Roppant mértékben megnövelték a vállalatok, vállalkozások vezetői iránti követelményeket a gazdaságban világszerte bekövetkezett mélyreható változások.#<# Jórészt ez az időben felismert igény hívott életre egy napjainkban immár virágzó "iparágat", azzal a nemes feladattal, hogy megtanítsa a vezetőket, miként igazodhatnak el a gazdasági élet rejtelmeiben. A gyorsan gyarapodó kutatások, vizsgálódások, elemzések eredményeképpen sorra jelentek meg üdvös cikkek és értekezések, tanulságos szak- és kézikönyvek, alapanyagot szolgáltatva egy mind divatosabb fiatal diszciplinának: a vezetéstudománynak. Ezzel párhuzamosan helyet és elismerést vívtak ki maguknak az egyetemi, főiskolai oktatásban is a "rokonszakmák", mint a munkatudományok, a gazdaság és a vállalkozások szociológiája, illetve pszichológiája.
Ez a fogyatékos bevezetés indokolhatja, hogy illő módon méltassuk Klein Sándor (és munkatársai) Vezetés- és szervezetpszichológia című vaskos könyvét, amely három részben, a vezető, a csoport és a szervezet szempontjából vizsgálja, magyarázza a munka világának jelenségeit, szabályait, mozgástörvényeit.
SZŰKRE SZABVA E módfelett alapos kötet egyrészt bizonyítéka a szerző alapos tájékozottságának, széles körű szakmai és (szép)irodalmi ismereteinek, másrészt világos stílusával is megörvendeztetheti e nehéz téma iránt érdeklődőket. Örömünket azonban lelohasztja, hogy írásunk szűkre szabott terjedelme még arra sem elegendő, hogy akár csak vázlatosan ismertessük mindazt, amiről – bővebben avagy rövidebben – itt szó esik. Szerzőnk még így is elégedetlen, megjegyzi: bármely hosszúra sikerül is ez a könyv, szinte minden téma kifejtése csak vázlatos lehet. Ez ugyan igaz lehet, ámbár kár volt figyelmen kívül hagynia, hogy még egy nehezen kezelhető, hétszáz oldalas munkába sem zsúfolható be egy könyvtárra, szerényebben: több könyvre való matéria. E sorok írója tartózkodik annak megítélésétől, hogy mely témákat kellett volna ebben a műben mellőzni, és azokról önálló könyveket megjelentetni.
A túlzott terjedelmen túl jelen esetben megnehezíti a tanuló dolgát a szöveg gyakori megszakítása az egyébként érdekes, de többnyire hosszú idézetekkel, hivatkozásokkal. Ezt a nehézséget fokozza, hogy a számos mellékes téma bemutatása mellett a szerző az összefoglalásokkal, saját álláspontjának ismertetésével meglehetősen takarékoskodik. Többnyire a jobb sorsra érdemes egyetemistára bízza, hogy a számos vélemény között meglelje a helyesnek vélt választ. A didaktikailag nehezen feldolgozható fejtegetések közötti eligazodást segítette volna egy tárgymutató. A néhány oldalnyi többlet itt már nem számított volna.
Ez az egyébiránt igen színvonalas munka ráirányítja figyelmünket az új diszciplinákkal foglalkozó tankönyvek egyik jól ismert problémájára. A tudós emberek általában, az új szakterületek elfogadására törekvők különösen hajlamosak arra, hogy témájukról, szeretett tárgyukról kellő válogatás nélkül “mindent” elmondjanak. Mi több: a hasonló újdonsült diszciplinák szorosan kapcsolódnak több, mára már igazi polgárjogot nyert tudományághoz, s – részben emiatt – fiatal szakmájuk
“illetékességének” határai meglehetősen bizonytalanok, képlékenyek. Könnyen beláthatjuk: szerzőnknek tehát nehéz dolga volt. Teljesítménye már csak ezért is elismerést érdemel. És még valami. Gyakori szándéka a hasonló tárgyú tankönyvek íróinak, hogy segítsék azokat, akik már a gyakorlati életben, a vállalatoknál végzik hasznos tevékenységüket. Klein Sándor munkájának másik célja ezért: pszichológiai tudással bővíteni a vállalatok vezetőinek ismereteit, és elterjeszteni körükben e korszerű szemléletmódot. Nehéz azonban feltételezni, hogy egy túlhajszolt menedzser békés esti óráján leveszi polcáról könyvünket, megkeresi – mondjuk – a sikeres vezetők tízparancsolatát, és tudatába vési a második törvényt: “Kísérletezz, vállalj kockázatot és tanulj az elkövetett hibákból!” Vagy a harmadikat: “Képzeld el a fényes jövőt!”
HIÁNYPÓTLÓ MUNKA. Ám félre az iróniával, a csipkelődéssel! Ismerjük el: Klein Sándor munkatársaival szerfelett hasznos, színvonalas, hiánypótló művet írt. Egy meglehetősen feltáratlan területen végzett sokéves kutatómunka eredményét tette közkinccsé e vaskos kötetben. Mindennek elismerése mellett talán elnézik a recenzensnek, ha “magasröptű” eszmefuttatását egy még az “ókorban” megtanult és (hamisan) énekelt, kissé bugyuta cserkésznóta néhány sorával fejezi be. Íme: “Ilyen vezető kell nekünk, ilyen vezető pompás, kinek a feje éjjel-nappal világító lámpás”. Mivel pedig az ilyen “pompás” vezetők sorozatgyártására még várnunk kell, addig is szorgalmasan lapozgassuk ezt a – Gyula Liviusz szellemes rajzaival illusztrált – könyvet.
