Időálló színvonalas tankönyvet írna manapság embert próbáló, kemény feladat.#<# Ezt az aligha eredeti észrevételt a recenzens Csáki György A nemzetközi gazdaságtan alapjai című munkája olvastán fogalmazta meg. Méghozzá éppen akkor, amikor Chikán Attila, a Közgáz rektora egy tanácskozáson kijelentette: a gazdasági élet gyors változásai miatt egy most végzős egyetemista ismeretanyaga nyolc-tíz év alatt biztosan elavul. Komoly kihívással kell tehát szembenéznie annak, aki mostanság tankönyvírásra vállalkozik.
Ám térjünk tárgyunkra, és mondjuk ki: szerzőnk alapos, terjedelmes, világos felépítésű, áttekinthető szerkezetű, jó stílusú munkája ugyan nem az örökkévalóságnak készült, de tisztes célját elérte, noha óhatatlanul szembekerült néhány csaknem kibogozhatatlan problémával. Méghozzá legfőképpen amiatt, mert a közgazdaság-tudományból az utóbbi évtizedekben kivált jó néhány nehezen körülhatárolható és még helyét kereső diszciplína. Ezeknek az új tudományágaknak – mint a nemzeti gazdaságtan is – a határai képlékenyek, alakíthatók, s ezért gyakoriak közöttük az átfedések, “határsértések”, amelyek az oktatásban is okozhatnak zavarokat.
Szerzőnk mindezt elkerülendő, úgy határozza meg könyvének tárgyát, hogy a nemzetközi gazdaságtan az egyes gazdasági szereplők közötti, határokon átnyúló, tartósan érvényesülő kölcsönös kapcsolatok, viszonyrendszerek vizsgálatával foglalkozik. Ebbe a definícióba sok minden belefér, ami könyvünknek inkább előnyére válik, mert az olvasó – enyhe túlzással – egy helyen mindent megtalál. Így például érdekes elmélettörténeti fejtegetések mellett eszmefuttatásokat a globalizációról, a regionalizálódásról, a külföldi beruházásokról, a nemzetközi pénzügyi rendszerek működéséről. Mi több: Csáki György könyvét a már elfogadott, elismert kutatások eredményére építi, s emellett széles válogatást ad klasszikus és mai szerzők munkáiból, és az egyetemisták üdvére még számos didaktikailag szerencsés megoldást is alkalmaz.
Az erények mellett a kifogások tehát eltörpülhetnek, noha ezeket sem hagyhatjuk említés nélkül. Ilyen szerzőnk vitára késztető megállapítása a Szovjetunió utáni új helyzetről, illetve a globalizációról, továbbá az egypólusú világ leegyszerűsítő megítéléséről. Miről is van szó? Az intézményesített globalizálódás korában – amikor megszűnt “a második világ”, s ezért nem is értelmezhető “a harmadik világ” kategóriája – végérvényesen csak egyetlen világgazdaság létezik, amelynek mozgástörvényeit és fejlődési tendenciáit csak igen kis számú nemzetgazdaság s néhány globális nagyvállalat határozza meg. A gazdaságilag egypólusú világban, a világgazdaság egyetlen lokomotívja az Egyesült Államok. Következésképpen nem szabad elzárkózni, és a nemzetgazdaságok, valamint a vállalatok kénytelenek megismerni ennek az egypólusú világnak a mozgástörvényeit és fejlődési tendenciáit, hogy alkalmazkodhassanak hozzájuk.
Nos, ebben a fejtegetésben sok az igazság, mégis kiegészítésre szorul. A tények ugyanis azt bizonyítják, hogy korai még leírni a harmadik világot, sőt a számos fejlődő ország labilis gazdasága, ingatag politikai helyzete, a helyi háborúk csaknem állandó fenyegetése rendkívül jelentős és kiszámíthatatlan hatást gyakorol erre az egységes világgazdaságra. Valójában tehát a globalizálódó világgazdaság továbbra is meglehetősen sérülékeny.
De hát hagyjuk a lényeget nem érintő akadékoskodást, már csak azért is, mert Csáki György végső soron igen hasznos könyvvel gazdagította a szakirodalmat. Munkájának érdemi mondandója alkalmasint 8-10 évig nem válik idejétmúlttá. Legyünk optimisták!
