Pénzügyi ellenszél hátráltatja az amerikai gazdaság mozgását – hangzott Alan Greenspan, a Fed elnökének értékelése, amikor az előző évtized elején az Egyesült Államok kievickélni igyekezett az akkori recesszióból. A kereskedelmi ingatlanpiac összeomlása után a bankok alig győzték számolni hitelveszteségeiket, ezért aztán nem is nagyon kölcsönöztek senkinek, csak a legmegbízhatóbb cégeknek. Ahelyett, hogy hamar elfelejthette volna a recessziót, a gazdaság kénytelen volt keresztülverekedni magát egy hitelhiányos perióduson, miáltal nem gyors felpörgés, hanem lassú lábadozás következett.
KÉTELY ÉS GYANAKVÁS. Napjainkban a történelem félig-meddig ismétli önmagát. Az Enron Corp. botránnyá fajuló csődje alapjaiban rengette meg az amerikaiak nézeteit a pénzpiacokkal, a számviteli gyakorlattal és a vállalati etikával kapcsolatban. Ezzel egyidejűleg a kockázatok megítélésének gyökeres újragondolására készteti a gazdaság megannyi szereplőjét: a befektetőknek, a bankoknak és a hitelminősítőknek rá kellett jönniük, hogy a társaságok pénzügyi jelentései nem szükségképpen azok, amiknek látszanak. A kétely és a gyanakvás felerősödése egyértelműen afelé mutat, hogy a hitelek drágulása fékezőleg hat a vállalatok kiadási terveire, s ily módon az épp beindulóban lévő gazdasági fellendülésre is.
A Fed számára ez azt jelenti, hogy a gazdaság támogatása érdekében muszáj elodáznia a kamatemelést. A bankok számára azt, hogy profitjuk ismét prés alá kerül: eredményeik az idén előreláthatólag 10 százalékkal csökkennek a rossz hitelek miatt. Ami pedig a társaságokat illeti, tisztában kell lenniük azzal, hogy veszélyes vizeken eveznek, ahol a zavar legapróbb jele is hajótöréshez vezethet. Csak egy példa: a Computer Associates International szoftvergyártó cég árfolyama 13,5 százalékkal zuhant február 6-án, amikor a Moodys Investors Service a cash flow gyengülése miatt visszaminősítést helyezett kilátásba.
Félve attól, hogy a jövő újabb Enronokat tartogat, és megdöbbenve azon, hogy tönkremehetett még egy olyan kaliberű vállalat is, mint a Kmart Corp., a befektetők roppant óvatosak lettek. Eladják a korábban szárnyaló társaságok részvényeit, ha ezek számukra érthetetlen könyvviteli praktikákat alkalmaznak, s megkérdőjelezik akár a blue-chip óriások – köztük például a General Electric Co. – gyakorlatát is. Az ilyen befektetői elővigyázatosság miatt sok vállalat jókora felárral juthat csak hitelhez a piacon, és vannak cégek, amelyek csak a még drágább banki kölcsönöket vehetik igénybe. Ezt tapasztalhatta meg a Tyco International Ltd. és pénzügyi részlege, a CIT, amikor február elején kénytelen volt 14,4 milliárd dollár hitelt összekuncsorogni a bankoktól, miután a kötvény- és a részvénypiac kapui bezárultak előtte.
Eközben maguk a bankok is bekeményítenek. Az Enron és más nagyvállalatok csődje nyomán szigorítják a hitelkondíciókat, s eltanácsolják a kritériumaiknak nem megfelelő ügyfeleket. “A bankok idegesek, a befektetők idegesek, mindenki ideges” – foglalja össze a helyzetet Howard E. Janzen, a gyengélkedő Williams Communications Group Inc. távközlési szolgáltató vezérigazgatója, aki maga is nehéz tárgyalásokban van éppen cégének bankjaival.
VISSZAFOGOTTAN. A kilencvenes évek gazdasági expanziója során a bankok a lehetséges maximumig terjesztették ki a hitelnyújtást, öntötték a pénzt a vállalatokhoz és a magánszemélyekhez. Vehemenciájuk mostanra lecsillapodott, helyette inkább sebeiket nyalogatják. A szövetségi betétbiztosítási alap nyilvántartása szerint a nagy kereskedelmi bankoknál a rosszhitel-állomány közel 30 százalékkal, 25 milliárd dollár fölé emelkedett. A múlt év utolsó negyedében a bankok sorozatban tették közzé a figyelmeztetéseket arról, hogy nyereségük kisebb lesz a korábban becsültnél, mert le kell írniuk rossz hiteleket, illetve tartalékot kell képezniük 2002-re, hogy ellensúlyozzák a kétes kinnlevőségeket. Ilyen költségek címén a FleetBoston Financial Corp. 1,2 milliárd dollárt számolt el, a J.P. Morgan Chase & Co. 807 milliót, a PNC Financial Corp. pedig először 615 milliót, aztán ezt megtoldotta még 155 millióval, amikor az értékpapír-piaci felügyelet javaslatára számviteli módosításokat eszközölt. A Salomon Smith Barney szerint az idei első félévben a rossz kereskedelmi hitelek 20 százalékkal nőnek.
PÉNZÜGYI TRÜKKÖK. Ráadásul nem biztos, hogy ez a legsúlyosabb probléma. Ott vannak ugyanis azok a hitelek, amelyeket a bankok nem szerepeltetnek mérlegükben, s amelyekhez tartalékaik sincsenek. Michael Mayo, a Prudential Securities Inc. elemzője úgy kalkulál, hogy a legutóbbi recesszió óta a bankok mérlegen kívüli hiteleinek állománya csaknem a háromszorosára, körülbelül 5 ezer milliárd dollárra nőtt. Az ilyen hitelkereteket a bankok a rendes kölcsönökhöz mellékelik, ezáltal édesítve az ügylet kondícióit. Az öszszeg általában felhasználatlan marad, amíg az illető vállalat bajba nem kerül.
Ha ez nem volna elég, az elmúlt évtizedben a bankok előszeretettel halmoztak egy másfajta mérlegen kívüli kockázatot is, amelyet elemzők szerint szinte lehetetlen kvantifikálni. Az úgynevezett hitelderivatívák biztosításként szolgálnak egy vállalati kötvénybe vagy kölcsönbe invesztáló társaság számára. Ha a hitel behajthatatlannak bizonyul, a derivatíva kibocsátója fizet a követelő félnek. A bankok – köztük a J.P. Morgan Chase, a Citigroup és a Bank of America – a fő derivatívakibocsátók közé tartoznak az ezermilliárd dolláros piacon. Ilyen kinnlevőségeiket azonban nem érdemes mérlegeikben keresni. A hitelderivatíva-tevékenységet rendszerint a lábjegyzetben tüntetik fel, már ha egyáltalán feltüntetik. Negatív hatása viszont kegyetlen lehet. A J.P. Morgan Chase óriási megrökönyödést keltett a piacon, amikor közölte, hogy részben éppen a hitelderivatívák miatt háromszor akkora összeggel van kitéve az Enronnak, mint azt kezdetben becsülte.
Összeadva mindezt, a kilátások igencsak komorak a bankok és hitelfelvevőik számára. Könnyen megjósolható, hogy a bankok 2002 nagy részében a rendcsinálás költségeit fogják nyögni. Ennek megfelelően kevesebbet hiteleznek majd. “A bankok szigorúbbak lesznek a feltételek, a kölcsönök és az árak tekintetében” – állítja az egyik vezető pénzintézet kereskedelmi hitelezést irányító igazgatója. A szigor azokat a vállalati ügyfeleket fogja a leginkább érinteni, amelyek az Enronhoz hasonlóan bűvészkednek a számvitellel: pénzügyi trükköket alkalmaznak, folyamatosan akvizíciókat hajtanak végre, vagy mérlegen kívüli tételekkel tupírozzák fel eredményeiket. De a változást a konzervatívabb társaságok is megérezhetik. “Tartunk tőle, hogy a hitelpiac általában még szűkebb lesz – mondja Bruce W. Smith, a Theragenics Corp. biotechnológiai cég pénzügyi igazgatója -, az Enron miatt csak nő a nyomás a bankokon, amelyek már amúgy is szorításban voltak.”
Az Enron bukása a pénzpiacokat is megingatta. A kereskedelmi értékpapírok piaca, ahol a vállalatok rövid lejáratú hitelekhez jutnak, már tavaly a harmadával zsugorodott, mert a befektetők egyszerűen nem voltak hajlandók finanszírozni a túlságosan kockázatosnak ítélt cégeket. Most, az Enron összeomlása után és a társaságok számviteli gyakorlatát illető kételyek felerősödése következtében sok, még a piacon lévő vállalat kénytelen azzal szembesülni, hogy többet kell fizetnie, ha kereskedelmi papírt akar kibocsátani. Némely esetben a költség negyed százalékponttal is nőhet.
DRÁGÁBB HITELEK. Az “enronitis” a vállalati kötvények piacán is felhajtotta a hitelköltségeket az elmúlt hetekben, mivel az ideges befektetők megvonják a pénzüket a gyanús számvitelt folytató kockázatos cégektől. A bóvlikötvények piaca összeroskadt, de a befektetői bizalomvesztés a magasabb besorolású társaságok közül is sokat súlyosan érint. Mint a Morgan Stanley Dean Witter & Co. adataiból kitűnik, a befektetésre ajánlott kategórián belül a 35 legaktívabb vállalati hitelfelvevő költségei február elején több mint negyed százalékponttal emelkedtek.
A hitelminősítő intézetek a maguk részéről szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy a gazdaság egészében nőjenek a költségek. Már az Enron-csőd előtt sorozatosan rontották a vállalatok hitelkockázati besorolását. A tavalyi utolsó negyedévben a visszaminősítések száma rekordot döntött, ami értelemszerűen fokozta a vállalatok hitelfelvételi költségeit. Azóta a hitelminősítők még jobban rákapcsoltak. “Gyorsítottuk és alaposabbá tettük a hitel-felülvizsgálati folyamatot” – mondja Edward Z. Emmer, a (Business Weekhez hasonlóan a McGraw-Hill Companieshez tartozó) Standard & Poors (S&P) ügyvezető igazgatója. Az S&P munkatársai hosszasabban böngészik a vállalatok könyveit, s vizsgálatuk kiterjed az ügyfelekre és a versenytársakra is. Az Enron csődje után a hitelminősítők ugyancsak nagyobb figyelmet szentelnek a részvény- és kötvényárfolyamoknak, mert ezek korai figyelmeztetésként szolgálhatnak arra, hogy egy társaság bajban lehet.
A kockázatok ilyen széles körű újragondolása valószínűleg nem fogja visszadönteni a gazdaságot a recesszióba. Az ellenben bizonyos, hogy az Enron utáni helyzet lassítja a növekedést, és késlelteti a lendületes expanzió beindulását.
