A kínai származású, Virginiában született, több éve pedig New Yorkban élő végzős jogászhallgató még mindig szorong, ha a terrortámadásra gondol. Máig nem merészkedett a merénylet helyszínére.
Kai-lin a New Yorkiak kisebbségéhez tartozik. A lerombolt WTC helye előtti fatákolmányt minden nap kígyózó sorok közelítik meg. Többségében persze turisták váltanak jegyet, a következő nap valamely fél órájára íratkoznak fel. Az ingyen “belépőt” azért osztogatják, hogy néhány száz embernél több ne tóduljon fel az emelvényre. Onnan látni – a semmit, a romba dőlt ikertornyok helyét.
A Fulton Streeten álló templom udvara az emlékezés kertjévé vált. A kerítésen megannyi zászló, sapka, sál, felirat, több nyelven írt versike adja tanújelét a hozzátartozók, barátok, ismeretlenek gyászának. Néhány méterrel arrébb emléktábla sorolja a két repülőgép különféle nemzetiségű utasainak nevét. Óriásplakát hirdeti: együtt erősek vagyunk. Százszámra égnek a gyertyák, emlékeztetve az esztelen pusztítás áldozataira. 
Mindemellett, az először New Yorkban járó látogató Manhattan déli részét leszámítva alig érzékeli, hogy szeptember 11-e után “minden megváltozott”. Szinte észre sem venni, hogy a metropoliszt fél évvel ezelőtt valóságos sokk érte. A City 2002 koratavaszára talpra állt – és ez nem csak az új erőre kapó gazdaság mutatóiból, hanem az emberek reakcióiból is látszik. Az amerikai kül- és gazdaságpolitika kétségtelen változásai a helyiek mindennapi életére csak korlátozottan hatnak. Az “új időszámítás” helyett lépten-nyomon azt hallani, hogy az élet “visszaállt a normális kerékvágásba”. A világkapitalizmus főutcáján, a Wall Street épületeiben azon a kedden megállt a munka, de néhány nap után a pénz ismét elindult útjára. Ma megint kreatív életerő jellemzi a várost; a siker nimbuszának minden más alárendelődik. Bár a látványosságok előtti detektoros kapuk elszaporodtak, a nyugat-európai megcsontosodott társadalmi formációk nyomát továbbra se nagyon találni. Európa nyugati felének megállapodott nyugodtsága helyett New Yorkban ismét a nyughatatlan tettvágy lehet a vonzó – vagy a taszító.
A Wall Street konditermeiben menedzserek edzenek – egy-egy órát elcsenve munkaidejükből. De hogy ezalatt se maradjanak le a sokat érő információról, a futószőnyegről a CNN-t követik. A gyors New Yorkiak munka- és életkedvét nem lehet elvenni. New York az maradt, ami: a globalizáció szentélye. A világ városa.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
