Belgrád központjában, a Nusicseva utcai Downtown delikátesz boltban akármerre néz az ember, mindenütt magyar terméket lát. Made in Hungary feliratú felvágottak, borok, fűszerek, levesporok, édességek sorakoznak a polcokon. Magyarország ma Jugoszlávia hetedik legfontosabb gazdasági partnere, de várható, hogy hamarosan még előrébb lép: március 8-án aláírták a magyar-jugoszláv szabadkereskedelmi szerződést, ami a vámok 85 százalékát megszünteti.
“A megállapodás nyomán a magyar exportőrök még az EU országaiból származó szállítókkal szemben is előnybe kerülnek a jugoszláv piacon” – húzza alá a Figyelőnek nyilatkozva Major István, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára. A vámelőnyt felhasználva a magyarok ugyanúgy megvethetik a lábukat ezen a nehéz piacon, ahogyan például Horvátországban tették, miután tavaly áprilisban hatályba lépett a Budapest és Zágráb között köttetett hasonló egyezmény.
NYUGATI KÖTŐDÉS. Mindemellett a magyar export mintegy háromnegyede már jó néhány éve az unióban talál vevőre. Ezen belül az uniós export durván fele Németországba irányul (lásd a grafikont). Figyelemre méltó, hogy a vállalatok nyugati kötődése egyes uniós tagállamokénál is erősebb, vagyis az EU-ba menő export részaránya Magyarországon magasabb, mint néhány tagállamban. A magyar exportszerkezet közép-európai összehasonlításban is nagyon kedvező képet mutat. Inotai András, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatójának számításai szerint 1995 és 2000 között a Németországba irányuló magyar kivitel gyorsabban nőtt, mint bármely más térségbeli ország hasonló mutatója. Ezen belül a késztermékek és az ipari végtermékek kivitele különösen megugrott: itt is a magyar mutató emelkedik ki a régiós adatok közül.
Mindazonáltal a délkelet-európai piac – miként számos más régió is – egyre fontosabbá válik a magyar gazdaság számára. Miközben a magyar kivitel egészének 2001-es növekedési rátája euróban számolva 11,3 százalék volt, a Balkánon az exportbővülés 29,6 százalékot tett ki.
Látványos a növekedés üteme a CEFTA-tagállamok esetében is: a 23 százalékos exporterősödés nyomán ezen országok részesedése a magyar külkereskedelemben immár eléri a 9 százalékot. Ráadásul ez a reláció Major István szerint “még nem futotta ki magát”, már csak azért sem, mert a tagállamokra a dinamikus gazdasági növekedés a jellemző. Az időről időre jelentkező korlátozó intézkedésekről a helyettes államtitkár úgy vélekedik: azok csak azt mutatják, hogy a szervezeten belül is “félelmetes vetélytársként” kezelik Magyarországot, különösen a mezőgazdaság területén. Annál is inkább, mert az effajta eszközökkel élő Romániában és Lengyelországban még nem fejeződött be a mezőgazdaság reformja. “Az ilyen intézkedések amúgy is illúziók – magyarázza Major -, az EU-val szemben például nyilván úgysem tudnák érvényesíteni azokat.”
Ezeket az “incidenseket” amúgy sen szabad túlértékelni. Románia igen jelentős kereskedelmi partner, miként azt a tavalyi 854 millió euró értékű magyar kivitel is bizonyítja.
“Fantasztikus sikersztori” – bár a regionális üzleti relációk igen látványosan fejlődnek, ez a jellemzés immár a magyar-amerikai külkereskedelmi kapcsolatoknak dukál. A múlt évben a magyar kivitel 3 százalékkal csökkent ugyan (az első 11 hónap adatai alapján), de a rendszerváltás óta megtízszereződött a kereskedelmi forgalom az Egyesült Államok és Magyarország között. A magyar külgazdaság-politika irányítói bizakodók, a januári kétoldalú tárgyalások során a két ország közötti vitás vámkérdéseket megoldották.
Azokon a piacokon viszont, ahol a magyar külkereskedelem számottevő passzívummal zárt, átfogó kezelési stratégiára van szükség. Oroszországgal szemben a kivitel és a behozatal aránya 1:4, Kína esetében 1:15. A Kínával folytatott kereskedelemben kormányközi vegyesbizottság keresi az új lehetőségeket. Major szerint Budapest nem korlátozza a “szédületes kínai kereskedelmi expanziót”, ha cserében Peking is kész támogatni a magyar gazdasági érdekeket. Hazánk azt várja, hogy a kínai kormány olyan üzenetet küld az ottani gazdaság szereplőinek, ami a magyar termékek bevitelének növekedéséhez vezet majd. A kínai befektetők itteni megjelenése is kívánatos cél. Az első eredmények már látszanak is: 2001-ben a Kínába irányuló magyar kivitel megháromszorozódott – igaz, a bázisérték meglehetősen alacsony volt.
KIEMELT TERÜLET. A tavalyelőtt 7, tavaly 5 százalékos gazdasági növekedést produkáló Oroszország is kiemelt terület. Martonyi János külügyminiszter a magyar export “biztos 20-30 százalékos növekedésére” számít 2002-ben. A magas szintű politikai kapcsolatok ápolása és a kereskedelempolitikai problémák orvoslása a kormányzat feladata. Major szerint Magyarország hajlandó “WTO-konform megoldásokkal” közelíteni az orosz partnerhez annak – nagyjából egy éven belül várható – WTO-tagsága előtt is, ha Moszkva feloldja a magyar mezőgazdasági termékeket sújtó szankcióit.
Az oroszországi magyar gazdasági jelenlét stratégiájában is változás várható. A szentpétervári magyar kereskedelmi képviselet megnyitása arra utal, hogy az eddigi Moszkva-központúság megszűnőben van. Egyre inkább előtérbe kerül a szolgáltatásexport, például az építőipar, a távközlés, az oktatás területén. A komoly magyar befektetések is a kereskedelem élénküléséhez vezethetnek, elég a Mol-Jukosz megállapodásra, a TransElektro Plaza építésére vagy a Richter Gedeon oroszországi gyógyszergyárára gondolni. A helyettes államtitkár “monstre magyar gazdasági megjelenésre” számít az idén: kiállításokkal, bemutatókkal és célzott támogatásokkal – az exportőrök járulékos költségeinek átvállalásával, a fizetési biztonság garantálásával – több száz magyar céget terveznek “helyzetbe hozni” az orosz piacon.
