Gazdaság

Mobil internet, másképp – Éteri csatatér

Meglehet, nem lesz szükség a harmadik generációs mobilhálózatokra ahhoz, hogy a felhasználók drót nélkül internetezzenek.

Egy jól bevált technológiát alkalmazva saját “kötöttpályás” sztrádájukra terelhetik a szörfözni vágyók jó részét a hagyományos, tehát kábeles internetes infrastruktúrát biztosító távközlési vállalatok – derül ki a brit Network News számítástechnikai szaklap elemzéséből. A bárhol történő, bármikori internetelérést a drótnélküli technológia, a WLAN teszi lehetővé. Ez az a megoldás, amelyben nagyfrekvenciájú rádióhullámok teremtenek összeköttetést egy helyhez kötött hozzáférési pont és egy szabadon mozgó terminál – például egy notebook – között.

Mobil internet, másképp – Éteri csatatér 1A British Telecom (BT) bejelentette: az elkövetkező három évben 4 ezer nyilvános internet-hozzáférési állomást épít ki az Egyesült Királyságban. A “forró pontokon” – autópályák mentén működő kávézókban, hotelekben, vasúti várótermekben és reptereken – elhelyezett drótnélküli hálózatokba besétálva tenyérgéppel vagy mobilszámítógéppel bárki rácsatlakozhat a hálóra, természetesen a BT szolgáltatására történő előfizetés után.

A harmadik generációs mobiltelefónia elsősorban a mobil internetezésben rejlő üzleti lehetőségeket aknázná ki, e területre azonban nemcsak a mobilszolgáltatóknak fáj a foguk. A BT elemzői a potenciális fogyasztók mobil-internetezési szokásait figyelve jöttek rá, hogy számukra sem lehetetlen az utazó üzletemberek kiszolgálása. A cég felméréséből az derül ki, hogy a dolgaikat intéző felhasználók csak kivételes esetekben kapcsolják be számítógépüket helyváltoztatás közben – ők is, mint mindenki, elsősorban nyugodt körülmények között szeretnének e-maileket írni, olvasni és internetezni. Mindezt a WLAN technológia a legmesszebbmenőkig biztosítja: a 2,5 gigahertzes tartományban sugárzott rádióhullámok másodpercenként 11 megabitnyi adat átvitelére képesek, s hatótávolságuk elérheti a 100 métert is. A felhasználónak mindössze egy WLAN-kártyára van szüksége – ez egy antennával ellátott hálózati kártya, amely a hozzáférési pontok adóvevőjével teremti meg a kapcsolatot -, s az információáradat ezután már a megszokott utakon haladhat tovább.

A WLAN üzleti célú felhasználásnak egyelőre nem is technológiai, hanem jogi akadályai vannak. A 2,5 gigahertzes sáv ugyanis szabad frekvencia, vagyis licencdíj fizetése nélkül, ingyenesen használható. A frekvenciaengedélyek kiosztásáért felelős Brit Rádiókommunikációs Ügynökség megkezdte ugyan a sáv használatára vonatkozó szabályok kidolgozását és megadóztatásának előkészítését, a BT szerint azonban a díjak beszedése lehetetlen, ma már ugyanis több tízezer vállalat üzemeltet belső drótnélküli hálózatokat. A távközlési cég vezetői ezért úgy vélik, nem ütközik törvénybe, ha a WLAN-on alapuló szolgáltatást indítanak be.

Az Egyesült Államokban nem okoz gondot a szabad frekvencia üzleti alkalmazása. Az erre specializálódott szolgáltatóknak köszönhetően itt már virágzik a WLAN technológián át internet-hozzáférést kínáló üzlet. Az ott Wi-Fi-nak nevezett rendszerek piacvezető szállítója, a T-Mobile – amely cég egyébként mobiltelefon-hálózatokat is üzemeltet – csak az Egyesült Államokban több mint 650 ilyen állomást épített ki az American Airlines, a Starbucks kávézólánc és több hotelcsoport számára. Ezekben 8-10 dollárért akár napi 24 órát is internetezhetnek az utasok. A Wi-Fi piacon egyébként nagy a tolongás, az egyik szolgáltatóval szerződésben álló ügyfél pedig nem használhatja a másik hálózatát. A Wayport infrastruktúra-szolgáltatóval szerződésben álló “forró pontok” használhatatlanok a T-mobile ügyfelei számára és fordítva; e kellemetlen összeférhetetlenséget a szolgáltatásokat összefogó start-up vállalkozások próbálják megszüntetni. Az iPass, a Boingo Wireless, vagy a Gric Communications nevű szolgáltatóknál előfizetve több hálózathoz is hozzáférhet a felhasználó.

Arról egyelőre elképzelések sincsenek, hogy a Wi-Fi milyen mértékben rontja majd a harmadik generációs szolgáltatók esélyeit, ez utóbbi technológia egyelőre ugyanis gyakorlatilag nem működik. Az azonban bizonyos, hogy még jó időnek el kell telnie ahhoz, hogy e gyors hálózatok a lakott területek nagy részét lefedjék. Addig pedig bizonyos, hogy a sűrűn elhelyezett, pontszerű hozzáférési lehetőségek is kielégítik a felhasználókat.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik