Szinte nem is leplezett megdöbbenéssel fogadta több “eminens” európai uniós tagjelölt állam kormánya – köztük a magyar is – a 2001 végén közzétett brüsszeli országjelentés, valamint a laekeni csúcstalálkozó legnagyobb tanulságát.#<# Az uniós dokumentumok tíz tagjelölt együttes felvételét vetik fel. Bár az uniós jelentésben a nagycsoportos felvétel csupán óvatos lehetőségként szerepel, aligha kétséges: ma ez a valószínű felvételi formula. Első látásra érthető az eminens kormányok keserűsége. A magyar tárgyalási pozíció például mindig is tartott a lemaradó, de politikai, geopolitikai okokból kihagyhatatlan tagjelöltek fékező szerepétől. Évek óta kaptuk a megnyugtatást: persze, hogy a felvétel a valós teljesítmény alapján történik, s a csatlakozásra kész országoknak nem kell másokra várniuk. Erre, tessék. FELESLEGESEN HOZOTT ÁLDOZATOK? A nagycsoportos felvételnek első megközelítésben Magyarország számára egy hátránya látszik, tudniillik az, hogy nincs előnye. A felvétel időben elhúzódik, s nyilván a végső stádiumban a felvételi kritériumok is fellazulnak majd. Semmivé válhatnak a magyar vállalatok és a lakosság azon áldozatai, amelyeket a minél gyorsabb megfelelés érdekében hoztak. A földtulajdon, vagy a szabad munkavállalás terén mutatott rugalmas magyar álláspont eddig a gyors csatlakozás ígéretét hordozta. Márpedig a “Nagy Robbanással” (Big Bang) a gyors, “első körös” csatlakozás időelőnye elveszhet. A pontos dátumot a Big Bang-forgatókönyv szerint vélhetően a legproblematikusabb országok elégséges felkészültségének időpontja adja majd.
Mindez igaz. Mielőtt azonban a gyors uniós csatlakozás hívei hajukat befonva kolostorba vonulnának, talán érdemes számba venni, hogy a jelenlegi, a teljes jogú tagságot megelőző átmeneti időszaknak milyen apró előnyei vannak.
Magyarország az unión kívüli tőkebefektetők számára felértékelődő terület. Ma még viszonylag nagy a bérekben mutatkozó lemaradás és számos uniós jogszabály bevezetése is csak ezután várható. A külföldi befektetők a kormány által szavatolt beruházási adókedvezményekből egyelőre még profitálhatnak. Teljesen ésszerű és indokolt, hogy a kormány e kedvezményeket az uniós csatlakozásunk időpontjának pontos megadásáig fenn kívánja tartani. A számos más tagjelöltnél fejlettebb magyar beruházási és üzleti környezet a csatlakozásig erős vonzást gyakorolhat az amerikai és távol-keleti tőkére.
NAGYOBB ALKUERŐ. Fontos lehetőség az is, hogy a belépés esetleges elhúzódása és a csoport bővülése nem érinti Magyarország délkelet-európai gazdasági pozícióit. Sem a jugoszláv utódállamok (Szlovénia kivételével), sem Románia, Bulgária, Albánia, Törökország nem lehetnek a tízes nagycsoport részei. A magyar gazdaság vonzereje ebben az irányban tehát az elhúzódó belépés ellenére is fennmaradhat.
Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az együtt belépő 10 ország alkuereje jóval nagyobb lehet az unión belül, mint ha 3-5 ország csatlakozna – különösen, ha Lengyelország kimaradna az első körből. Sokszor feledésbe merül, hogy a 10 ország problémái jórészt azonosak: az agrárnépesség uniósnál magasabb aránya, a földtulajdonlás anomáliái, elmaradott infrastruktúra, katasztrofális környezeti helyzet és alacsony életszínvonal. Mindnyájan mielőbb biztosítani szeretnék lakosaik számára a szabad munkavállalást Nyugat-Európában.
A tízes belépés az újonnan csatlakozók számára juttatható uniós pénzek nagyságát is potenciálisan megnöveli – minden ellenkező uniós fogadkozás dacára. A pályázatok útján hozzáférhető források megszerzésében pedig a fejlettebb gazdasággal, felkészültebb államapparátussal rendelkező új tagok előnyben lesznek.
Több idő juthat a vállalkozók, a lakosság felkészítésére is. A nemrégiben csatlakozott országok (Ausztria, Svédország, kisebb mértékben Finnország) példája azt mutatja: még a magyarországinál jóval hatékonyabb felkészítő kampányok után is sok az illúzió a piac szereplőiben a csatlakozás várható hatásairól. Az illúziók eloszlatására a csatlakozás késlekedése nyomán nyert idő hatékonyan felhasználható.
Ezek az előnyök talán viszonylagosak és minden bizonnyal kevésbé látványosak, mint a szűkebb körű, de gyorsabb csatlakozásból húzható hasznok. A kis létszámú “elitklub” csatlakozásának esélye azonban egyre csökken. A legjobb, amit tehetünk: gyorsan alkalmazkodunk, s hatékonyan kihasználjuk a másik menetrend relatív előnyeit. És bár az uniós csatlakozás dátuma megint kezd az agárversenyek nyuszijához hasonlítani, dörgedelmekkel és Brüsszel kioktatásával aligha javítjuk esélyeinket. Egyszer az agárverseny résztvevői is célba szoktak érni.
