Egy, csak egy legény van talpon a vidéken – mondhatnánk a költő után szabadon, utalva arra, hogy Magyarországot leszámítva a tagjelölt országok, Brüsszel nyomásának engedve, az elmúlt időszakban egymás után álltak be a sorba és hozták összhangba állami támogatási rendszerüket a közösségi normákkal.
Hazánk mellett Lengyelország is jó ideig kősziklaként állt ellen az Európai Bizottság követelésének, hogy törölje el külföldi befektetőkre nagy vonzerőt gyakorló kedvezményrendszerét, amely ellentétes az unióban érvényes versenyjogi szabályokkal. Néhány nappal ezelőtt azonban Varsó először adta komoly tanújelét annak, hogy feladja a harcot és inkább lemond a különleges gazdasági övezetekben nyújtott nem EU-konform adókedvezményekről, csakhogy minél gyorsabban lezárhassa a versenypolitikai fejezetet a tárgyalásokon. Figyelemre méltó fordulat ez a lengyel álláspontban, hiszen Varsó – igaz, még az előző kormány idején – jóval az EU-tagságba nyúlóan, 2017-ig fenn szerette volna tartani a kijelölt övezetekben beruházó cégeknek nyújtott kedvezményeket, amelyek 10 évig mentességet adtak a vállalati nyereségadó befizetése alól, további 10 évig pedig csökkentett adó fizetésével kecsegtették a jogosult vállalatokat.
Az Európai Bizottság versenyjogi főigazgatójának minapi varsói látogatása kevés kételyt hagyott afelől, hogy a megállapodás elérhető közelségbe került. A részleteiben még nem ismert alku értelmében Brüsszel a belső piaci versenyre gyakorolt gyér hatásuk miatt kész érintetlenül hagyni a különleges gazdasági övezetekbe települt lengyel kis- és középvállalkozások százainak nyújtott kedvezményeket. Varsó cserébe viszont belemegy abba, hogy az Európai Bizottság külön-külön megvizsgálja a nagy külföldi cégek által igénybe vett adókedvezményeket és kiszűrje közülük azokat, amelyek nincsenek összhangban az uniós szabályokkal. A lengyel kormány arra is fel van készülve, hogy készpénzben kárpótolja a hoppon maradó cégeket, amelyek között olyan nagyágyúk is lehetnek, mint a General Motors, a Fiat, a Motorola vagy az Isuzu. Varsói becslések szerint a kompenzáció 1,2 milliárd dollárjába kerülne a költségvetésnek. Lengyelországban összesen 14 különleges gazdasági övezetet tartanak nyilván.
KITARTÓAN. Ha Varsó is “elesik”, Budapest egyedül vívja majd harcát az Európai Bizottsággal a vitatott állami támogatások kérdésében. A kormány által a befektetőknek nyújtott társasági adókedvezmények ügyében már egy ideje patthelyzet van a felek között. Brüsszel részben az EU-magyar társulási megállapodásra hivatkozva azt szeretné, ha Magyarország már most, évekkel a taggá válás előtt búcsút venne az aggályos adókedvezményektől. Budapest viszont váltig állítja, hogy a csatlakozásig igenis jogában áll fenntartani a közvetlen külföldi befektetések hazánkba csábításában nagy szerepet játszó könnyítéseket. A bizottság által kifogásolt két rezsim 10 milliárd forintos, valamint a szegényebbnek számító térségekben 3 milliárd forintos beruházás után nyújt automatikusan több évre szóló adómentességet. Ez ellentmond az EU elveinek, ahol az induló beruházás értékének előre meghatározott százalékában állapítják meg az adókedvezményt. Ennek nagyságát egyébként a szóban forgó régió fejlettsége határozza meg, de a maximális intenzitás nem haladhatja meg az 50 százalékot.
Hazánk az elmúlt egy év leforgása alatt szinte hiánytalanul pótolta az állami támogatásokkal kapcsolatos jogalkotásban meglévő hézagokat. A tavaly májusban elfogadott pénzügyi törvénycsomagot és két szeptemberi kormányrendeletet Brüszszelben is nagy megelégedéssel fogadták. Az Európai Unió eddigi utolsó, tavaly november végén elfogadott közös álláspontjában azonban arra mutatott rá, hogy a kormányrendelet hatálya alól kivonták a vitatott adókedvezményeket és a helyi önkormányzatok által nyújtott adókedvezmények is hasonló mentességet élveznek. Ezeket ugyanis csak a csatlakozás napjától kívánja EU-konformmá tenni a kormány.
Az Európai Bizottságot különösen az nyugtalanítja, hogy a kedvezményt továbbra is bárki igénybe veheti, holott mindenki tudja róla, hogy ellentétes az unió jogszabályaival. A támogatási politika alkalmazása mellett a másik nyitott kérdés, hogy mi legyen a már szerzett jogokkal, amelyek közül jó néhány évekkel a csatlakozás után jár le. Az Európai Bizottságnak a magyar tagságot követően hivatalból kell eljárnia a multikkal szemben, amelyek közül sokan – állítólag tévesen – azt hiszik, hogy a kormánnyal kötött szerződés védelmet nyújt nekik. Az EU-val aláírandó csatlakozási szerződés azonban nemzetközi megállapodásként magasabb rendű jogszabály lesz, mint az állam és a cégek között kötött szerződések. Ehhez viszont szakértők szerint előbb-utóbb alkotmánymódosításra lesz szükség, hiszen a jelenlegi alaptörvény ezt nem garantálja.
Bár látszólag mozdulatlanok a frontok, a háttérben mindkét oldalon gőzerővel dolgoznak a megoldáson. Ennek jeleként a kormány jelenleg lajstromba veszi azokat a cégeket, amelyek már vagy igénybe vették, vagy csak ezután készülnek igénybe venni a társasági adókedvezményeket. A várhatóan május környékén átadandó lista Brüsszelnek is segíthet annak felmérésében, hogy mennyire nagyarányú problémáról van szó. Megfigyelők éppen ezért nagy várakozással tekintenek az EU-lengyel kompromisszumra, amely – hasonló problémáról lévén szó – a magyarok előtt is kitaposhatja az ösvényt.
TALÁLGATÁSOK. Ezzel együtt nem lehet teljesen kizárni, hogy az állami támogatások ügye és a versenyjogi fejezet a végső alkucsomag részét képezi majd a tárgyalásokon. A magyar fél a közvetlen agrárkifizetések ügyét elsősorban versenykorrektségi kérdésként kezeli, hasonlóan ahhoz, ahogy a bizottság tekint a magyar társasági adókedvezményekre. Az erre utaló jelek ellenére ma még legfeljebb csak találgatni lehet, hogy a kormány a két kérdést megpróbálja-e majd párba állítani a tárgyalások befejező szakaszában vagy – akár a lengyelek – egy méltányos megoldás esetén ettől függetlenül beadja majd a derekát.
