A budakeszi új református templom az egyházközösség régi vágyát teljesítette be. Az épület példája a közhellyé kopott igazságnak, hogy a “kevesebb néha több”. Meghatározó anyagai a kő és a fa. Dinamizmus és különös harmónia sugárzik a főutca forgalmas szakaszán, a világháborús emlékmű szomszédságában, a szűkös telken felépült templomból. Az épület a magyar református templomépítészet egyszerűségre törekvő hagyományait eleveníti fel. A fehér falak, a rájuk támaszkodó vörösfenyő szerkezet, a templom teljes hosszán végigfutó, fa oszlopsorral határolt közlekedő és a beáramló fény alkotják a belső centrális teret. Az építészeti teljesítmény mellett kiemelkedő az építészeti gondolatokat maximálisan tiszteletben tartó szerkezettervezési munka is.
Az építész – és minden bizonnyal az építtető közösség – számára a szakrális belső tér kialakítása volt a legfontosabb, de valószínű, hogy a lehetetlenül kicsi, elvileg rossz adottságú telek is inspiráló lehetett. Csak a kivételesen tehetségesek képesek a szigorú korlátokat és előnytelen feltételeket úgy elfogadni és dolgozni velük, hogy azok a végső produkció javára szolgáljanak és ezzel példát mutassanak másoknak. Nincs több pénz, nincs nagyobb terület, abból a kevésből kell okosan gazdálkodni, amink van. E templomnál kiderült, hogyan is kell ezt csinálni, miként lesz a kevésből maradandó, különösen értékes. Mindehhez természetesen az építtető közösség vezetőinek a tervezés során azonosulniuk kellett azokkal a szokatlan és progresszív építészeti megoldásokkal, amelyeket a már kész templomon mi is megfigyelhetünk. Nem lehet erre más magyarázat, mint az egész megvalósítási folyamatot végigkísérő mértéktartás, racionalitás, mint az egymás céljait, tudását és képességeit kölcsönösen tisztelő partnerek – építtetők, tervezők, kivitelezők – harmonikus együttműködése.
Az arra járókat asszocációkra sarkallja a látvány, mindenképpen emléket hagy bennük, felhívja a figyelmet. A főút felőli falak ívelt vonalvezetése nem öncélú, ez a megoldás kedvező akusztikai hatást eredményez, kívül pedig jó rálátást enged a templom mögötti emlékműre, illetve az épület előtti útkereszteződésre. A két főtömegből és a zsindelyes toronyból álló együttes kialakítása a hagyományos finn és japán építészettel rokonítható. A végeredmény egyaránt tükrözi az építtető gyülekezet nyitott szellemiségét, nagyvonalú döntéseiket, a mesterek elhivatottságát és a tervezők szakértelmét.
