Ön mi szeretne lenni leginkább: milliomos, olimpiai bajnok, miniszterelnök, Nobel-díjas tudós, popsztár, népszerű tévés személyiség, vagy egy nagyvállalat vezérigazgatója? Ez a kérdés is elhangzott a Marketing Centrum – lapunk megbízásából – készített telefonos felmérésében, amelynek során 1060 országszerte véletlenszerűen kiválasztott nagykorú személyt faggattak a sikerrel kapcsolatos elképzeléseikről. Nos, a magyarok többsége milliomos szeretne lenni, de a vezérigazgatóság is vonzó.
Az üzleti, illetve anyagi siker tehát igen kívánatos a magyarok számára. Mégis, mindössze a megkérdezettek 54 százaléka tudott név szerint megemlíteni egy általa sikeresnek tartott üzletembert. A hívottak 37 százaléka semmit sem tudott mondani a kérdés kapcsán, további 9 százalékuk pedig nagy cégek vezetőit említette, de még rákérdezésre sem tudta megnevezni a Mol vagy a Matáv vezérigazgatóját. Ez önmagában is jelzi, hogy nálunk még a kiugró üzleti siker sem tesz valakit automatikusan közismertté.
NÉV NÉLKÜL. A megkérdezettek 14 százaléka személyes ismeretségi köréből, szűkebb pátriájából említett sikeres üzletembereket, és nagyon sok esetben itt is név nélkül (például a szomszéd hentes, a Tüzépes és hasonlók). Végül a megkérdezettek 40 százaléka többé-kevésbé közismert üzletembereket említett, ám közülük is sokan nem üzleti eredményeiknek köszönhetik a népszerűségüket, hanem inkább jómódú ember hírében álló művészek, közszereplők, sportolók.
A telefonos háztartásokban élő 18 évnél idősebb polgárok az üzleti siker mércéjének elsősorban a szakmai elismertséget és az önállóságot tartják, ezután következik a magas jövedelem. Ezekhez képest a hatalom és a külföldi utazások másodlagos jelentőségűnek bizonyultak. Míg az önállóságot minden társadalmi csoport egyformán fontosnak tartja, addig a diplomások és a nagyvárosokban élők az átlagosnál jóval kisebb jelentőséget tulajdonítanak a hatalomnak és a jövedelemnek. A legtöbben úgy vélik, hogy ma Magyarországon multinacionális cégnél, illetve saját vállalkozásban érhető el a leginkább üzleti siker. A hazai vállalatokra csak nagyon kevesen voksoltak. Akik a saját vállalkozásra “szavaztak”, természetesen az átlagosnál lényegesen többre becsülik az önállóságot, míg a multikat említők a hatalmat és a magas jövedelmet. Mindezt megerősíti Szalai Erzsébet szociológus is. “Ma kétféle karrierút közül választhat az a fiatal, aki sikeres akar lenni a gazdasági életben: önálló vállalkozásba kezdhet, vagy beléphet egy multinacionális nagyvállalathoz.” Utóbbinál kevésbé lehet kiélni az egyéni kreativitást, a vállalkozáshoz viszont megfelelő családi, anyagi háttér szükséges. A hazai egyéni vállalkozások életképessége függ a gazdaságpolitika alakulásától is. “Jelenleg stagnál a hazai szektor, míg az állam a nagyvállalatokat – jellemzően külföldi cégeket – támogatja adó- és befektetési kedvezményekkel, amit az Európai Unió nem néz jó szemmel” – teszi hozzá Szalai Erzsébet, aki szerint egyre nehezebb bekerülni a magyar gazdasági elitbe. “A fő lapokat már leosztották, az újonnan érkezőknek alig van hely. Nem elég a megfelelő végzettség, hiszen lassan a végzős közgazdászokból és jogászokból is túlkínálat lesz. A rendszerváltáskor még nem volt olyan réteg, amely nagy vagyont halmozott fel, az elmúlt 12 évben azonban megjelent ez a csoport is, és az elitbe a gyermekeik fognak bekerülni.”
SZOCIÁLIS TŐKE. A felmérésre válaszolók a sikeres üzletembert úgy jellemezték, hogy elindított egy virágzó vállalkozást, s azt követően felelősségteljes munkát végez. Az üzleti siker elérésében a válaszadók – közülük is különösen a diplomások – a legnagyobb jelentőséget az olyan vezetői erényeknek tulajdonították, mint a dönteni tudás, a határozott fellépés és a jólinformáltság. A kedvező személyi és anyagi háttérnek és az emberi erényeknek a 60 évnél idősebbek az átlagosnál lényegesen nagyobb, a budapestiek viszont kisebb jelentőséget tulajdonítottak. A válaszolók másodlagosnak tartották a politikai kapcsolatokat, miközben ezzel ellentmondásban az általuk megnevezett üzletemberek közt több olyan személy is szerepelt, aki elsősorban a politikából vált ismertté.
KARRIERTAPASZTALATOK. A szociológus szerint ma egy bizonyos szint felett nem lehet érvényesülni szociális tőke, azaz állami és pártkapcsolatok nélkül, s nem árt ismerni a bürokrácia útvesztőit sem. Szalai Erzsébet szerint minél többféle korábbi karriertapasztalatot szerzett valaki, annál több esélye van az érvényesülésre. A sikeres hazai nagyvállalkozók korábban dolgoztak kisvállalatnál, nagyvállalatnál és az állami vagy pártbürokrácián belül is.
A polgárok általában kifejezetten kedvező véleménnyel vannak a sikeres üzletemberről, sokféle jó tulajdonsággal felruházzák. A budapestiek és a 30 éven aluliak némiképp rosszabb, míg a nők és a 60 évnél idősebbek az átlagnál jobb véleménnyel vannak róluk. A legjellemzőbbnek az önállóságot, az ambíciót, a megbízhatóságot és az energikusságot tartják, míg a legkevésbé jellemzőnek az önzetlenséget. Mohás Lívia pszichológus szerint az egyén sikerhez való hozzáállása is meghatározó. A gazdasági karriert befutók főleg a sikerkeresők közül kerülnek ki, akik tudnak a célra koncentrálni és lelkesen küzdenek érte. A kudarckerülők ugyanis energiájuk java részét a fiaskók kivédésére fordítják, kevésbé a célra és a küzdelemre. A sikeres ember azonban a kudarcot is tanulási lehetőségnek látja, amiből értékes tapasztalatok sora származhat. Az ideális hozzáállás ilyenkor az okok kielemzése. Megfelelő volt a feladat kiválasztása? Alaposan felkészültünk-e minden lehetőségre? Volt-e a feladathoz mérten kellő tudásunk? Mit rontottunk el? Mi múlott a külső körülményeken? Ha valaki mindig az utóbbira hivatkozik, az nem fog tanulni kudarcaiból, s sorozatos csalódásokra számíthat. De nem szabad túl sokáig tépelődni a történteken, hanem tovább kell lépni, s a tanulságok alapján új feladatba fogni.
“A társadalom jutalmazásától is függ, hogy a sikerkereső vagy a kudarckerülő beállítottság a célravezető. A Kádár-rendszer kimondatlanul is a panaszkodásra szocializálta az embereket: nem kellett gondolkodni az érvényesülésért, kifizetődött a hátrányos helyzetre vagy származásra és az akkori ideológiára hivatkozni” – idézi fel Mohás Lívia. “A magyarok köztudomásúlag ma is szeretnek panaszkodni. Sokszor azonban nincs igazi bajuk, hanem például a befutott emberek így védekeznek környezetük irigysége ellen.” Az irigységet a felmérésre válaszolók is említették az üzleti sikerrel járó árnyoldalak között, ám komolyabb hátránynak tartották a kevés szabadidőt, a munkával járó stresszt és a magánélet hiányát.
KICENTIZETT FIGYELEM. Aki feljutott a csúcsra, az arra is számíthat, hogy hirtelen egyedül találja magát. “A túl gyors felemelkedés identitásproblémákat vált ki, ezt hívják keszonbetegségnek” – mondja Szalai Erzsébet. A korábbi személyes kapcsolatok ugyanis meglazulnak, s az újak ezeket csak részlegesen pótolják, az egyén kapcsolati válságba kerül. Hogy erről elfeledkezzen, még inkább a vállalati ügyekbe veti magát, állandó felpörgetettségben dolgozik. Ami nem azonos a jókedvvel: a jókedv nyugodt, kiegyensúlyozott érzés, míg a “feltuningolt” ember állandóan szorong, hogy ez az állapot megszűnhet. “Több száz felsővezetővel készítettem interjút, s azt tapasztaltam, hogy ezek az emberek lélegzet nélkül, egyfolytában beszélnek, nem hagynak időt a kérdésekre, és nem kíváncsiak a másikra” – meséli a szociológus. Az elmagányosodás egyik oka, ha az üzletember érzelmi kapcsolatait is piaci mintára alakítja át: minimális ráfordítás mellett maximális eredményre törekszik. Kicentizi a figyelmet, törődést, szeretetet, amit a másikra fordít, amit családtagjai, barátai megéreznek és elhidegülnek tőle, hiszen az emberek azokat szeretik, akik nem méricskélik az érzelmeket. “Ez azonban széles társadalmi jelenség, nem csak az üzletemberek problémája” – teszi hozzá Szalai Erzsébet.
Ez a magatartás nemcsak a magánéletre üthet vissza: hosszú távon az üzleti életben is csak az számíthat sikerre, aki ápolja a kapcsolatait. “A kapcsolati etika szabályait érdemes követni az üzletfelekkel éppúgy, mint a magánéletben” – tanácsolja Mohás Lívia. Ennek alapja az igazságosság, s hogy a felek ne csupán megértsék és figyelembe vegyék, hanem hitelesen átéljék a másik szempontjait és érdekeit is. A verseny helyett pedig a kölcsönös együttműködésre törekedjenek. Egy vezető például csak akkor várhatja el év végi hajrá idején a túlórázást a beosztottjától, ha ő is méltányos vele, s máskor hajlandó korábban is hazaengedni, ha annak valamilyen elintéznivalója van. “A jó üzletembereknek biztos érzékük van az adok-kapok egyensúlyához” – mondja Mohás Lívia.
Mennyire érzik magukat sikeresnek az átlagemberek? A kérdésre válaszolók a családi életükkel a legelégedettebbek, és az anyagiak terén a legkevésbé. A család, munka, barátok, kultúra, sport és anyagiak közül a családi élet terén való sikerességet sorolták a válaszadók a legelőrébb. A megkérdezettek egyébként átlagosan három-négy (egészen pontosan 3,7) területen érzik magukat sikeresnek. Igazán sikertelennek mindössze a válaszadók 1 százaléka gondolja magát, miközben 7 százalékuk mind a hat területen sikeresnek véli magát. A legsikeresebbnek a diplomások és a 60 évnél idősebbek érzik magukat, a legkevésbé pedig a 46-59 évesek, illetve a szakmunkások.
HARDY ILONA,
a Budapesti Értéktőzsde “szülőanyja” és első ügyvezető igazgatója számtalan szervezetben visel komoly tisztséget. Így például elnöke a Befektető-védelmi Alap igazgatóságának és a kezdeményezésére létrejött Aranykor ABN Amro – ma K&H – Bank Nyugdíjpénztár ellenőrző bizottságának, tőzsdei választott bíró, a Napi Gazdaság szerkesztőbizottságának elnöke, az ország uniós csatlakozását segítő Magyar Atlanti Tanács nevű civil szervezet alelnöke. Emellett tőzsdejogot oktat több egyetemen, ügyvédként pedig kizárólag cégek tartoznak a kliensei közé. E korántsem teljes lista már önmagában is a siker bizonyítéka, az üzletasszony szerint azonban ez a szó szubjektív kategória. A karizmatikus embereket tartja sikereseknek, akik át tudják adni a hitüket, lendületüket, akikből sugárzik az erő, s személyiségük varázsával képesek másokat magukkal ragadni. “André Kosztolányi mondta, hogy aki nem hisz a csodákban, az nem realista, s nekem ez lett az ars poeticám. Hiszen mindenre képesek vagyunk, csak akarni kell, s ezt a kollégáimmal is el tudtam hitetni. Nagyon fontos persze, hogy az embernek meglegyen a lelki nyugalma, belső harmóniája, ami nem pozíciókhoz kötött” – vallja Hardy Ilona. Az elmúlt évtizedben számos tisztségre kérték fel, de a választásnál mindig fontosnak tartotta, hogy megőrizhesse az önállóságát. Független maradt a mindenkori kormánytól, de vállalati alkalmazott sem lenne, mert egy hierarchikus kapcsolatrendszerben csorbulna a döntéshozatali szabadsága. S hogy Magyarországon miért található kevés nő a csúcson az üzleti életben? Szerinte az egyetemeken nem rosszabb a lányok teljesítménye, mint a fiúké, ám a gyermeknevelés nagyobb része – s előtte a szülés – rájuk hárul, így viszont nehéz a munkában is maximumot produkálni. A tőzsdétől is részben azért vált meg, s később a nyugdíjpénztárnál is visszavett az aktivitásából, mert nem akarta, hogy feladatait a magánélete rovására lássa el. Úgy véli, ez nem áldozat, a hölgyek zöme általában boldogabb, hogy anya lehet, mint ha egy fényes karriert futna be. “Nehéz az egyensúlyt megtalálni, talán nem is lehet. A gyengébb nem képviselői egyébként jobban képesek konfliktust kezelni, kompromisszumot teremteni, mint a férfiak” – szögezi le az üzletasszony, aki szerint egy hölgy akkor válik elfogadottá egy testületben, ha női mivolta nem is jut el a többiek tudatáig.
VIZI E. SZILVESZTER
azt vallja, hogy a tudóst a tudás ethosza, az igazság keresése vezérli. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet igazgatója számára ezért a szakmai sikert az jelenti, amikor felismeri, hogy valami nagyon izgalmas új tényre bukkant. “Ugyanúgy érzek ilyenkor, mint Archimédesz, aki beülve a fürdőmedencébe rádöbbent, hogy minden vízbe mártott test annyit veszít súlyából, mint az általa kiszorított víz súlya” – meséli a professzor. A történet ismert: a görög tudós ekkor “Heuréka!” (“Megtaláltam!”) felkiáltással kiugrott a vízből, s meztelenül végigszaladt a városon, hogy felfedezését hírül vigye az uralkodónak. Vizi E. Szilveszter már egész fiatalon megismerhette ezt az állapotot Oxfordban, s később is jó néhányszor átélhette, hiszen évente több mint hatszázszor idéznek a publikációiból, azaz a világ egyik leggyakrabban citált tudósát tisztelhetjük benne. Mint mondja, a tudományos életben a sikernek azonban van még egy pillanata: amikor felfedezését mások is megerősítik. Ennek tulajdonítható, hogy a tudósok minden publikációjukat a nevük alatt teszik közzé, mint ahogy a festők is szignálják az alkotásukat. A legbüszkébb arra az Angliában megjelent felismerésére, amelynek 1991-ben a philadelphiai számítóközpont nyilvántartása alapján mint a földkerekség egyik legtöbbet idézett dolgozatának odaítélték a “Citation Classics” titulust. Az idegsejtek “beszélgetni” tudnak egymással, és képesek befolyásolni egymás működését, s a professzor arra jött rá, hogy az egyik idegsejt úgy hat a másikra, hogy az abban lévő közvetítőanyag felszabadulását gátolja, mert a túl nagy mennyiségben felszabaduló anyag kóros állapotot hozna létre az agy működésében. E hatás egy jelfogón keresztül érvényesül, mely gyógyszerekkel befolyásolható. E felismerés alapján több gyógyszert is kifejlesztettek, s a gyógy-szergyártók évente dollármilliárdokat keresnek velük. Ám az akadémia elnöke – aki egyetemi tanár az Egyesült Államokban – a legfontosabbnak azokat a gyó-gyászatban elért eredményeket tartja, amelyek ezen szereknek köszönhetők.
KOLTAI LAJOS
Kossuth-díjas filmoperatőr szerint a siker lényege, hogy valaki olyasmit képes produkálni megfelelő időben, amit igényel a világ. Ennek elérésében a szerencsét is lényegesnek tartja. “Az ember tud valamit, amit más nem, ám az én sikerem sokak teljesítményének eredménye” – szögezi le a világhírű művész, akinek minden filmjét, különösen az Egyesült Államokban, megelőzi egy válogatás. Olyan stábot kell ugyanis felállítania, amelynek tagjai nemcsak szakmailag kiválóak, hanem emberileg is képesek a közös feladat elvégzésére. “Erőt ad egy gesztus vagy egy pillantás. Rám a rendező jóvoltából esik a választás: Giuseppe Tornatore mondta például, hogy amint találkozott a szemünk, már tudta, hogy én fényképezem Az óceánjáró zongoristájának legendája című filmet” – mondja Koltai Lajos. Az sem véletlen, hogy Szabó István a Bizalom elkészítése, azaz húszegynéhány éve mindig őt hívja, ha forgat. Tornatoréval közös mindkét filmjéhez a jelenleg legjobbnak tartott olasz rendező korábbi operatőre, Dante Spinotti adta a stábját, s a magyar operatőr mindkétszer elnyerte az olasz Oscar-díjként jegyzett David di Donatello szobrot, ráadásul másodszor – a Malenáért – Oscarra is jelölték. Szász Péter forgatókönyv-író, filmrendező mondta mindig, hogy az igazi művek embermesék, s Koltai Lajos úgy érzi, a Napfény ízével együtt az említett filmek valóban embermesék, mert a társaink legszentebb szeretete által diktált filmezéssel készültek úgy, hogy a rendezők a kép erejének elsődleges fontosságot tulajdonítottak. Ezen elvárást az operatőr maradéktalanul teljesítette, s hogy ez nem csak neki volt köszönhető, azt azzal is hangsúlyozta, hogy első David di Donatello-díja ünnepélyes átvételére a kameraoperátort kérte meg.
