztérium a műfaj amerikai klasszikusával, a Rand Corporationnel. A megállapodás égisze alatt a Rand két projektet hajtott végre, mindkettőt néhány százezer dolláros értékben. Az első tanulmány a magyar haderőstruktúra átalakításának lehetséges alternatíváit vizsgálta, a második a nemzeti katonai stratégia tervezetét dolgozta ki.
Az 1999-es stratégiai felülvizsgálat azonban a regionális sajátságoknak megfelelően nem a Rand ajánlásai mentén dolgozta ki a magyar haderő új szerkezetét, a nemzeti katonai stratégia pedig – a nemzeti biztonsági koncepció kidolgozásának csúszása miatt – azóta sem került napirendre. Lényegesen nagyobb gyakorlati sikert mondhat magának a CUBIC cég immár negyedik éve nálunk működő csapata, amely – évente mintegy 1,5 millió dolláros díjazás fejében – gyakorlatilag az első pillanattól kezdve részt vett a haderő-átalakítás kidolgozásában. Jelentős mértékben elemzéseik, ajánlásaik adták a stratégiai felülvizsgálat intellektuális alapját, és jelenleg is intenzíven részt vesznek a végrehajtást támogató humán erőforrás és logisztikai rendszerek fejlesztésében. A Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Vezérkar felső vezetése mellett dolgozó amerikai védelmi tanácsadó pedig az igazi hadiipari nagyágyúnak számító Science Applications International Corporation (SAIC) alkalmazottja.
ELVILEG ELŐNYÖS. Bár az amerikai segélyből folyósított megrendeléseknél magyar cégek és vállalkozók nemigen rúghatnak labdába, az elmúlt időszakban egyre több olyan szereplő bukkant fel, amelyek a NATO-csatlakozási folyamatban és a haderő átalakítása során szerzett speciális ismeretekre támaszkodva próbálnak valamiféle piacot kialakítani, s azon megvetni a lábukat. Kiinduló helyzetük elvileg előnyös, hiszen az amerikai módszerek megismerése mellett, többnyire személyes tapasztalatból, részletesen ismerik a régió haderőinek sajátos problémáit, a haderő-átalakítás és a NATO-csatlakozási folyamat lehetséges buktatóit. Hátrányukra szolgál ugyanakkor, hogy alkalmazásuk az égvilágon semmilyen politikai hasznot nem hoz egyetlen NATO-kormányzatnál sem, és – bár olcsóbbak az amerikai cégeknél – működésüket nem külföldi segélyből, hanem a nagyon is szűkös hazai költségvetésből kellene fedezni.
A legnagyobb érdeklődés a NATO infrastrukturális beruházási programjaiba való bekapcsolódás lehetőségét övezi, ennek megfelelően a szakértők és tanácsadók is elsősorban erre összpontosítják figyelmüket.
