Akkor sem, ha mindez akarva-akaratlanul kihasználható kampánycélokra, mert időben és tartalomban egybeesik a Fidesz olimpiapárti aláírásgyűjtési akciójának kezdeményezésével.
Akkor sem, ha az általuk szövegezett felhívás közzétételének költségeit az Ifjúsági és Sportminisztérium fizette (miből másból, mint az adónkból).
Akkor sem, ha nyilvánvaló, hogy az üzletemberek és az általuk képviselt cégek közvetlenül is profitálhatnának az olimpiából.
Ezeknek a személyiségeknek a zöme eddigi életútjával bizonyította, hogy a személyes hasznon kívül más értékek is vezetik. Az sem valószínűsíthető, hogy a felhívásuk közzététele mögött a Fidesz melletti kiállás szándéka húzódna meg.
Nehéz persze elképzelni, hogy ezek a cégvezetők saját vállalatuknál úgy érvelnének egy projekt mellett, hogy előtte ne követelnének meg megtérülési számításokat, különféle lehetséges szcenáriókra. A társadalom persze nem vállalat, az anyagi haszon nem lehet az egyetlen elvárás még egy ilyen gigantikus tervvel szemben sem.
KISHITŰEK KONTRA VIZIONÁLÓK.
Kedves olvasó!Váratlanul nagy vita kerekedik a Figyelőben abból, hogy az Ifjúsági- és Sportminisztérium plakátján igazán tekintélyes üzletemeberek szerepelnek, támogatva a 2012-es olimpia megrendezésének tervét.
Ön mit szól hozzá? Politika játszma részévé váltak a sikeres vállalkozók, a legbefolyásosabb menedzserek vagy éppen fordítva, így válhat az egész ország ügyévé az olimpia, függetlenül a politikai csatározásoktól.
Írja meg véleményét, és külön jelezze, ha nem szeretné, hogy nyomtatásban is napvilágot lássanak a gondolatai.
Tekintsünk továbbá el attól is, van-e egyáltalán realitása annak, hogy Magyarország megkapja az olimpia rendezési jogát. Mert igaz ugyan, hogy aki nagyot markol, keveset fog – de ennél csak az az igazabb, hogy aki nem markol semmit, az bizonyosan nem is fog semmit. Kishitűek még soha nem alkottak nagy dolgokat – persze azért a vizionálók is okoztak már hatalmas károkat.
Induljunk tehát ki abból, hogy a szavak azt jelentik, amit valójában jelentenek, a szándékok pedig tiszták.
Nos, minden jó szándék mellett jelenleg nincsenek konkrét számok arról, hogy mennyibe kerülne mindaz, amit meg kellene valósítani az olimpia érdekében. Ezek egy része mindenképpen szükséges a főváros és az ország modernizációjához; egy része csak arra a pár hétre hasznosítható, amíg a sport csúcstalálkozója zajlik, s utána le kellene bontani; egy része pedig olyan kapacitás, amely kétséges, hogy jövedelmezően hasznosítható-e az olimpia után. A forgalomban lévő számok elnagyolt becslések, amelyek jelenleg még nem alkalmasak felelős döntés előkészítésére.
Az olimpia megrendezése mellett tehát jelenleg több “puha” érv hozható fel, mint “kemény”.
Mindenekelőtt a multiplikátor hatás: az tudniillik, hogy minden egyes befektetett költségvetési forint (addigra remélhetőleg euró), többször annyi magántőkét vonz majd. A fejlesztések munkahelyeket teremtenek és jövedelmet termelnek, a főváros felől fokozatosan kisugároznak a közvetlenül nem érintett régiókra is. A terv megvalósítása a tökélyre viheti az állam és magántőke együttműködését, a korszerű private-public-partnership fejlesztési modellt.
KÉZZELFOGHATÓ CÉL. Az olimpiatervnek a társadalomra gyakorolt pozitív hatása sem elhanyagolható: jól megfogható cél, amely – éppen az olimpiai eszme okán – a legkevésbé osztja meg a társadalmat. Hatalmas szervezőerőt igényel és fegyelmezettséget követel. Szükségszerűen kozmopolita, így a világ multikulturalitását testközelbe hozza. Nem utolsósorban pedig megnyitja a jobbközép előtt a lehetőséget, hogy kikecmeregjen a saját maga gerjesztette – szükségszerűen a szélsőjobboldal felé sodró – ideológiai restaurációból, s végre egy gyakorlatiasabb, korszerűbb jövőkép felé forduljon.
Mindezek az érvek azonban számomra csak akkor volnának elfogadhatóak, ha az olimpia megrendezésének magasztos gondolata mellett nem sikkadnának el a következő fontos modernizációs programok: az egészségügy konszolidációja, intézményi és finanszírozási reformja; a szociális ellátórendszer társadalmilag igazságosabb, rászorultságon alapuló átalakítása; a helyi önkormányzatok mozgásterének jelentős bővítése, finanszírozásuk átfogó reformja, a döntési szintek decentralizációja legalább régiós szintre; a közoktatásra, a kutatásra és fejlesztésre fordított költségvetési források erőteljes bővítése; az egészségügyi és nyugdíjjárulékokkal együtt értelmezett általános adószint számottevő mérséklése; a széleskörű szegénység felszámolása külön kiemelt programokkal a cigányság integrációjának elősegítése érdekében.
Amennyiben az olimpia rendezéséhez szükséges források nem zárják ki a fenti – több politikai cikluson átívelő – társadalmi reformok megvalósítását, akkor személy szerint semmi kifogásom ellene. Egyelőre azonban nem látok tisztán.
Ön, kedves Olvasó, mit tanácsol, felírjam-e a nevem az olimpiapártiak listájára? És Ön aláírna egy ilyen ívet?
Írjon: mmerenyi@vnubp.hu!
