Piacvezető versenytársánál egy nagyságrenddel kisebb távközlési vállalatként a VTH látványosan készült a hagyományos telefonpiac megnyitására. Milyen célokat tűztek maguk elé?
– A legfontosabb, hogy a Vivendi nem azért lépett be a magyar piacra 1994-ben, hogy pont 2002-ben tegyen valamit. A vállalat egy nagyon hosszú távú stratégiai elképzelés megvalósítása érdekében van itt. Az alapelképzelés – ahogy Franciaországban is – az volt, hogy a liberalizálódó piacon megszerezzük a második szolgáltató pozícióját, s a korábbi monopol telekom vállalat első számú kihívója legyünk. És ez sikerült is. Kezdetben helyi szolgáltatóvá váltunk, s befektetőként több koncessziós telefontársaságot megvásároltunk. Megjelentünk az adatátviteli és az internetes piacon. A mobiltelefóniába való bekapcsolódásunk egyelőre nem vezetett eredményre, de még nem tettünk le róla. Igaz, a prioritás most nem ezé a területé.
– A liberalizációra elméletileg már hónapokkal ezelőtt sor került. Menynyire igazolódnak piaci várakozásaik? Sikerült betörniük a Matáv területére és elcsábítani előfizetőit?
– Az első ügyfelünket a Matáv területén február 23-án kapcsoltuk be a hálózatunkba, s ma néhány ezer ilyen ügyfelünk van. Hogy ez sok, vagy kevés, az nézőpont kérdése. A vállalatnál alapvetően úgy gondoljuk, országos viszonylatban még nincs olyan versenyhangulat, mint amilyennek lennie kellene. És sejtem is, hogy miért. A legfontosabb probléma, hogy a piaci szereplők közül egyedül a Vivendi célozta meg a lakossági piacot. Mivel azonban a hasonló fellépés senki másnak nem érdeke, a verseny rendkívül lassan bontakozik ki. Ugyanakkor a Matávnak az az érdeke, hogy megnyugtassa az ügyfeleket. Ideológiájuk szerint nem kell úgy kapkodni, nem biztos, hogy a gyors versenyzés jó az előfizetőknek. De nem hibáztatom én őket sem, logikusan az időhúzásra törekednek.
– Valóban, versenytársaik jobbára az üzleti piacon szeretnének ringbe szállni. A lakossági piac miért nem hoz lázba senkit?
– Azért, mert ennek a szolgáltatásnak a gazdaságossága még nem bizonyított. Alig néhány napja saját igazgatóságunknak próbáltuk megmagyarázni, hogy a lakossági piacon egyelőre sűrű ködben vagyunk és semmit sem látunk tisztán. Ahhoz, hogy a helyzet megváltozzon, még nincsenek meg a feltételek. A leginkább a Matáv referencia összekapcsolási ajánlata, az úgynevezett RIO hiányzik. Ez ugyanis lehet olyan tartalmú, hogy másokat is a piacra csábít, de olyan is, hogy még a Vivendi is meggondolja a folytatást.
– A korábbi monopol szolgáltatóról a legjobbat feltételezve kinek éri meg belépni a lakossági piacra?
– E piac kiszolgálása csak egy bizonyos méret felett gazdaságos. Ha valakinek már van egy országos hálózata, rendelkezik megfelelő számlázási és egyéb eszközökkel, akkor hatékony lehet itt is. Mi például a lakosság azon részének szolgáltatunk, akiknek a telefonszámlája a mobil, helyközi és nemzetközi irányba több mint ezer forint. Ezek az ügyfelek 15 százalék kedvezményt kaphatnak. Belátható, hogy ez nagyon sok előfizetőt érinthet. Ekkora kedvezményt adni azonban ennél kisebb ügyfélkörnek nem gazdaságos. Márpedig versenytársaink többségének a miénknél jóval kisebb az ügyfélköre. Így számukra a kifizetődő megoldás az üzleti szféra kiszolgálása.
– Az egyik konkurens távközlési vállalkozás első embere arról beszélt, hogy szerinte a magyar piaci szabályozást nem az ügyfelek érdekeinek megfelelően alakították ki. A helyi szolgáltatók, így a VTH területén például ma is drágábban vehetik igénybe az előfizetők a Matávétól időnként elmaradó minőségű szolgáltatásokat…
– Csak részben értek egyet. Én úgy látom, hogy 1993 óta a távközlési környezet kialakítása valóban nem kedvez az ügyfeleknek, mert nem kedvez a valós versenynek. A cél egy évtizeddel ezelőtt a távközlés európai szintre emelése volt. Ez részben sikerült is. Tagadhatatlan viszont, hogy vannak anomáliák. A Vivendi jóval kisebb cég, mint a Matáv. Bizonyos fejlesztésekre, mondjuk egy színvonalas számlázási rendszer kiépítésére, csak később tudtunk vállalkozni. Az utánunk következők pedig még mindig nem építették ki ezt a rendszerüket. És nem azért, mert ott rosszabb emberek dolgoznak. Csupán a cégméretről, a sorozatnagyságról és ezzel a lehetőségekről van szó. Egy beruházásnál más az egy ügyfélre jutó költség 3 millió, illetve 400 ezer előfizető mellett. Persze egyes megoldások későbbi bevezetése valóban kedvezőtlen következményekkel járhat. De abban azért biztos vagyok, hogy az ügyfélszolgálatunk most sem beszél rosz-szabbul az ügyfelekkel, mint a Matáv centrális call centere. És mivel nekünk is vannak a többi szolgáltatóéval, így akár a Matávéval is összehasonlítható mérőszámaink, bátran állítom, hogy a mi szolgáltatásaink minősége nem rosszabb a versenytársakénál.
– Nem félnek attól, hogy az elmaradásokat kihasználva a Matáv a még meglévő helyi koncessziók lejárta után lerohanja a VTH szolgáltatási területeit?
– A Matáv már piacra léphet a Vivendi területein, mert erről megállapodtunk. A távolsági hangszolgáltatás tekintetében a korábbi monopol szolgáltató ugyanúgy szerencsét próbálhat a Vivendi területén, mint ahogy mi is csábíthatjuk a Matáv előfizetőit. Helyi pozícióink miatt pedig azért nem aggódom, mert ahogy a Matávhoz se ment be senki helyi szolgáltatónak, feltételezhető, hogy a Vivendihez se fog.
– A sajtóhírek szerint tulajdonosuk, a Vivendi Universal magyar vállalkozása a VTH eladását fontolgatja. Valóban gazdát cserél a társaság?
– Erről én is olvastam az újságokban. De a viccet félretéve: a hír igaz. A Vivendin belül elhangzott, hogy a közép- és kelet-európai, nem stratégai cégektől, így például a lengyel és a magyar vállalkozásoktól, a profiltisztítás jegyében megválna a Vivendi Universal. Azóta a hír egyre nagyobb nyilvánosságot kap. Mivel azonban egy ilyen adásvétel során az érintett cégek menedzsmentjével ritkán szoktak egyezkedni, keveset tudok arról, hogy ez a folyamat hogyan is áll. Hivatalosan csak annyit mondhatok, hogy a felkészülés szakaszában vagyunk.
– Találgassunk egy kicsit! Egyáltalán ki lehetne a vevő? A legújabb hírek szerint különböző befektetési alapok érdeklődnek a VTH iránt…
– Egy ilyen váltás az előfizetőket egyáltalán nem érinti, leginkább a menedzsment szempontjából érdekes igazán. De ha már találgatunk, minden attól függ, milyen típusú lesz a vevő. Én ma nem tudok egyetlen vehemensen érdeklődő szakmai befektetőről sem, amely bármelyik magyar távközlési vállalkozás megvásárlásán munkálkodna. És arról sem tudok, hogy a Vivendit bármelyik telekom cég meg akarná venni. Maradnak a pénzügyi befektetők, talán kooperálva szakmai befektetőkkel.
– Mennyiben befolyásolják a cég működését az esetleges eladásáról szóló hírek?
– A hírek önmagukban nem okoznak problémát. Korábban, 1997-ben sem okozott gondot a működésben, hogy a tulajdonosi struktúra átalakult. De maga az eladás sem okozhat nagyobb változást, ha szakmai befektető kezébe kerül a cég. Ebből jó eredmény is kisülhet. Ha viszont pénzügyi befektető veszi meg a társaságot, feltehetően a stratégia nem változik.
– Tartja ezt arra az esetre is, ha a társaság valóban gazdát cserél és az új tulajdonos új irányt szab a VTH számára?
– Új irányt nem, más hangsúlyokat lehet szabni. Elképzelhető, hogy az új tulajdonos kicsit többet akar a tartalomszolgáltatások felé menni. De ezt mi is akarjuk, legfeljebb eddig még nem tudtunk sort keríteni rá. Olyan változást azonban nem tudok elképzelni, hogy a koncessziós szolgáltatások, vagy az adatszolgáltatások területén leálljunk, netán visszalépjünk. Az országos internet szolgáltatások fejlesztésének leállítása, fékezése szintén nem valószínű.
